A sárga zokni párja

A sárga zokni párja.

A sárga zokni a párját kereste. A helyén kellett volna lennie, vele együtt a sárga ruhák kosarában. De hiába túrta fel érte a kosarat, sehogy sem találta.

– Elveszett a párom! – gondolta elkeseredetten.

Meglátta a szomszédos ruháskosarat, a barna ruhákét.

– Hátha csak megfakult a mosásban, és drappnak nézték! – jutott eszébe. Reménykedve átugrott a barna ruhák kosarába. Feltúrta a tetejétől az aljáig, de a párjának nem látta hírét-hamvát sem.

Észrevette a fehér ruhák kosarát.

– Talán közéjük keveredett. Jaj, ha kifehérítették, hogyan ismerem meg?

Átmászott oda is. Kérdezgette a fehér zoknikat:

– Nem voltál te korábban sárga?

Hiába próbálkozott, nem lelte meg a párját.

– Mit keres ez a sárga zokni a fehérek között? – kérdezte Anyu, amikor rábukkant. Mivel nem volt párja, félretette a páratlan zoknik kosarába.

Búsult, szomorkodott a páratlan sárga zokni a többi félretett zokni között. Egyszer csak odakeveredett mellé egy kicsit foltos zöld zokni.

– Jaj, de jó, hogy megtaláltalak! – örvendezett.

A sárga zokni elcsodálkozott:

– Megtaláltál? Miért, kerestél?

– Hát persze! Te vagy a párom!

A sárga zokni hitetlenkedve nézte.

– Hogy lehetnék? Hiszen te zöld vagy!

– Bekerültem a kék ruhák közé, velük együtt mostak ki. Megfogott a színük, és sárgából zöld lettem.

– Most mit csináljunk? Már nem illünk egymáshoz – szomorkodott a még mindig sárga zokni. De a párja rákacsintott:

– Legközelebb, ha a kék ruhákat mossák, ugorj be közéjük. Akkor olyan leszel, mint én.

A sárga zokni így is tett. Ő is kicsit foltos zöld zokni lett. Így újra illettek egymáshoz.