Kép forrása: Saját
Sopolya király | 9. mese.
A levélben ezt írta Sopolya király:
“Tündéreim, unokáim! Bogi, Bori és Levente, ezt a levelet azért olvassátok, mert sajnos nem tudtalak megvárni titeket. Nem maradt időm elbúcsúzni tőletek, mivel egy még nálam, Sopolya királynál is nagyobb hatalom magához szólított. Úgy vélem azért, mert szüksége van rám, igazából még nem tudom, mi a feladatom, de hiszem, hogy sok dolgom lesz ott. Ezért a borítékba a levél mellé elrejtettem három láthatatlan darabkát a szeretetemből, amik a boríték kinyitása pillanatában rögtön, átszálltak a fejetekbe és a szívetekbe. Így mostantól örökké veletek leszek, amíg világ a világ! (Nem véletlenül én vagyok Tündérország királya. Mostantól, ha velem akartok beszélni vagy találkozni, elég, ha behunyjátok a szemetek, kinyitjátok a szíveteket, és én máris ott leszek veletek. Látjátok, milyen egyszerű ez? És mivel ez egy tündérmese, minden megtörténhet, még az is, hogy te Boróka, Boglárka és Sír Letsho, csodákra lesztek képesek az életetek során! Én innen fentről, azért biztos, ami biztos, figyelem majd sorsotok alakulását az itteni sok teendőm mellett is. Drága Unokáim, azért voltam én a föld leggazdagabb és legboldogabb királya, mert enyémek voltak a világ legdrágább kincsei, vagyis ti! Kérlek titeket, vigyázzatok egymásra, és azokra, akik fontosak számotokra. Remélem, még sok kaland vár reátok életetek során. Hadd legyek továbbra is büszke rátok!
Most búcsúzom tőletek szerető szívvel, Nagyapa, Sopolya Király”.
A három vándor csendben gondolataikba feledkezve, lassú léptekkel hagyta el a palotát. Sír Letsho törte meg a csendet.
- Azért nem jöttünk hiába - jegyezte meg Sír Letsho.
A lányok is így gondolhatták, mert szinte egyszerre mondták: - Igen. Legalább tudjuk, hogy nagyapánk, Sopolya király most már mindig velünk van! Ezért hát mi volna, ha vele együtt a szívünkben hazafelé újabb kalandokat keresnénk? Biztos segít nekünk majd az úton!
- RAJTA! - vágta rá egyszerre a három kalandra vágyó tündérpalánta, és elindultak hazafelé. Hogy milyen kalandokba keveredtek, azt egy másik mesében mondom el. Ennek a mesének pedig itt a vége, fuss el véle.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
VCV Nagy Cynthia Tornádó Zalán gazda egy két szintes atom biztos pincével rendelkező házban lakott, valahol egy kis város szélén. A ház ablakaiból csodás panoráma tárult az arra néző kíváncsi szemek ...
Elolvasom
Egy téli napon, amikor nem volt hó csak eső, szél és sár, Samu sutba dobta, no nem a subáját, hanem a kiskanalát és felkiáltott. - Nem szeretem a reggelit! - Ha nem eszel, kicsi maradsz - figyelmezt...
Elolvasom
-Nézd csak Nóri, van itt neked valami meglepetés- jött elő Mama a szobából, és látszott, hogy a háta mögött rejteget valamit. Na de mit?-Mi az?- kérdezte a barna fürtös kislány, és már dobta is el a kez...
Elolvasom
A hatalmas erdő közelében élt három testvér. Nagyon szerették egymást, együtt voltak, amikor csak tehették. Azelőtt a szülőkkel járták be a terebélyes fákkal benőtt erdőt, de mostanra már elég nagyok vo...
Elolvasom
Ezt a mesét írta: Tadeus Tóth Gábor Amatőr író
A nevem Tóth Gábor. Mindig is érdeklődtem a rajzolás és az írás iránt. Számomra ez a két kifejezési forma sok örömöt szerez, és bízom benne, hogy másoknak is örömöt okoz. A meséimet unokáimnak írtam, amihez mindenkinek jó szórakozást kívánok.