Kép forrása: általam rajzolt
A legkedvesebb virág.
Egyszer a csacsi egy napsütéses reggelen, talált egy végtelennek tűnő mezőt. Nagyot nyújtózott és beszippantotta a virágok illatát. Arra lett figyelmes, hogy az egyik virágból sokkal, de sokkal több van, mint a többiből. Ez a virág sárga pompával ragyogott, lepkék és katicák nyüzsögték körbe. A csacsi ugrándozott örömében a gyönyörűségtől.
- Vajon mi lehet a neve? - mélázott el, majd végül, úgy döntött, elmegy az erdőbe, megkérdezi erről bölcs bagoly barátját. Az okos madár gondosan szemügyre vette a növényt:
- Ez a pitypang, gyermekek kedvence.
A csacsi hazáig mondogatta a virág nevét, el ne felejtse:
- Pitypang, pitypang, pitypang…
Innentől kezdve minden nap kiment a mezőre megcsodálni a pitypangokat.
Az egyik nap döbbenten tapasztalta, hogy csodás virágai helyén valami furcsa, fehér pompom nőtt, amit, ha elkapott a szél, ezer felé repült.
Rémülten futott a bagolyhoz az erdőbe.
- Hová tűntek a pitypangok? - kérdezte levegőt kapkodva.
A bölcs elmesélte neki, hogy bizony a pitypangok virágai bóbitákká változnak át, így magjaikat szélnek eresztve benépesíthetik a mezőt, hogy az később újra sárgában pompázhasson.
- Ne aggódj, csak várj, türelmesen várj!- nyugtatta.
A csacsi így is tett, várta a tavaszt. A bóbitákat nyár végén valóban elfújta a szél, majd ősszel a föld befogadta azokat, télen pedig a hó gondosan betakarta. A hosszú tél után a csacsi még mindig várt, míg ki nem pattantak az első rügyek a fákon és el nem kezdtek csiripelni a madarak, híresztelve, hogy jön a tavasz. Onnan tudta, hamarosan virágzik kedvence.
Mikor eljött a várva várt nap, és megint sárgába borult a mező, a csacsi leírhatatlanul boldog volt, hogy újra pitypangot lát, hiszen számára ez volt a legkedvesebb virág.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: Fancsali Zsuzsi amatőr meseíró
Szerintem, mesélni mindenki tud... ki így, ki úgy, ki szeret, ki nem. Az, hogy egy bizonyos mese mennyire lesz kedvelt, a hallgatóság dönti majd el. Két csodás gyermekem minden este kikövetel tőlem egyet, akkor is, ha egy hosszú napot inkább már gyorsan lezárnék. Végeredményben be kell látnom, mikor egy történet megszületik, az nem csak őket, hanem engem is elrepít valahova máshova. Ilyenkor van, hogy a me...