A piteverseny

A piteverseny.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisváros, Görbicfalva. Ebben a városkában élt Dóra néni. Dóra néni már nyugdíjas volt, de még sok mindenhez érzett magában erőt. Volt veteményes kertje, és voltak virágai is. Egy augusztus huszadikai nemzeti ünnep rendezvénysorozatán, nemcsak pörkölt főző versenyt hirdettek, hanem, piteversenyt is. Lehetett indulni fánkkal, rétessel, pitével, a lényeg, hogy házi készítésű tésztából készüljön. Az új polgármester ötlete volt, aki színesíteni szerette volna a programokat, és nem mellesleg, édesszájú volt. Azt gondolta magában, hogy majd ő lesz a zsűri elnöke. Dóra néni gondolt egy nagyot, és benevezett. Ő még megtanulta a nagymamájától a házi rétes lap készítésének fortélyait. Sokáig gondolkodott a töltelékeken, ha nyerni szeretne, valami különlegeset kell kiagyalnia. Végül joghurtos, csokoládé pudingos, sárgadinnye lekváros rétes mellett döntött. Eljött a nagy nap. Dóra néni reggel leszitálta a teljes kiőrlésű tönköly búzalisztet. Az ebből a lisztből készült sütemények olyan finomak voltak, hogy Dóra néni mindig ilyet használt. Majd elkezdte a nagy munkát, gyúrta, és emelgette, hogy a levegő jól átjárja. Az asztallapra tiszta vászon terítőt tett, és kinyújtotta a tésztát. Majd csörgött a telefon. A fia volt. A kis unokája jobban van, így mégis elugranak hozzá, hogy meglátogassák. Híj, gondolta magában Dóra mama, most mi lesz? Hiszen csak azért nevezett be a versenyre, mert volt rá ideje, és nem kellett főzéssel készülnie a vendégek fogadására. De szívrepesve ledobta a kötényét, és elrobogott Kati barátnőjéhez, egy kis házi túróért. Dóra feladta a piteversenyt, és inkább a fia kedvenc rétesét készítette el. Ez pedig túrós rétes volt, meggy-cseresznye lekvárral. A túrót mézzel ízesítette, a lekvár a saját keze munkája volt. S Dóra, ismét gondolt egy nagyot. Elővett a fagyasztó ládájából egy kis darált húst. Megpirította, fűszerezte, házi paradicsomlevet csorgatott rá, betöltötte a tésztába, és füstölt sajtot reszelt a tetejére. Ugyanis nem volt már ideje, csirkepörköltet készíteni a vendégeknek. A húsos rétes mellé sült krumplit fogok készíteni, gondolta magában. S a mennyei illatok terjengtek a levegőben. A szomszédasszony Mónika átjött, hogy megkérdezze, minek van ilyen finom illata, s talán a versenyre készül-e? Dóra bevallotta, hogy úgy volt, de azután, hogy érkezik a fia a családjával, másképpen döntött. Dóra leültette Mónikát, és megkínálta a rétesekkel. A szomszédasszonynak, nagyon ízlettek a sütemények. S megkérdezte, hogy mi a titka? A jó minőségű alapanyagok. Válaszolta Dóra mama.

- Dórikám, ezekkel a finomságokkal, csak be kellene nevezned!- unszolta Mónika.

-S melyikkel? - kérdezte Dóra.

- Mind a kettővel!

- De ezek nem olyan különlegesek. - legyintett Dóra.

- De annál finomabbak!- érvelt Mónika. Sokáig unszolta Dóra nénit, míg az beadta a derekát.

- De én most nem mehetek el, várom a fiamékat.

- Majd én elviszem őket. –ajánlkozott Mónika. A rétesek egy részét becsomagolta Dóra, és megkereste a két legszebb tányérját is, hogy a versenyen jól mutassanak. Dóra fia, Géza és családja megérkezett. Hamar asztalhoz is ültek.  Dóra feltálalta a nem szokványos vacsorát, és elmesélte, hogy miért ez a vacsora. A még picurka kis unokának, nagyon ízlett a húsos rétes, majdnem kettőt is megevett belőle. Ennek Dóra, nagyon örült. A fia pedig örömmel fogyasztotta az ő kedvenc rétesét. Eközben Görbicfalva központjának hatalmas, árnyat adó fái alatt, lezajlott a piteverseny. A húsos rétes, különösebb fogadtatásra nem talált. A falusiak számára, túl formabontó volt. De a túrós, meggy-cseresznye lekváros rétessel, már más volt a helyzet. A zsűri, háromtagú volt. A polgármester, egy pedagógus, és a helyi sport klub vezetője. A díjat egy rebarbarás mentás pite vitte el. Azonban a polgármesternek a legjobban, Dóra néni rétese ízlett. Beleharapott, és az az érzés fogta el, mint mikor egyetemista korában hazament a kollégiumból. Az édesanyja piskótájában is pont ezt érezte, mint most. Várakozást, bizakodást, a viszont látás örömét. Az édesanyja belesütötte törődését és szeretetét. Dóra néni rétesébe is ezek az érzések voltak belegyúrva. Sok álló fogadáson vesz részt, de ilyen rétesekkel soha nem találkozik, így a polgármester különdíjat adott Dórának. Ami egy fürdő bérlet volt a nyári szezonra. Dóra néni estefelé elkísérte a családját a sokadalomba. S Mónika izgatottan adta át neki a díjat.

- Képzeld azt mondta a polgármester, hogy fiatal korában evett utoljára ilyen finom rétest. - szólt Mónika.

- Nahát, ezzel az egyszerű rétesemmel sikert arattam?

- Igen. Azt is mondta, hogy a szeretettel készült étel a világon a legfinomabb. Látod, én mondtam, hogy finomak.

- Jó ízlése van a polgármesternek. - szólt Géza, Dóra fia.

- Köszönöm szépen. - válaszolt Dóra örömmel.

S tovább sétáltak a sátrak között.