Zsuzsi új kis barátja

Zsuzsi új kis barátja.

Zsuzsinak volt egy fantasztikus kutyája. Ám a kutya megöregedett, és olyan öreg lett, hogy elpusztult. Így Zsuzsi bejárati ajtaja előtt, csak Tóbiás, a kandúr üldögélt. Ezt a házikót felfedezte egy szürke, hamu színű cica.

S elkezdte ezt a házat kerülgetni. Szaglászgatott, élelem után kutatott. Megnézte Tóbiás a kandúr tálacskáját, a kerti hulladékos vödröt. Próbált összebarátkozni Zsuzsival. A lány nem kergette el, hanem figyelgette a szürke cicát. A hamu színű cica a bejárati ajtó mellett lefektetett seprűn üldögélt, jelezve, hogy ő bizony, nagyon ide szeretni tartozni.

-Na jól van, hamu színű cica, befogadlak. - szólt Zsuzsi.

Ettől fogva a hamu színű cicát, Amáliának hívták. Amáliának ez volt élete legboldogabb napja. Ettől a naptól kezdve, Amália kísérgette az új gazdáját. Egy szombat délutáni napon, mikor Zsuzsi sétálni indult a legjobb barátjával, egyszer csak arra lett figyelmes, hogy Amália a pici lábain, követi. Pedig már két sarokkal messzebb voltak a háztól.

-Amália, fordulj azonnal vissza, még elfáradsz, vagy elveszel!- szólt a lány.

Többszöri unszolásra, a hamuszínű visszafordult. Így mikor Zsuzsi nyáron a kertben kapált, Amália még a nagy forróságban is követte, és befeküdt egy kövér mángold vagy cékla levél alá. Ha télen a lány a fás kamrába ment, akkor is követte. Máli pici szíve úgy örült, hogy van gazdája, hogy háláját, örök kísérgetésben fejezte ki. A gazdi, ha nyári délutánon, kiült egy székre, az udvarra, és csak pihent a kert szépségében gyönyörködve, Máli akkor is ott ült vele. Zsuzsi nagyon szerette, hogy kerti pihenései alatt, nincsen egyedül, és hogy mellette van az új cica barátja.  Amikor a fiatal nő augusztusi estéken, az udvaron csillagokat nézett, négylábúja még a sötétben is tüstént ott termett. Zsuzsi a későbbiek során, még több cicát is befogadott, de egy sem kísérgette olyan hűségesen őt, mint Amália. A lány télire, a cicáinak, készített egy dobozt. Egy faládát körbebélelt egy puha kabát béléssel, a bélés, finom, meleg hatású volt. A cicák, nagyon kedvelték. Hideg estéken bele ültek, néha négyen is szorongtak benne, egymás hegyén - hátán, de igazából három cicának volt kényelmes.

Zsuzsi, téli estéken, vacsora után kiment hozzájuk, és a cica ládára, ráhúzott egy nagy férfi pulóvert. De a tetején, szabadon hagyott  egy rést, hogy tudjanak lélegezni. Így a cirmosok kaptak egy nagy, meleg cicapaplant, ami alatt, zord téli éjszakákon, összebújva és egymást melegítve, békés, cica álmokat álmodtak.

Igaz történet alapján.