Rendrakás 2.

Rendrakás 2..

A szobában pillanatok alatt rend volt. Ugyanis Kriszti és Zsolti tökélyre fejlesztettek egy rendkívül
hatásos megoldást, aminek „Tegyünk mindent az ágy alá!" nevet adták. Ez egy igen gyors és hatásos
módszernek tűnt. Így aztán percek alatt minden létező dolgot, amit a szőnyegen találtak, iszonyú
elszántsággal és gyorsasággal az ágy alá hajigáltak. Ettől pedig szegény ágyalja úgy nézett ki, mint egy
játékbolt, amit felrobbantottak. De szerintük ,mivel semmi nem volt a szőnyegen, ezért úgy vélték,
elfogadható rend van a szobájukban. Nagy büszkén ki is rohantak apjukhoz, hogy közöljék vele a jó hírt,
miszerint a szobájuk csak úgy ragyog a rendtől.

De egy dologgal vagy is inkább két dologgal nem számoltak apával, na meg az idővel. Első dolog: Apa, mivel jól ismerte őket, tudta, hogy van ott még mit csinosítgatni azon a szobán. Második dolog: Apának az is rögtön  feltűnt, hogy ilyen hamar egyszerűen képtelenség rendet rakni. Ezért így szólt hozzájuk:

- Rendben. Akkor most menjünk be, és nézzük meg közösen azt a nagy rendet!

Kriszti és Zsolti erre a mondatra kezdték valahol legbelül úgy érezni, hogy nem jó irányba kezdenek fordulni a dolgok, de már nem volt mit tenni, lassan bandukoltak apjuk után a szobába. Apa bent a szobában nagy csodálkozva csak ennyit mondott:

- Ez igen! Ti aztán nagyon tudtok - mondta elismerő hangon. - Csak azt nem tudom, hova tűnt az a sok játék, mert valóban a szőnyegen nincsenek, de a polcokon sem látom őket. És egy hirtelen mozdulattal lehasalt pont az emeletes ágyuk mellett, és benézett az ágy alá, majd mozdulatlanul, mint aki nem hisz a szemének, mereven, pislogás nélkül bámulta az ágy alá bedobált rengeteg játékot. Ezt nagyon viccesnek találták a gyerekek, de azért komoly képet vágtak, mert azért látták, hogy apa mérges. És már tudták, hogy most jön majd az ismerős mondat, hogy „Már megint csak ott raktatok rendet, ahol a papok táncolnak”. És tényleg, apa rákezdett: „már megint csak ott..."

Erre ők elkezdtek magukban nevetni, mert már többször el is képzelték, amint a papok fekete ruhájukban ropják a kacsatáncot az ő szobájukban a szétdobált játékaik között, és ezt roppant viccesnek találták.
A lényeg végül is az lett, hogy mindent ki kellett, venni az ágy alól, és tényleg a helyükre kellett tenni a
játékokat. Zsolti és Kriszti már az utolsó játékot rakta fel a polcra, mikor anya hazajött. Hangosan beköszönt nekik, mert mikor hazaért, rögtön megkérdezte apát, hogy a srácok hol vannak.

- Hát a szobájukban raknak rendet - válaszolta apa. Mire anya:

- Na ja biztos megint csak ott, ahol a papok táncolnak.

Erre a gyerekszobából hangos nevetés hallatszott. Anya egy kis mosollyal az arcán oda ment a szobájukhoz,
benézett, és így szólt:

- Na ez már rend - mondta elégedetten. - Késő van már, nyomás kezet mosni és
vacsorázni! És majd mesélek nektek elalvás előtt.

Kriszti és Zsolti, mint akit puskából lőttek ki, úgy rohantak a konyhába, hogy minél hamarabb hallhassák a mesét édesanyjuktól.