A nagy könyv

A nagy könyv.

Görbicfalva egyik takaros házában lakott Esztella, aki biológia-földrajz szakos tanárnő volt. A tanárnőnek volt egy vidám biciklije, amin színes szalagok repkedtek. Ezzel az eszközzel járt be az általános iskolába. Volt egy osztálya, aminek ő volt az osztályfőnöke, huszonöt diákja volt. Esztella kedvenc évszaka, az ősz volt. Így soha nem bánta, ha becsöngettek.

A gyerekeknek az őszi szünetben bicikli túrát szervezett. Kitekertek a közeli majorságba, és ott sétáltak. Megtanította a gyerekeknek az ott élő őshonos fák, vadvirágok és madarak neveit. Aki ezeket megtanulta, plusz ötöst kapott biológiából. Az egyik tanítvány Péter, nagyon szerette a biológiát, és mindig, mindent megtanult. Esztella ősszel csipkebogyót gyűjtött, melyet megszárított, és télen csipkebogyó teát szürcsölt. S ebből fedezte a c vitamin szükségletét, s nem banánt evett.  Az idei őszi szünetre látogatóba várta az unokahúgát, Violát. Viola már nagylány volt, tizenhét éves. Esztella Violával nagyokat sétált. Séta után sütőtököt sütöttek és teát ittak. A nagy búbos kemencébe, esténként már be lehetett gyújtani. Viola szeretett a nagynénjénél lenni, szerette a nagy, széles utcákat, a késő őszig tartó tücsökhangos estéket, és az illatos falusi levegőt. Alig várta már a karácsonyi szünetet, hogy újra el tudjon jönni a nagynénjéhez.

 Teltek múltak a hetek és közeledett a karácsony. Az iskolában szóba került a gyerekek pályaválasztása. Esztella megkérdezte a gyerekeket, hogy ki hova fogja beadni a jelentkezését. A diákok felsorolták az iskolákat. Péter elmondta, hogy szakmunkás képző intézménybe adják a szülei. Szobafestőnek, vagy péknek fog tanulni. Esztella megrendült, és az óra után kifaggatta Pétert.

- Péter, ez kinek volt az ötlete?- kérdezte a tanárnő.

-A szüleimé. Nem akarják, hogy gimnáziumba menjek, mert a továbbtanulás sokba kerül.

-S te Péter, mit szeretnél? Mihez lenne kedved?

- Tanulni szeretnék biológiát, és érdekelnek az ásványok is.

- Elmegyek hozzátok családlátogatásra, és együtt megbeszéljük a szüleiddel, jó?

- Jó. –válaszolta a fiú.

A karácsony szépen lassan közeledett. S megkezdődött a karácsonyi szünet. Esztella koszorút kötött az ajtajára, borostyánból és szalmavirágokból. Mézeskalácsot készített és gyömbéres kekszet. Karácsonykor eljött a bátyja és családja, vagyis Viola szülei és Viola. Viola karácsony után, maradt még néhány napot, Esztellánál. Viola rosszkedvű volt, és Esztella egy nagy téli séta alkalmával, megpróbálta kideríteni.

- Miért szomorkodsz?

- Mert valószínűleg, négyest fogok kapni matematikából.

S elkezdett sírni.

- Még év végéig kijavíthatod. Egyébként nem csak a matematika számít. Most lesz egy négyes a naplóban. Na és? Az égi könyvbe kell, hogy egyszer egy angyal beleírja a nevedet. Nem csak az intellektust kell fejleszteni, hanem a lelket is. Minden tudás csak akkor ér valamit, ha az jósággal, bátorsággal párosul, mert akkor a másik embernek, állatnak, növénynek segít vele. Ami csak a maga hasznát lesi, abból kártékony dolgok születnek. Az igazi tudás tekintettel van minden élőlényre. A jegesmedvére, a világ másik végén élő emberre, és a fűszál alatt lévő hangyára is.

Majd csendesen sétáltak tovább. Viola kicsit megnyugodott.

- Bárcsak esne a hó!- sóhajtott Viola.

Esztellát is nyugtalanította valami, méghozzá Péter sorsa. A szünet alatt azt fundálta ki, hogy mindenképpen ráveszi Péter szüleit arra, hogy valami módon, mégiscsak tanulhasson Péter. Esztella elment a családlátogatásra. A ház, amiben éltek pici, faluszéli ház volt, aránytalanul nagy ablakokkal. A konyha asztal körül gyűltek össze. A viaszos vászon terítőn, egy kis tányéron vaníliás karikák csücsültek, és frissen főzött tea várta. Esztella elmondta, hogy Péter jó eszű és szorgalmas. Szívesen foglalkozna vele, hogy gimnáziumba mehessen.

-És utána?- kérdezte az édesapa.

Vékony szikár ember volt, arcára a munka mély barázdákat húzott.

- Ha elmegy gimnáziumba, és utána főiskolára, az újabb négy év. Addig ki tartja el?- kérdezte ismét a férfi.

-A főiskolán lehetne ösztöndíjas, és mellette dolgozhatna. – válaszolt Esztella.

Az édesanyának tetszett az ötlet, szerette volna, ha a fiának nem kell minden nap ötkor kelnie, mint neki. Még tanárember is lehetne a fiából, gondolta magában. A tanárnőtől elköszöntek, és Péter édesanyja elhatározta, hogy meggyőzi a férjét. De az édesanya nem nagyon jutott dűlőre. S mikor összefutott Esztella tanárnővel, el is mondta neki. Esztella sokat gondolkodott. Majd talált egy megoldást. Péter a nyári szünetben dolgozhat, így tud annyi pénz keresni, hogy amire szüksége van, azt megvehesse magának. Esztella diák szervezeteket is felhívott, sőt gondolta, nála is jó lenne, ha valaki levágná a füvet. A tanárnő megint elment Péter szüleihez, hogy elmondhassa ötletét. A pici ház előtt beszélgettek, Esztella nem akart zavarni. Péter édesanyjának sikerült meggyőznie Péter édesapját, és megengedte, hogy Péter gimnáziumba mehessen.

 Ám egy augusztusi este, amikor Péter a barátaival focizott, berúgta az egyik épület ablakát. A tulajdonos természetesen a kár megfizetését követelte. Péter édesapja, sokat dolgozott. S fáradtságában, hamar lángra lobbant. Így mérgében, meggondolta magát a továbbtanulással kapcsolatban. Péter édesanyja panaszosan hívta fel Esztellát. Esztella, megint gondolkodott, és hamar kitalálta a megoldást. Péter édesanyja és ő, összetették az összeget. S az Esztella részét, Péter majd a következő nyáron a görbicfalvi határban, a dinnye és kukoricaföldeken szerzett keresetéből, apránként megadja.

Ismét beköszöntött az ősz. Mikor becsöngettek, Péter ott ülhetett a gimnázium falai között. A tanárnő megnyugodott, hogy Péterke sorsa elrendeződött, és alig várta az első hűvös estét, hogy begyújthasson, és hallgathassa a tűz pattogását.