Lajos, a poloska

Lajos, a poloska.

A nyár már-már elszenderül,
az erdő lassan megőszül,
poloska az ágon ül.

Becsületes neve Lajos,
egy bogárnak ez aranyos,
színe sötét parajos.

Az ösvényen egy pár sétál,
a túrabakancs meg-megáll,
poloskánk épp arra száll.

A kapucni pihe-puha.
Ez lesz Lajos új otthona?
A pár viszont tétova.

Merre menjünk most mi ketten?
Hárman vagyunk, szólt rekedten
poloskánk, megsértetten.

Nem hallják őt, egyikük sem.
Térképet búj mind a négy szem.
Nincs messze a ház, érzem!

Kék jelzésen vezet az út,
reméljük, hogy jó helyre fut,
Lajos most mélyebbre bújt.

Meglett a ház, meleg is volt,
a tea már tűzhelyen forrt,
addigra vihar tombolt.

De jó itt most, csak te meg én,
Lajos kibújt megkérdezvén:
És én???