Döngicse a dolgos kis méhecske...2. /bővített változat/

Döngicse a dolgos kis méhecske...2. /bővített változat/.

Egyszer régen egy nyári napon arra lettek figyelmesek a szorgos méhecskék,hogy a gyönyörű réten - ahol ők éltek - kevesebb virág bontotta ki szirmait.Biztosan ti is tudjátok, hogy a méhecskék a virágok által ajándékozott finom nektárból és pollenből készítik el az általunk nagyon kedvelt -  betegségek ellen is használt - egészségünkre jótékony hatással bíró mézet.Azon a napon amikor a rét lakói megtudták,hogy a nyáron kevesebb virágból lesz lehetőségük összegyűjteni a nektárt nagyon elkeseredtek, hisz tudták,hogy rövid idő alatt kell megtölteniük a kaptárt.Az egyik család legkisebb szorgos kis tagja - akit Döngicsének hívtak - miután meghallotta, hogy mi történt elhatározta, hogy másnap nagyon korán útnak indul.Azt gondolta,hogy így elegendő virághoz eljuthat akik segíthetnek rajta.Útja során nagyon sok kihívással nézett szembe mivel a virágok sem tudtak segítséget nyújtani,kivéve egyet.Másnap reggel a csodálatos nagy mezőn észrevett a magasból egy piros színű pipacsot.Ez a különleges mezei virág éppen akkor kezdte bontogatni szirmait.Kis barátunk odaszállt hozzá és illemtudóan megkérdezte: Kedves pipacs, tudnál rajtam segíteni?Nektárt gyűjtök a kaptárunkba,nagyon korán elindultam és még egy virággal sem sikerült találkoznom,aki segíthetett volna rajtam.

Sajnos nem tudok neked segíteni,még csak most ébredezem és a harmatcseppek sem száradtak fel a szirmaimon.Légy szíves keress más virágot magadnak; mondta a pipacs.Ekkor Döngicse csalódottan tovább repült.Az ebédidő közeledtével  észrevett egy bársonyos szirmú,bordó színű virágot,ő volt a pillangóvirág,nagyon megörült neki, hisz már nagyon éhes is volt.Odaszállt hozzá és kedvesen megszólította: Kérhetnék a nektárodból?Mézet szeretnénk készíteni és már éhes is vagyok...         

Nem tudok adni neked a nektáromból,éppen egy pillangót lakattam jól mielőtt ideértél.Kérlek, most hagyj magamra, mert ez idő alatt nagyon elfáradtam. Döngicse ekkor tovább keresgélt, abban bízva,hogy talál olyan virágot,aki tud pollent és nektárt biztosítani számára.Ahogy gyorsan csapkodott a szárnyaival, felbukkant a szemei előtt egy kék búzavirág. Aggódva oda repült és őt is kedves hangon megkérdezte:Gyűjthetnék a nektárodból? 

Mivel egy másik méhcsalád tagjával osztom meg a nektáromat,így tovább kell repülnöd - mondta a búzavirág. Ekkor már késő délután volt. Sajnos a kis hősünk már nagyon reményvesztett lett és szomorúságában leszállt egy virágra,saját tudtán kívül.Mikor majdnem elaludt egy sárga körömvirág megszólította:Miért búslakodsz a szirmaim között, te dolgos méhecske?                                                     

Döngicse hírtelen magához térve elmesélte a történetét és legnagyobb meglepetésére az elutasító szavak helyet a következőket hallhatta: Én szívesen megosztom veled a virág nedűmet és pollenemet, amiből te és kedves családod el tudjátok készíteni magatok és az emberek számára az ízletes és egészséges mézet.Barátunk boldogan szippantotta ki a finom nektárt és a testén, lábain lévő szőrök segítségével összegyűjtötte a polleneket, egészen beleolvadva a szirmok közé.Munkája végeztével megköszönte a támogatást és még abban az órában hazaindult, egyéb kihívások közepette.A nektár ez idő alatt a méhecske gyomrában glukózzá és fruktózzá alakult.Elindulása előtt figyelmeztette a körömvirág,az égbolton megjelenő sötét felhőkre, amik nagy esőcseppeket hoztak magukkal.Felajánlotta Döngicse számára,hogy ne induljon útnak ebben az időben, hanem várjon reggelig, amikor újból felragyognak a napsugarak az égbolton:Dolgos kis méhecske nagyon szépen kérlek várd meg a holnap reggelt,addig itt maradhatsz nálam.     

Köszönöm nagylelkűségedet kedves virágszál,de haza kell érnem a mai napon, a családom már így is nagyon aggódhat értem,és a tőled ajándékba kapott nektárt és pollent is időben átkell adnom, mert a finom nedűt nem csak magunk,hanem az emberek számára is készítjük. 

Értem Döngicse akkor ígérd meg nekem,hogy vigyázol a haza felé vezető úton és a jövőben hírt adsz magadról. Örülök,hogy megismerhettelek. Hálás vagyok,hogy hasznos tagja lehetek a mező lakói számára.  

Ezután a méhecske útnak indult.A sötét felhők csak gyűltek az égbolton és azon töprengett a mi kis hősünk  hazafelé,hogy hová bújhatna el a vihar elől.Ha eláznak a szárnyaim, akkor nem fogok tudni repülni és akkor a munkába fektetett idő és energia is teljesen oda vész. 

Az esőcseppek elől elég,ha bebújok egy nagy fűszál alá.Azok is védelmet tudnak nyújtani a vihar elől,jutott eszébe Döngicsének.Abban a pillanatban már zuhogott is az eső,de a méhecske tudta,hogy mi a megoldás és gyorsan bebújt egy fűszál alá!Ott türelmesen megvárta még elállt és vidáman folytatta útját,mert tisztában volt vele,hogy már semmi baj nem érheti a haza vezető úton.A magasból boldogan integetett a búza-, pillangóvirágnak,és a pipacsnak is. Egyáltalán nem haragudott rájuk, amiért elutasították őt. Boldognak érezte magát attól,hogy a nehézségek ellenére is képes volt kitartani az elképzelése mellett, és sikerült a méhgyomrába annyi nektárt gyűjteni,amennyi csak belefért. A katicabogarak,a pillangók, a tóparti szúnyogok és a rét többi lakója is vidáman táncoltak, amikor meglátták  Döngicsét szállni a méhkaptár felé. A méhecske  nagyon boldog volt,de nagyon fárad is.Utolsó erejét összeszedve - odaszólt a mező többi lakójához.       

Utam során sikerrel jártam, gyönyörű tájakat láttam és nagyon sok új dolgot is tanultam. A kaptárba visszatérve - elégedetten és reményekkel telve - átadta az összegyűjtött nedűt, hogy ízletesebbé tegyék azt,de nem csak maguk, hanem az emberek számára is.Már nagyon későre járt,de  Döngicse nyugodt szívvel lepihenhetett. Azonban tudta, hogy másnap reggel tovább kell folytatnia a szorgos munkát, amit aznap is végzett...és csendesen elaludt.