A szerencsés őzgida

A szerencsés őzgida.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szép ország, s benne, egy kis város Marienburg. A kisvárost középkori kacskaringós utcák szabdalták. Új építésű részében, sorházak álltak, melynek egyikében lakott Regina, a biológia- földrajz szakos tanárnő.  

A kisváros mellett, erdők, mezők, szántóföldek terültek el. Ezen a területen élt egy őzsuta. Ennek az őzsutának, ezen a tavaszon egy kis gidája született. Aki még nagyon pici volt. Anyukájával legelészett, és ismerkedett a külvilággal. Ha az anyukája a távolban volt, a hosszú fű alatt lapított. A kis gida bár nagyon kíváncsi volt, tudta, hogy ilyenkor nem szabad megmozdulnia. Pici testének, az első három, négy hétben még nincsen szaga. Így semmiféle ellenséges állat ki nem szagolhatta, így tökéletes biztonságban volt. Bármi is történik, nem szabad elmozdulnia, vagy kiugrania, mert egy felnőtt ragadozó állattal szemben, nincs esélye, pici lábaival, még nem tud gyorsan futni. Ezt már így csinálta az anyukája is kicsi korában, és annak az anyukája is. Eljött egy szép májusi hajnal, a füveken csillogott a harmat, és még harapni lehetett a friss, hűvös levegőt. A marienburgi sorházban, Regina tanárnőnél, csörgött az óra. Nagy álmossággal kilépett az ágyából, és öltözködni kezdett. Nadrág, pulóver, egy kényelmes bakancs, és széldzseki. Elkészítette kávéját, termoszba töltötte, és már indult is. A városszéli tisztáson, lapult a kis őzgida. Egyszer csak halk surrogást észlelt, majd nem sokkal később, két kéz nyúlt érte, megragadták, és egy bélelt, táska alakú hordozóba tették. A kis őzgida megijedt, mi történik vele? Kocsiba tették, és egy szobába vitték. S ott, Regina tanárnővel találkozott. De a tanárnő nem sokat időzött, mert még sok tennivalója volt. Elment még egy mezőre, ahova egy gazda hívta. Kiszállt a kocsijából, és elővett egy drónt. A drón egy olyan műszer, mely úgy néz ki, mint egy távirányítós, játék helikopter, csak bele van építve, egy kamera, mellyel felvételeket készít, a magasban. A drón, csendes surrogással, a beleépített hőkamerával, pici, meleg őzike testekre vadászott. De ezen a területen, nem talált kis őzgidát. Így elbúcsúzott a gazdától, és elment. Reginának még csak most kezdődött az iskola.

A kis tisztáson az őz anyuka, nem találta kis gidáját. Keresgélte, nagy levelek alatt, bokrok mélyén, sűrű bozótokban, majd csendesen lerogyott, és figyelte a területet. Amikor a nap már magasra hágott, egy hangosan berregő kaszáló gép jelent meg a mezőn, és szép sorjában, az egész mezőt lekaszálta. Ahol a kis gida feküdt, ott is végig ment. Ha a kis gida ott feküdt volna, nem menekült volna el, mert az ösztöne azt súgta volna neki, hogy nem szabad megmozdulnia, elfutnia, hiszen akkor elkapja az ellenség. Ez a stratégia viszont most komoly bajba keverte volna, még talán az életével is fizethetett volna. A múltban, kézi kaszálás esetén, nem történt volna semmi baja. Mert egy kézzel dolgozó ember lassan halad, van idő reagálni, és az utolsó pillanatban, mégiscsak eliszkolni. De ma már gyors, és hatékony gépek dolgoznak. 

A Regina tanárnő otthonában fekvő kis őzgida, ijedten leselkedett. Nézte a szobát, az ismeretlen helyszínt, és búslakodott, de nem sokáig. Regina tanárnő, néhány órával később, segítőivel ismét a tisztásra kocsizott. Kiemelték a hordozót a kocsiból, és kitették a kis gidát a lekaszált rét mellé, és csendesen vártak. A kis gida remegő lábakkal nézelődött. Az őzsuta is felemelte a fejét, és ismét elkezdte pásztázni a tájat. S mit látott? Az ő kis gidájának a fehér pettyes hátát. Szélsebesen odafutott, és össze vissza puszilgatta. A kis gida határtalanul örült a megtalált anyukájának, és boldogan elsiettek. 

Regina tanárnő és kis segítő csapata, pedig örömmel szállt vissza a kocsiba. Regina tanárnőnek másnap ismét sok dolga volt. Mert újabb helyszínekre sietett, kis gidák után kutatni. Ezt végezte májustól, június végéig, ameddig a kis őzgidák még túl picikék voltak. Már nagyon fáradt volt a sok munkától. De mindennél többet jelentett neki, hogy a kis őzgida épen és egészségesen túlélte a kaszáló gépek késeit, és remélhetőleg boldog felnőtt őzike válik belőle.

A mese ötlete igaz történeten alapult.

Forrás: Landlust