A napocska Ki gyógyította meg a napot?

A napocska Ki gyógyította meg a napot?.

A napocska! Ki gyógyította meg a napot?

Egyszer volt, hol nem volt a hatalmas kék égbolton egy aranysárga nap.
Minden reggel ő kelt fel a legkorábban ,  amíg más szundikált, ő fényességével , világosságával előcsalogatta a föld apraja, nagyja élővilágát.
Minden nap ugyanaz a feladat várt rá . Ő szorgalmasan
tette a dolgát. 
Néha ugyan elfáradt, mert hadakozott az őt eltakaró felhőkkel, de a végén csak ő került ki győztesen.
Hajnalban kelt és estefelé nyugovóra tért, átadta helyét a holdnak, aki estétől reggelig volt talpon. 
Néha szeretett volna pihenni egy kicsit, de nem lehetett neki.
Egyik reggel amint  újra munkába állt volna, nem bírt kibújni az ágyacskájából és mintha valami betegség gyötörte volna.
Aznap reggel ágyban maradt .
Sötétség árasztotta el a földet. 
Kérte a holdat, csak egyetlen egy napra segítsen helyette világítani de a hold így felelt:
- Hidd el, megtenném, ha tehetném! Nekem esti munkám van és ha megjelennék reggel akkor az embereket összezavarnám. Az alakom sem olyan mint a tied, te szép kerek vagy én meg olyan vagyok mint egy kifli.
- De így mit hisznek az emberek ha é n nem világítok, pedig ilyen betegen nem tudok. -siránkozott a nap.
Sötét napok jöttek.
Szomorú volt a föld. 
Egyre sivárabb lett minden, a növények elveszítették szép zöld  színüket, a virágok nem illatoztak és az emberek is egyre szomorúbbak lettek a hiányától.
Nem volt ami jókedvet adott  volna a sötétségben.
Megsajnálta a Hold   földet hogy ilyen bánatos és elhatározta  meggyógyítja a napot. 
Elment a Nagy Medve csillagképhez kölcsönkérni a Göncölszekérből egy csillagot, mivel neki hét csillaga is van.
A Nagy Medve először  morgott mackósan, de azután legelső csillagát átadta a holdnak vigye el meggyógyítani a napot hátha segít rajta. 
A csillag bekopogott naphoz és örömmel újságolta .
- Hoztam neked egy kis fényt!
- Köszönöm a fényt, te kiscsillag vagy ,ez kevés a gyógyuláshoz- mondta bánatosan a beteg. Térj vissza a társaidhoz ott jobb lesz neked.
Azzal a csillag visszatért a Holdhoz és elmondta , 
- Hiába adtam fényt nem volt elég a gyógyuláshoz.-szomorkodott a csillag.

De a Hold nem adta fel, megkérte a következő csillagot.
- Valami olyat kéne tenni a nappal, ami  jobb kedvre deríti. 
- Kedves Medve melyik csillagod tudna ilyet?- kérdezte a Hold.
 - Melyik Csillag, melyik csillag sopánkodott a Nagy Medve. 
Elmegy hozzá a soron következő azután majd kifaggatja a napot.
Közben a Föld egyre rosszabb lett. Sivárság, fénytelen sötétség uralkodott rajta.
A Hold küldötte vidám csillagtáncot járt a nap ágyacskája körül és  légies  tánccal kedveskedett neki. 
Látszott a rajta hogy jólesik neki ez a kedvesség , de csak megmosolyogta a csillagot.
Az  boldogan szárnyalt vissza a holdhoz.
- Mit szeretne a nap?-  kérdezte  a Hold.
- Azt elfelejtettem!-válaszolt a csillag.
A Hold ezután elküldte a soron következő csillagokat, akik kifaggatták a napot, mitől is gyógyulna meg. 
- Egyedül a Sarkcsillag hozhat nekem annyi fényt amitől újra visszatér az erőm. Neki van ereje felettem.
A Hold üzent a Sarkcsillagnak, milyen bajban van és segítsen neki, mert  Föld elpusztul ha nem segít.
Az otthagyott csapot-papot és gyorsan a  nap segítségére sietett. 
Sugarait a napnak szegezte erőt adva neki.
Azzal sietve távozott, sürgette a Hold,  mivel már neki jött el az ideje hogy beragyogja az eget, csillag társaival együtt.
Sötét éjszaka volt. A Hold és a csillagok fénye egy kis reményt adott a földnek.
 Az est leple alatt belopództak a gyermekek szobája ablakán és varázsporral hintették  be az ágyacskában alvó gyermekeket.
Dolguk végeztével felszálltak a magas égre.
 Senki sem tudta ugyan mi is történt velük éjszaka, de olyan jókedvvel ébredtek egyből táncra perdültek és dalra fakadtak teli torokból csak úgy harsogott az ének.
- süss, fel nap, fényes nap, kertek alatt a ludaim megfagynak,
- süss fel nap, fényes nap kertek alatt a kis bárány majd megfagy,
- süss fel nap fényes nap,

Meghallotta ezt a nap hogy a sok gyermek mind csak őt hívja dalával.
- Ez mind nekem szól? Engem hívnak, fontos vagyok nekik, szeretnek!
 Felkelt ágyából, széles mosollyal, csillogó szemmel  és  ontotta sugarát ahogy csak bírta.
 Ismét a régi volt.
Világosság ragyogta be a földet, új életre kelt  minden./Vajon mi gyógyította meg a napot?
Igen, az emberek , a gyermekek tánca, szeretete  a sok-sok  barát az égbolton.
Napnyugtával átadta helyét a Holdnak és a csillagoknak, akiknek megköszönte hogy ismét ragyoghat az égen. 
Hálából az embereket sem felejtette el, mert minden nap beragyogta az égboltot.
Vége