A négy testvér

A négy testvér.

Volt a világon négy testvér, akik sok mindenben különböztek egymástól. A jó Istenke mindegyiküket más milyennek teremtette és mindegyikükre más feladatot bízott.

Mióta világ a világ voltak, akik megakarták változtatni vagy elakarták pusztítani Őket; kit ezért, kit azért...De a természet mindig erősebb volt...

Ők így négyen - a didergő Tél, a mosolygós Tavasz, a nevetgélős Nyár és a szomorú Ősz - szép sorban vándoroltak egymás után...

A Nyár mindig a Tavasz és a Tél között elhelyezkedve, vidáman billegett - ballagott a sorban. Ő hozta el a növényeknek, állatoknak és az embereknek a leghosszabb és a legmelegebb napokat. Segített a virágoknak, zöldségeknek, gyümölcsöknek, fűszereknek kifejlődni és a búzát megérlelni. A legjobb barátja a június, a július és az augusztus volt. Nagyon hálás volt nekik a levendula, a rózsa, a pipacs virág is. A zöldségek közül a paprika, a paradicsom, az uborka, illetve a gyümölcsök közé tartozó  eper, málna, dinnye, cseresznye is. A fűszerek közül a bazsalikom, a cickafarok és a menta is megköszönték a sok kedvességet és szeretetet amit a Nyártól és a három hónaptól kaptak.

Őket követően az Ősz következett, aki szomorúan ment - mendegélt a hideg Tél előtt, a sorban. Az ő érkezésével rövidebbek lettek a nappalok, hűvösebbre fordult az idő. Az őszi falevelek - csodás színben pompázva - lengedeztek a napsütésben. A lombhullató fák: a bükk-, tölgy-, és a nyírfa zöld lombja pirosra - barnára - sárgára színeződve hullott le a földre...Ő is szerehető volt, hiszen az ő idejében ért be a sok termés, ilyenkor kezdődött a szüret. A szőlőn, almán kívül a gesztenye -, diófa termését is leszüretelték az emberek. A szeptember, október társaságában a költöző madarak: a vércse,a pacsirta, a gólya, a fecske megköszönték a vendéglátást és sok szeretetet és útra keltek melegebb éghajlatra...Ezek a madárkák nem voltak képesek melegen tartani a testüket a hidegben és az eső is könnyen elmosta a fészküket és ezért kerestek mindig új otthont maguknak...Az ő barátja volt még a november is. 

A Tavasz előtt vándorolt a didergő Tél. Az ő eljövetlével a természet álomra hajtotta a fejét. Fújt a hideg szél, hullt a hó, volt már fehér takaró. De az emberek örültek, mert megérkezett a szép karácsony. A december, a január és a február örömmel köszöntötték a fagyos Telet.

A március társaságában a vidám Tavasz is lelkiismeretesen elvégezte teendőit, hozzájuk csatlakozott az április, és a május hónap is.

- Köszöntelek kedves április és május, mondta a Tavasz.

A Tavasz langyos lehellete a levegőben érződött.Előbújtak a tavasz hírnökei: a hóvirág, az ibolya, a nárcisz, a tulipán. Kizöldült a fű. Szívükben tele szeretettel és boldogsággal készültek a költöző madarak érkezésére, akik valahol már a tengerek felett szálltak.

És azóta is így telnek a napok, hónapok, évek: a Tél didergősen, a Tavasz jókedvűen, a Nyár kuncogósan, az Ősz bánatosan követik egymást...