Zsuzsi új kis barátja

Zsuzsi új kis barátja.

Zsuzsinak volt egy fantasztikus kutyája. Ám a kutya megöregedett, és olyan öreg lett, hogy elpusztult. Így Zsuzsi bejárati ajtaja előtt, csak Tóbiás, a kandúr üldögélt. Ezt a házikót felfedezte egy szürke, hamu színű cica.

S elkezdte ezt a házat kerülgetni. Szaglászgatott, élelem után kutatott. Megnézte Tóbiás a kandúr tálacskáját, a kerti hulladékos vödröt. Próbált összebarátkozni Zsuzsival. Zsuzsi nem kergette el, hanem figyelgette a szürke cicát. A hamu színű cica a bejárati ajtó mellett lefektetett seprűn üldögélt, jelezve, hogy ő bizony, nagyon ide szeretni tartozni.

-Na jól van, hamu színű cica, befogadlak. - szólt Zsuzsi.

Ettől fogva a hamu színű cicát, Amáliának hívták. Amáliának ez volt élete legboldogabb napja. Ettől a naptól kezdve, Amália kísérgette Zsuzsit. Egy szombat délutáni napon, mikor Zsuzsi sétálni indult a legjobb barátjával, egyszer csak arra lett figyelmes, hogy Amália a pici lábain, követi. Pedig már két sarokkal messzebb voltak a háztól.

-Amália, fordulj azonnal vissza, még elfáradsz, vagy elveszel!- szólt Zsuzsi.

Többszöri unszolásra, Amália visszafordult. Így mikor Zsuzsi nyáron a kertben kapált, Amália még a nagy forróságban is követte, és befeküdt egy kövér mángold vagy cékla levél alá. Ha télen Zsuzsi a fás kamrába ment, akkor is követte. Amália pici szíve úgy örült, hogy van gazdája, hogy háláját, örök kísérgetésben fejezte ki. Zsuzsi, ha nyári délutánon, kiült egy székre, az udvarra, és csak pihent a kert szépségében gyönyörködve, Máli akkor is ott ült vele. Zsuzsi nagyon szerette, hogy kerti pihenései alatt, nincsen egyedül, és hogy mellette van az új cica barátja.  Amikor Zsuzsi augusztusi estéken, az udvaron csillagokat nézett, Amália még a sötétben is tüstént ott termett. Zsuzsi a későbbiek során, még több cicát is befogadott, de egy sem kísérgette olyan hűségesen őt, mint Amália. Zsuzsi télire, a cicáinak, készített egy dobozt. Egy faládát körbebélelt egy puha kabát béléssel, a bélés, finom, meleg hatású volt. A cicák, nagyon kedvelték. Hideg estéken bele ültek, néha négyen is szorongtak benne, egymás hegyén - hátán, de igazából három cicának volt kényelmes.

Zsuzsi, téli estéken, vacsora után kiment hozzájuk, és a cica ládára, ráhúzott egy nagy férfi pulóvert. De a tetején, szabadon hagyott  egy rést, hogy tudjanak lélegezni. Így a cicák kaptak egy nagy, meleg cicapaplant, ami alatt, zord téli éjszakákon, összebújva és egymást melegítve, békés, cica álmokat álmodtak.

Igaz történet alapján.