A legkedvesebb virág


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

A csacsi egy napsütéses reggelen egy végtelennek tűnő mezőre bukkant. Nagyot hempergett, és beszippantotta az illatokat. Arra lett figyelmes, hogy az egyik növényből sokkal, de sokkal több van, mint a többiből. Ennek virága sárga pompával ragyogott, lepk...

Kép forrása: Fancsali Zsuzsi

A csacsi egy napsütéses reggelen egy végtelennek tűnő mezőre bukkant. Nagyot hempergett, és beszippantotta az illatokat. Arra lett figyelmes, hogy az egyik növényből sokkal, de sokkal több van, mint a többiből. Ennek virága sárga pompával ragyogott, lepkék és katicák nyüzsögték körbe. A csacsi ugrándozott a gyönyörűségtől örömében.
– Vajon mi lehet a neve? – mélázott el, majd végül úgy döntött, elmegy az erdőbe, megkérdezi erről bölcs bagoly barátját.

Az okos madár gondosan szemügyre vette a növényt:
– Ez a pitypang, gyermekek kedvence.
A csacsi hazáig mondogatta a virág nevét, el ne felejtse: 
– Pitypang, pitypang, pitypang…
Innentől kezdve minden nap kiment megcsodálni a virágzó mezőt. 
Az egyik nap döbbenten tapasztalta, hogy csodás virágai helyén valami furcsa, fehér pompom nőtt, amit ha elkapott a szél, ezerfelé repült.
Rémülten futott a bagolyhoz az erdőbe. 
– Hová tűntek a pitypangok? – kérdezte levegőt kapkodva.
A bölcs elmesélte neki, hogy bizony a pitypangok virágai bóbitákká változnak át, így magjaikat szélnek eresztve benépesíthetik a mezőt, hogy az később újra sárgában pompázhasson. 
– Ne aggódj, csak várj, türelmesen várj! – nyugtatta.
A csacsi így is tett. A bóbitákat nyár végén valóban elfújta a szél, ősszel a föld befogadta azokat, a hó pedig télen gondosan betakarta. A hosszú tél után a csacsi még mindig várt, míg kipattantak az első rügyek a fákon, és elkezdtek csiripelni a madarak, híresztelve, hogy jön a tavasz. Onnan tudta, hamarosan virágzik kedvence.
Mikor eljött a várva várt nap, és megint sárgába borult a mező, a csacsi leírhatatlanul boldog volt, hogy újra láthatja legkedvesebb virágát.

Fancsali Zsuzsi, amatőr meseíró

Ezt a mesét írta: Fancsali Zsuzsi amatőr meseíró

Szerintem, mesélni mindenki tud... ki így, ki úgy, ki szeret, ki nem. Az, hogy egy bizonyos mese mennyire lesz kedvelt, a hallgatóság dönti majd el. Két csodás gyermekem minden este kikövetel tőlem egyet, akkor is, ha egy hosszú napot inkább már gyorsan lezárnék. Végeredményben be kell látnom, mikor egy történet megszületik, az nem csak őket, hanem engem is elrepít valahova máshova. Ilyenkor van, hogy a me...


http://mocorgohaz.hu/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!