A mókus tanácsa

A mókus tanácsa.

            Az erdei óriásgomba ház már régóta üresen állt. Hatalmas kalapját nap sütötte, eső áztatta, ablakait a szél rázta, közben várta vissza rendületlenül korábbi lakóit, a tücsök családot, akik több hónapja elköltöztek, hogy máshol próbáljanak szerencsét. Az erdő népe egy darabig örült, hogy nem ciripelnek esténként a nagy fa alatt, de később hiányozni kezdett mindenkinek a nyüzsgésük.

            A barna mókus reggelente a faágakon túrázott. Egyik alkalommal az egykor tücsök lakta gombaház felé tévedt. Meglátta a sünit az őzlábgomba kalapja alatt, amint éppen magára húz egy száraz falevelet.

– Kedves süni, várj egy kicsit, ne aludj még! – szólt le a fáról.

– Tudod, hogy én nappal fekszem le, és éjszaka portyázom! – felelte a süni, és behunyta a szemét.

– Csak egy rövid kérdésem van hozzád! – erősködött a mókus.

– Mondd gyorsan! – dugta ki az orrát az avar alól a süni.

– Miért nem költözöl be az erdei gombaházba? Látod, hogy már hónapok óta üresen áll! – kérdezte a mókus.

– Azért nem költözöm be, mert nem az én házam! Azt hittem, ez egyértelmű! – felelte morcosan a süni.

– Igazad van. Tudod mit, megkeresem a tücsök családot, és megkérdezem, hogy odaadják-e neked, hiszen nekik már úgysem kell! – ajánlotta a mókus.

–Hát jó! Megpróbálhatod! Bár én úgy hallottam, hogy ők nem adják oda senkinek, még akkor sem, ha ők nem használják! – válaszolta a sün.

– Nem hiszem, hogy olyan irigyek! Mire felébredsz, én mindent elintézek, és holnap már a gombaházban alhatsz! – bíztatta a mókus.

A nap egyre magasabban járt az égen, a süni tüskéi felforrósodtak, ezért behúzódott a száraz falevelek alá.  A barna mókus elindult, hogy a tücsök családot megkeresse. Rájuk is talált két erdővel távolabb, a nagy folyó partján.

– Kedves tücskök, beköltözhet az erdei óriásgomba házatokba a süni? – kérdezte, mikor meglátta őket.

– Hát persze! Legyen az ő szállása, ha még eddig nem talált magának máshol! – vágta rá a legkisebb tücsök.

– Várj fiam, ne olyan hirtelen dönts! Tudod-e, hogy akkor nem mehetünk vissza soha többé oda, hiszen a sün mellett mi már nem férünk el! – állította az apukája.

– Ez eszembe se jutott! Adj egy percet! Hadd gondolkodjam! – kérte a legkisebb tücsök, és elkezdte törni a fejét. – Megvan! – szólt később. – Mikor néha visszatérünk, a süni arra az időre kiköltözik az avarba, ahol eddig is élt! Így jó lesz? – nézett az apukájára.

– Nekem megfelel! – bólintott a nagy tücsök.

A mókus a jó hírrel száguldott hazafelé. Felköltötte a sünit, és így szólt:

–Beköltözhetsz az erdei óriásgomba házba, de ha erre jár a tücsök család, akkor vissza kell költöznöd az avarba, ahol most is alszol!

– Mi az, mi az? Beköltözhetek az óriásgomba házba? – riadt fel álmából a süni.

– Igen! Indulj azonnal! – siettette a mókus.

A süni elindult az ajtó felé, és csalódottan megtorpant.

– Én jóval nagyobb vagyok, mint a tücskök! Nem férek be az ajtón!

– Valóban! Sebaj, átépítjük a házat! – szólt bizakodón a mókus, és elszaladt. Fellármázta az egész környéket, odahívta az összes mókus társát. Mikor mindenki megjelent, megvitatták a részleteket.

– Kitágíthatjuk az ajtót, és a három szoba közötti falat kivesszük! Akkor elfér a süni! – tanácsolta a barna mókus, és a többiek bólogattak.

Másnap reggel hozzá láttak a munkához, és ripsz-ropsz, elkészültek vele. Volt nagy öröm, mikor a süni végre beköltözött! Boldogan élt a nagy óriásgomba ház belsejében. Egy reggel ébredés után kitekintett az ablakon, és észrevette, hogy egy kis őzlábgomba növekszik az ő gombaháza mellett. Fogta a locsolót, és megöntözte. Látta, hogy jót tesz neki, ezért minden nap meglocsolta. A kis gomba nem sokára éppen akkorára nőtt, mint a hatalmas erdei óriásgomba, melyben ő lakott. Ekkor érkeztek meg a tücskök.

– Hazatértünk, süni szeretnénk bemenni az óriásgomba házba! – kiáltották.

– De jókor jöttetek! Jószívűek voltatok, ideadtátok a házatokat nekem, és nézzétek, új erdei gombahajlékba költözhettek! – mutatott a megnőtt őzlábgombára a süni.

            A tücsköknek is tetszett az ötlet, minden teketória nélkül beleköltöztek, és esténként vígan ciripeltek. A süni kinyitotta az ablakot, befeküdt az ágyikójába és úgy hallgatta őket, egészen addig, amíg el nem aludt a muzsikára. Az erdei állatok egyáltalán nem bánták, hogy végre visszatért a zenés élet az erdőbe. A két hatalmas gombaház még sokáig állt az avaron, így a süninek és a tücsköknek kellemes otthont nyújtottak. Egyikőjüknek sem támadt kedve elmenni onnan többé! A szomszédok jó barátok lettek, és a süni egész életében hálás volt a barna mókusnak, amiért jó tanácsot kapott tőle.

– Légy te az erdő tanácsadója! – javasolta.

– Ha a többiek is úgy szeretnék, akkor leszek! – felelte szerényen a mókus.

– Legyél a tanácsadónk! – hallatszott mindenfelől, és ettől a naptól fogva a mókus odujának ajtaja nyitva állt az erdei állatok előtt, akik a tanácsát kérték a nehéz helyzetekben.