Sopolya király | 9. mese

Sopolya király | 9. mese.

A levélben ezt írta Sopolya király:

“Tündéreim, unokáim! Bogi, Bori és Levente, ezt a levelet azért olvassátok, mert sajnos nem tudtalak megvárni titeket. Nem maradt időm elbúcsúzni tőletek, mivel egy még nálam, Sopolya királynál is nagyobb hatalom magához szólított. Úgy vélem azért, mert szüksége van rám, igazából még nem tudom, mi a feladatom, de hiszem, hogy sok dolgom lesz ott. Ezért a borítékba a levél mellé elrejtettem három láthatatlan darabkát a szeretetemből, amik a boríték kinyitása pillanatában rögtön, átszálltak a fejetekbe és a szívetekbe. Így mostantól örökké veletek leszek, amíg világ a világ! (Nem véletlenül én vagyok Tündérország királya. Mostantól, ha velem akartok beszélni vagy találkozni, elég, ha behunyjátok a szemetek, kinyitjátok a szíveteket, és én máris ott leszek veletek. Látjátok, milyen egyszerű ez? És mivel ez egy tündérmese, minden megtörténhet, még az is, hogy te Boróka, Boglárka és Sír Letsho, csodákra lesztek képesek az életetek során! Én innen fentről, azért biztos, ami biztos, figyelem majd sorsotok alakulását az itteni sok teendőm mellett is. Drága Unokáim, azért voltam én a föld leggazdagabb és legboldogabb királya, mert enyémek voltak a világ legdrágább kincsei, vagyis ti! Kérlek titeket, vigyázzatok egymásra, és azokra, akik fontosak számotokra. Remélem, még sok kaland vár reátok életetek során. Hadd legyek továbbra is büszke rátok! 

Most búcsúzom tőletek szerető szívvel, Nagyapa, Sopolya Király”.

A három vándor csendben gondolataikba feledkezve, lassú léptekkel hagyta el a palotát. Sír Letsho törte meg a csendet. 

- Azért nem jöttünk hiába - jegyezte meg Sír Letsho. 

A lányok is így gondolhatták, mert szinte egyszerre mondták: - Igen. Legalább tudjuk, hogy nagyapánk, Sopolya király most már mindig velünk van! Ezért hát mi volna, ha vele együtt a szívünkben hazafelé újabb kalandokat keresnénk? Biztos segít nekünk majd az úton!

- RAJTA! - vágta rá egyszerre a három kalandra vágyó tündérpalánta, és elindultak hazafelé. Hogy milyen kalandokba keveredtek, azt egy másik mesében mondom el. Ennek a mesének pedig itt a vége, fuss el véle.