Elton álma


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Elmesélek nektek egy történetet, egy szomorú szemű, lógó fülű kutyáról, Eltonról.
Elton a család kedvenceként jött-ment a házban. Majdnem mindenhova bejárása volt, csak majdnem, de ez neki bőven elég is volt.
Csütörtök reggel a ház előtt elsuhant a...

Kép forrása: Fancsali Zsuzsi

Elmesélek nektek egy történetet, egy szomorú szemű, lógó fülű kutyáról, Eltonról.

Elton a család kedvenceként jött-ment a házban. Majdnem mindenhova bejárása volt, csak majdnem, de ez neki bőven elég is volt.

Csütörtök reggel a ház előtt elsuhant a postás, nyikorgó biciklijét már az utca végéről lehetett hallani, pláne egy ekkora fülű ebnek. Heti rendszerességgel hozta az újságot, amit összetekerve, gondosan behelyezett a kapu deszkái közé. Elton nem volt túlságosan magas, de innen pont elérte, így peckesen, büszkén vihette gazdáinak. Mikor letette a kissé kopottas konyhakőre, akkor látta a vezető hírt: „Itt a jövő: sci-fibe illő módon kommunikálhatunk majd a NASA Holdra küldött legénységével”. Elton ragyogó szemmel nézte a képet a rakétáról és az űrruhájukban feszítő büszke űrhajósokról. Nem ment ki a látvány és gondolat a fejéből estig.

Vacsora után kifeküdt a teraszra. Szép nyári este volt, a kristálytiszta égbolton ragyogott a Hold és a csillagok. „Én is űrhajós szeretnék lenni!” - fogalmazódott meg hegyes kis kobakjában. Innentől kezdve, csak is ezen járt az esze, hogyan juthatna fel a világűrbe.

Naphosszat bámulta mélabús szemeivel az eget és sóhajtozott. Ez feltűnt a szomszéd agaraknak, akik addig-addig faggatták, míg elárulta nekik álmát, de rögvest meg is bánta, mert az agarak bizony, kinevették.

- Haha! Nyulakat kéne kergetned...nem csillagokat!

Így, becammogott inkább a házba és levetette magát a párnára.

Délután hazaért az iskolából Zalán, Elton kisgazdája, aki boldogan üdvözölte barátját.

- Már fel se nézel? Mi bajod van? - kérdezte kutyáját, aki csak bámult maga elé szomorúságában.

- Az agarak azt mondták, nem lehetek űrhajós! Pedig én látni akartam közelről a csillagokat. Olyan szépek. - hüppögte.

- Hát ez a baj? Dehogynem, majd meglátják! Nagy előkelőségükben azt se tudják, mit beszélnek! - harsogta Zalán és elviharzott a szobája felé. Elton nem tudta mit tervez a fiú, és pláne nem tudta mi az az előkelőség, de nem sokkal később Zalán megjelent három hatalmas kartonlappal, két marék filctollal, egy nagy ollóval és egy kis tubus ragasztóval.

- Gyere! - szólt Eltonnak, aki engedelmesen követte a kertbe. Talán most kiderül valami. Jó sok vágás, ragasztás és színezés után készen állt a nagy mű.

- Ez..ez.. - hebegte a kutya.

- Ez egy űrhajó! Pontosan! És most felmegyünk a világűrbe, megnézni a csillagokat! - kiáltotta Zalán.

- Nézd! Űrruhát is hoztam! - és már el is kezdte a kíváncsi ebre tekerni a fehér leplet, a feje tetejére pedig egy tésztaszűrőt helyezett. Ő maga is beöltözött, hasonlóképp. Űrruhába.

Bebújtak az űrhajóba, ahol mindenféle érdekes kriksz-kraksz, akarom mondani vezérlőpult is volt a falon. Elton izgatottan figyelt. Mikor Zalán behajtotta az ajtót, egészen sötét lett.

- Félsz?

- Kicsit! - vallotta be a kutya.

- Csukd be a szemed! - utasította. - Rázós utunk lesz! 3-2-1, felszállás! - és hirtelen elkezdett minden imbolyogni és mozogni.

Zalán közben előkapta a zsebéből a foszforeszkáló csillagjait, és gyorsan felnyomta a falra őket.

- Kinyithatod!

Elton óvatosan kinyitotta a szemét, és láss csodát, megannyi csillag ragyogott az orra előtt.

- Tudtam, hogy szépek, de nem is sejtettem, hogy ennyire. - monda meghatottan. Zalán fél mosollyal az arcán átkarolta barátja vállát. Nézték egy kicsit még a csillagokat, majd a fiú törte meg a csendet.

- Most már menjünk. Éhes vagyok.

- Rendben. Köszönöm. - csóvált Elton.

- Szívesen. Csukd be a szemed! - Zalán gondosan leszedte a csillagokat és visszarejtette a zsebébe őket. Elton pedig csukva tartotta a szemét egészen a landolásig.

- Leszállás! Megérkeztünk! - kinyílt az ajtó, kimászott egy kissé megtépázott űrhajóból két büszke űrhajós, akiknek még űrruhájuk is volt, és az imént látták a csillagokat.

Fancsali Zsuzsi, amatőr meseíró

Ezt a mesét írta: Fancsali Zsuzsi amatőr meseíró

Szerintem, mesélni mindenki tud... ki így, ki úgy, ki szeret, ki nem. Az, hogy egy bizonyos mese mennyire lesz kedvelt, a hallgatóság dönti majd el. Két csodás gyermekem minden este kikövetel tőlem egyet, akkor is, ha egy hosszú napot inkább már gyorsan lezárnék. Végeredményben be kell látnom, mikor egy történet megszületik, az nem csak őket, hanem engem is elrepít valahova máshova. Ilyenkor van, hogy a me...


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!