Világot láttam

Világot láttam.

Bátor leszek, erőt veszek,
Szülém elé állok,
Megmondom, hogy én most:
Világot látok!

Sír majd az én szülém,
Én is könnyet ejtek,
De mennem kell a nagy utamra,
Majd múlnak a könnyek!

Bejárom a nagyvilágot,
Kerek erdőt, és a távolt,
Hegyről dombról
A végtelent bejárom!

A bárányfelhők és a Nap,
Rám mosolyognak kedvesen,
A szél barátom arcom fújja
Csendesen.

Leülök egy fatörzsére,
Bogarakat látok,
Megszámolom mennyi sok,
Aztán tovább állok.

Hosszú út vár, de én megyek,
Szeretem a természetet,
Szülémet is szeretem
Ezért majd haza is megyek!

Betoppanok a konyhába,
Édesanyám várva vár,
Édesapám számonkéri,
Bejártam-e szép Hazám?!

Elmesélem történetem,
Mily szép volt a napsugár,
Vezette az útjaim,
Hegyen-völgyön át.

Az erdőbe a kis mókus
Mogyorót ropogott,
Színes falevelek közt
Ugrándozgatott.

Széles volt a rét,
Nem is értem át,
A zöld fű közt
Ott lapult a sok virág.

A folyóhoz is elnéztem,
Békákat fogdostam,
Csúnya nagyszemüket,
Azt hittem álmodtam.

Elfáradt a lábam,
A gyomrom is korgott,
Haza is indultam,
Most újra itthon vagyok.

Jó volt világot látni,
De még jobb itthon lenni,
Édesanyámat és Édesapámat
Szorosan átölelni!

2021.10.06.
Én írtam: Szabó Márta