MEKKergült kecske

MEKKergült kecske.

Egyszer volt egy kecske, de nagyon kerge. Addig-addig futkározott, míg beszorult egy fatörzs odvába. Csak a két hátsó lába lógott ki ügyetlenül, úgy sírt, kiabált: 
- Segítség, mek, mek, mek! Beszorultam, mek, mek, mek!

Arra legelészett a ló, így meghallotta a kecske jajveszékelését. Odavágtatott, és döbbenten tapasztalta a tényt, a kecske beszorult. 
- Mi a? Ha-ha! - nevetett.
- Segíts rajtam, mek, mek, mek! Beszorultam, mek, mek, mek! - sírt a kecske.
Megfogta a kecske egyik lábát, és húzta. Hórukk! De a kecske nem mozdult. 
- Maradj kecske, hozok segítséget!

Elment hát a tehénért, aki a rét másik végében kérődzött. 
- Gyere tehén segíts, beszorult a kecske.
Mikor odaértek, a tehén döbbenten tapasztalta a tényt, a kecske beszorult. 
- Szomorú! - nyugázta. 
- Segíts rajtam, mek, mek, mek! Beszorultam, mek, mek, mek! - sírt a kecske
Így aztán, a ló fogta a kecske lábát, a ló farkát fogta a tehén, és így húzták, hórukk, hórukk! De a kecske nem mozdult. 
- Maradj kecske, hozunk segítséget!

Elmentek hát a birkáért. 
- Gyere birka segíts, beszorult a kecske!
A birka odaérve tapasztalta a tényt, a kecske beszorult. 
- Beeeszorultál? - kérdezte.
- Segíts rajtam, mek, mek, mek! Beszorultam, mek, mek, mek! - sírt a kecske
Így aztán, a ló fogta a kecske lábát, a ló farkát fogta a tehén, a tehén farkát fogta a birka és így húzták, hórukk, hórukk, hórukk! De a kecske nem mozdult. 
- Maradj kecske, hozunk segítséget!

Elmentek hát a szamárért. 
- Gyere szamár segíts, beszorult a kecske!
Mikor odaértek, a szamár döbbenten tapasztalta a tényt, a kecske beszorult. 
- Most ki a szamár? - gúnyolódott.
- Segíts rajtam, mek, mek, mek! Beszorultam, mek, mek, mek! - sírt a kecske
Így aztán, a ló fogta a kecske lábát, a ló farkát fogta a tehén, a tehén farkát fogta a birka, a birka farkát pedig a szamár, és így húzták, hórukk, hórukk, hórukk, hórukk! De a kecske nem mozdult.
- Mi lesz velem mek, mek, mek? Itt maradok, mek, mek, mek? - így sírt keservesen a kecske. 

Nem volt mit tenni, az állatok összedugták a fejüket, tanakodtak, mi tévők legyenek. 
A szamár fejéből pattant ki az ötlet, hogy szóljanak a gazdának! Ő biztosan ki tudja szabadítani a kecskét! 

A gazda a kerítés mellett kapálta a veteményest. 

Odament a ló és így hívta, segítsen: Nyihaha!
A gazda a füle botját sem mozdította. 

Odament a tehén is, így hívták: Nyihaha! Mú!
A gazda egy pillanatra felkapta a fejét, mit akarnak ezek, majd folytatta a munkát. 

Odament a birka is, így hívták: Nyihaha! Mú! Bee! 
A gazda vakarta a fejét és nézett az állatokra. 

Mikor már a szamár is odament: Nyihaha! Mú! Bee! Iá! 
Akkor elhajította a kapát és ment utánuk, azok meg mutatták az utat a beszorult kecske felé. 

Mikor odaért, megértette mit sivalkodtak. 
- Jaj, te kecske! - fogta a fejét. 
A kecske keservesen sírt, de a gazda csak annyit értett belőle: mek, mek, mek! 

A gazda megragadta a kecske lábát, és húzta. Hórukk! De a kecske nem mozdult. 

Erre a gazda elindult a fészer felé, kihozott egy baltát, és a kecske felé vette az irányt. Az állatok elhűltek ezt látván, mi fog történni. A gazda egy suhintással rávágott a törzsre, ami nyomban kettéhasadt, a kecske pedig kiszabadult. 

A gazda visszavitte a baltát a helyére, hogy legközelebb is megtalálja, ha szüksége lenne rá, majd visszament kapálni a veteményest.

A kecske kerge maradt, de innentől fogva jobban figyelt, merre rohan.