A színes üveggömb

A színes üveggömb.

A színes üveggömb

Élt egyszer egy nagy, tinta kék üveggömb, egy vitrinben. A külseje pompázatos volt, havas táj volt ráfestve. Sok-sok évvel ezelőtt, a házigazda kapta ajándékba, a munkáltatójától. Svájcból. Már méreténél fogva is tekintélyes volt. Minden szent este, a házban élő lány, Bori, kinyitotta a vitrint, és a kis karácsonyfa nyakára akasztotta, feltűnő helyre. Ilyenkor a dísz, dagadt a büszkeségtől. Hatalmas szépségével, minden más díszt elhalványított. Ez még nem lett volna baj, de ennek hangot is adott. Elmondta boldog boldogtalannak, tehát a fán csüngő összes dísznek, hogy nála nincsen szebb.

-  Szia, kis dísz!- szólt a gömb.

-  Szia, gömb! - válaszolt a csillag.

- Te nem tudsz úgy csillogni a gyertyák fényében, mint én!

- Igen, engem kukorica héjból készítettek, az én vonzerőm az alapanyag természetes szépségébőll fakad.

- De engem svájci mesterek fújtak és festettek. - folytatta a gömb.

- Engem pedig alkotni szerető kezek teremtettek. - válaszolt a csillag.

- Na és te, mézeskalács?- kérdezte a gömb. Téged már megfurkáltak a molyok. Csupa lyuk vagy! S már az egyik tökmag is hiányzik rólad.

- Na és ha így van! Engem maga a házigazda lánya, Bori készített! Kopott külsőm ellenére, minden évben felaggat engem is a fára! - védte meg magát a mézeskalács.

- Ti, felkunkorodott lábú papír kutyák, hozzátok már nem is szólók!- pöffeszkedett tovább a gömb.

A kunkori lábú papír kutyák szomorkodtak, mert egy kis ragasztás, renoválás, valóban rájuk fért volna már. Nem is válaszoltak. Egyszer csak, a kis töves karácsonyfa, kifordult a vödörből és elborult. Enyhe puffanással, a földön landolt. A díszek csattantak, gurultak. Bori felállította a kifordult fenyőfát. Két kis, piros gömb esett áldozatul az esésnek. A lány, nagyon örült annak, hogy a díszek nagytöbbsége átvészelte a történteket. A nagy gömb is, csodával határos módon, de megmenekült. Egy haja szála sem görbült. A lány örült ennek.  Majd átnézte a csuhéjból készült díszeket, és úgy igazgatta őket, hogy nehogy a gyertyák lángjai elérje őket. Bori bátyja megkérdezte őket, hogy ezeket a régi, szakadt papír kutyákat is vissza akarja-e tenni. Ki kellene már őket dobni.

-A papír kutyákat?- kérdezte Bori döbbenten. Azok a legdrágább díszeim! Azokat még te, és valamennyit én készítettem, kisiskolás korunkban, több mint húsz éve! Nagyon szeretem őket elővenni, évről évre feltenni, mert a boldog gyermekkoromat idézik fel. Éva nénivel vágtunk és ragasztottunk, készültünk a magunk módján mi is az ünnepre, a karácsonyra.

- Jól van akkor. - szólt a báty, egy kicsit szintén meglepődve.

A színes üveggömb megszeppenve vette tudomásul, hogy nem csak ő a világ közepe.Ezek után a kunkori lábú papírkutyák vidáman csüngtek tovább a karácsonyfa cicomás díszei között.