A Nap és a Karácsony

A Nap és a Karácsony.

Felkél a Nap, köszönvén egy fának,
Jó reggelt mond a tűlevelű ágnak.
A fának levelén megannyi tüskének,
Szemléli a legényt, milyen magas, szép lett.

Sudár a termete, talán száz évet is élt,
Leejtett azóta sok zöld levelét,
Elszáradt egy-két földig hajolt karja,
De a Napot a rozsdaszín nem igen zavarja.

Tudja már a Nap, elvész rozsda karja,
Hisz karácsonyra az ember úgyis lefaragja,
S elvágja derekát, tobozok lehullnak,
Új ruhát ölt a fa karácsony napjára

-    Karácsony!
-    Karácsony!
-    De jó, hogy megjöttél!
A fenyőfát az 'Ember' neked hozta: - Nézd!

Így szól a Nap a szeretet-ünnepnek:
-    Karácsony!
-    Karácsony!
Ez évben a te ruhád megint a legszebb lesz!

Öltözik a fa, ékesíti az Ember,
Hagy legyen a fenyőfa legszebb az ünnepre!
Csengő, gyertyaláng, díszek és Mikulás,
Csillagszóró fénye ragyogja a szobát.

Csillámló hajszálak játszanak a fénnyel,
Rajta csüngnek a cukrok szerte-széjjel,
Dió és alma, mindenféle jó,
Kéményseprő, hóember az ágakon lóg.

Fényfüzérek ölelik körbe és körbe,
Tündököl a fa a szeretet ünnepre.
Fenyőfa illata átjárja a szobát,
A konyhában meg sül a jó meleg kalács.

Angyalok lebegnek a fának levelén,
Szívünkben is felcsillan a várva várt remény!
Ma éjjel születik a Jézuska nékünk,
Örömmel, szeretettel lesz tele a szívünk!

Erre kélt a Nap, s köszönt a fának,
Reggel meztelen testben nézte meg magának.
De estére a fát mintha kicserélték volna,
Ragyog most a fa... /s hogy így lesz/ ezt a Nap már reggel is tudta!

2021.12.16.