A ravaszdi Baltazár

A ravaszdi Baltazár.

Váradi tanár úr tanyájára kalauzolom a kedves olvasót. Aki még nem járt velem itt, egy pár szót szólok róla. Váradi tanár úr egy tanyán lakott, az ország dél- keleti részében. Német, angol tanár volt, és tolmács. Olyan jó híre volt, hogy még a szomszéd falvakból is hordták a szülők hozzá a gyerekeket.

Egyszer, úgy jó tizenöt évvel ezelőtt, egy fiatal pár járt hozzá, angolt tanulni, az egyik szomszédos faluból. Cinkota Pál, és barátnője, Éva. Valamennyire boldogultak a nyelvtanulással, Éva még talán egy alapfokú nyelvvizsgát le is tett. Ez a pár, kapott ajándékba egy német juhász kölyök kutyát. Mivel nekik nem kellett, Váradi tanár úrnak pedig éppen nem volt kutyája, így elfogadta a kis kölyök kutyát. S elnevezte Baltazárnak. Baltazár sokat rohangált, keresztül-kasul a tanyán, és néha hopp, kibújt a kerítés vízszintes csíkján, és övé volt az egész határ. Napról napra nőtt, és gyarapodott. Egyszer éppen szokásos határ túrájára indult volna, de a hopp, helyett, egy nagy kopp lett, mert bizony Baltazár már olyan szép, terebélyes kutya lett, hogy bizony beragadt a kerítés rácsai közé. Így Baltazár ott sziszegett, lihegett, de végül, a hátsó lábai segítségével, sikerült magát visszatornáznia az udvarra. A tanár úr hamar észrevette, hogy Baltazár, mint minden német juhász, szédületesen okos. A tanár úr lányától Baltazár, kapott egy foszforeszkáló gumilabdát, és onnantól kezdve Baltazár labda függő lett. Elválaszthatatlan volt a labdájától. Mindig játszani kellett vele, és Baltazár a repülő labdát, még a levegőben, akár két méter magasan elkapta. Baltazár a tanár úr csirkéit is nagyon szerette. A kutya a lugas alatt feküdt a tanár úr mellett, és a csirkék komótosan a hátán lépegettek, vagy rajta ugrándoztak. Baltazár pedig birka türelemmel tűrte. Ám egyszer csak Váradi tanár úr hazajött a városból, és nini, két sárga csirkelábat vett észre, melyek a keskeny járdán hevertek. S néhány lépéssel később, megint. Ám sehol egy toll pihe, vagy egy toll. Azokat Baltazár nagy gonddal eltüntette,de valahogy a csirkelábakról, megfeledkezett.

-Ejnye Baltazár!- kiáltott fel a tanár úr.

Egy szép, nyár eleji napon, a tanár urat egy jó ismerőse, Kökényesi Ferenc kereste fel. S leültek a lugas alá.

- Szervusz Ferikém!

-Szervusz!

Egy jóízű beszélgetés után így szólt Kökényesi Ferenc.

-Na, hol vannak a tojásaid?

-Nekem nincsenek tojásaim. - válaszolta a tanár úr.

- Hogy, hogy nincsenek? Na, nézd csak! Baltazárnak, micsoda szép fényes a bundája! Én már tudom, hogy hova tűntek a tojásaid!

-S hová? –kérdezte a tanár úr.

- Bizony Baltazár jóízűen megette valamennyit. – válaszolta a vendég.

- Ejnye, Baltazár! – sajnálkozott Váradi tanár úr.

S bizony Baltazár sorsa így megpecsételődött, legalább is ami a tanyasi életét illeti.Hiszen ha egy kutya rákapott a friss húsra, az már nem fog róla leszokni. Vélte a tanár úr. Sokáig volt Váradi tanár úrnak lelkiismeretfurdalása, hiszen az ő kutyusa volt, de mégis egy új helyet keresett Baltazárnak. Mégpedig egy rendőrt, akinek két gyermeke volt. Azt tudta róla a tanár úr, hogy a gyerekek szerették Baltazárt és elvitték őt rendszersen sétálni, és, hogy matuzsálemi kutya kort ért meg.

Igaz történet alapján.