A nagyapák kenyérsütő versenye - Eszti-mami meséje

A nagyapák kenyérsütő versenye - Eszti-mami meséje.

Egyszer volt,hol nem volt, volt egyszer egy falu. Ebben a faluban egy csomó nagyanyó élt, egy csomó nagyapóval.

A nagyanyók haja fehér volt, szép kis kontyban feltűzve, a szoknyájukat pedig kötényke takarta. Fakanállal a kezükben a konyhában serénykedtek.

Ezek a nagyik már részt vettek egy kifli sütő versenyen. Mikor vége lett, benevezték a nagyapókat a kenyérsütő versenyre. Erről a nagyapók mit sem sejtettek...

Reggel minden nagymama bejelentette a párjának, hogy ma bizony kenyeret kell sütnie.

 - Hogy mit kell csinálnom? - hüledeztek a nagyapók - De hol?

 - A falu piacterén a kemencékben!

Nahát fel is sorakoztak a nagyapók a piactéren a kis pultoknál, és fogalmuk sem volt, hogy hogyan lássanak neki.

Az egyik nagyapa elkezdett vizet önteni egy tálba, abba reszelt krumplit, megszórta jó sok fahéjjal,és elkezdte összegyúrni...csak úgy cuppogott a reszelt krumpli a vízzel, meg a fahéjjal...-Na most ezt jól megkelesztjük- mondta komolyan az egyik nagyapa.

Eközben a másik nagyapó megpödörte a bajuszát, és ő is neki látott. Először is fogott egy zacskó műzlit, beleszórta a tálba, öntött bele egy kupa tejfölt, jól megpaprikázta, és már gyúrta is...Csak úgy pörcögtek a műzli szemek az újjai között -Na ezt most jól megkelesztjük - mondta a másik nagyapa.

A harmadik nagyapa hátra csapta a kalapját, az asztalra csapott, és ezt mondta -Na, akkor lássunk neki! Mi is kell hozzá? Kell hozzá kemény tojás. Azt lereszeljük, teszünk bele mákot, jól megsózzuk, aztán, megkelesztjük.

A negyedik nagyapó meghúzta a nadrágszárát, csettintett egyet a nyelvével, és beleöntött egy csupor mézet a tálba, tett bele egy kiló cukrot, meg egy kiló savanyú káposztát. Összezutymányolta, hogy még az ujjai is összeragadtak tőle .-Na, had keljen a tésztám...

Hanem amikor neki láttak sütni....Alig bírták beleszutyakolni a kenyérsütő formákba...Aztán amikor sütötték, olyan gőzök és gázok terjedtek a levegőben, hogy a madarak majdnem leestek repülés közben a porba.

Amikor pedig kisültek a nagyapó-kenyerek, azt nagyon senki nem merte megkóstolni. Még a kutyák is visítva menekültek előlük. Egy éhen kórász kutyus evett belőle, azóta is fáj a hasa tőle.

No, a nagyapák megfogadták, hogy soha többé nem sütnek kenyeret, hanem inkább azt csinálják, amihez értenek.        Itt a vége, fuss el véle!