A Tűzsárkány és a királyfi

A Tűzsárkány és a királyfi.

Egyszer volt, hol nem volt,
Az óriások földjén,
Ott járt a királylány,
S bement az erdőbe.

De ahogy belépett,
Tündöklöttek a fények,
Mert az az erdő
A gyémánttól fénylett.

Meglátott az egyik fán
Egy aranyló almát,
Fele arany, fele gyémánt,
Leszakítja azt hát!

De a hegy fejű Óriás,
Nyomban ott jelent,
Átkot szórt a királylányra:
- Örökre aludj el!

Míg egy királyfi
El nem jön érted,
S csókjával téged
Aznap fel nem ébreszt,

S nem kéri el gyémánt almától
A Tűzokádó sárkányt,
És nem győz le négy farkával,
Olyan csapást mér rám…

Addig aludj csak, szőkeségem,
Mert beléptél az erdőmbe,
Engedélyem nélkül a fáról,
Almát szakítottál le!

De a királyfi hamar hírül tudta,
S a lovát jó korán
Felnyergelte, s mondta:
-    Induljunk paripám, hamar ott legyünk ám!

Fehér lóra pattant hát,
Koronája fején,
Vágtatott a paripán
Hegyen-völgyön át.

Amerre a szél hívta,
Arra vitte a lova,
Réten innen, mezőn túl,
Messze még a gyalogút!

Aranyalma, gyémánt alma,
Ezüst fény a holdvilágba,
Szökkenj lovam, paripám,
Álmodik a királylány!

Haja szőke, mint a nap,
Ruhája meg ékes,
Szája piros, mint a rózsa,
Megcsókolni édes.

-    Siess, szaladj, te vén ló!
-    Vágtassunk a széllel,
Érjünk oda mielőbb,
Mire a lány felébred!

Ha kinyitja két szemét,
Lásson engem mielébb,
Mert ha nem lát engemet,
Megvakítja szememet!

A nagy varázskönyvben
Így szól a rút átok,
De én holnap akkor is
Napvilágot látok!

-    Gyí, te ló! Gyí, te! 
Vágtassunk csak egyre, 
Dombokról leérjünk, 
Az útról le ne térjünk!

-    Aranyalma, gyémánt alma, 
Add nekem a sárkányt,
Amivel legyőzhetem én
Ezt a varázslást!

-    Zúg a szél, tombol, 
Azt fújja, hogy fordulj, 
Paripádnak hátán
Ül már a tűzsárkány!

Feje kettő, farka négy,
Kell az erő, észnél légy!
Odaérünk immár,
Hol alszik a szép lány!

Látszik a fénye a gyémánt erdőnek,
Gyémánt alma hangja
Csilingel a szélben…
Leesik éppen egy… a földre.

Jön az óriás, szörnyű haragjával,
Oda csap a fának legszebbik ágára!
-    Ki mert belépni gyémánt erdőmbe?
-    Ide fejét tüstént, megfőzöm ebédre!

De a sárkány rácsapott,
Mind a négy farkával,
Az Óriásnak hegy feje
Lezuhant a földre.

Megszólalt a gyémánt alma:
-    Siess te királyfi, vár a királylány!
-    Ébreszd fel hamar,
Nehogy megvakuljál!

Vágtat a királyfi
Gyémántos mezőn,
S a mező közepén
Valaki nyöszörög:

-    Segíts szerelmem, 
Átok ül rajtam, 
Csókolj meg gyorsan,
Mielőtt meghaljak!

Odaér a királyfi,
Lepattan a lováról,
A szőkeségnek hamar
Tüstént ad egy csókot.

A csóktól felébred
A legszebb királylány,
És a királyfi sem vesztette el
Szemének világát!

Szól a dallam az erdőben,
Csendülnek az almák,
Az átok messze szállt,
Él a királylány!

Lát a királyfi,
Megdobban a szíve,
Megkéri a kezét,
S elmondja e regét!

-    A tűzsárkány vigyázza,
Az egész birodalmat, 
Átok nem juthat be többé 
A mi országunkba!

Így élnek boldogan,
S meg nem halnak soha,
Ha te ezt nem hiszed,
Járj utána magad!

2021.09.10.
Én írtam: Szabó Márta