A hazaút különös utasa

A hazaút különös utasa.

1970- ben járunk. Váradi Feri 20 éves volt, és az NDK-ban, azaz Németország keleti részében dolgozott, villanyszerelőként, három vagy négy évig. Szeretett ott lenni, hétvégenként busszal bebarangolta az ország keleti részét. Mindenhol németnek nézték, mert szőke haja és kék szeme volt. De nem is tévedtek sokat a németek, mert Feri apai ágon, sváb volt, vagyis Magyarországon élő német.

Munkás szállón lakott, többedmagával egy szobában. Egyszer csak, valami nyöszörgésre ébredt. Látja, hogy az egyik szobatársa az ágy szélén ül, és sír.

- Mi a bajod?- kérdezte Feri a szoba társát.

- Jaj, a mama főztje! De hiányzik! –válaszolta a másik.

- De hát a német konyha finom!- válaszolta Feri.

Az üzemi konyhán még áfonya szószt is szolgáltak fel, Feri nagyon meg volt elégedve.

-Nem bírom ezt a német konyhát! Nagyon hiányoznak a magyar ízek. - folytatta.

Akkor vásárolj be a közértben és készíts magadnak valamit. De ugyebár, főzni meg nem tudsz. De ezt már Feri csak magában mondta. A szobatársa három vagy négy hónap múlva, haza is ment. Egy másik fiatalember, Farkas Barnabás, viszont isteni pacalt tudott készíteni. Egyszer el is határozta, hogy készít egyet a többieknek. Elment a henteshez, bevásárolni. A többiek a szobában ülve nevettek, és azon morfondíroztak, hogy Barnabás, hogyan fog a boltban németül pacalt kérni. Egy fél óra múlva, hazaért Barnabás, hat kiló pacallal a táskájában. A többiek csak néztek. Ezt, hogy csinálta? Az egyikük meg is kérdezte tőle.

- Barnabás, nekem most hirtelen nem jut eszembe a pacal szó németül. Hogy is mondják?

- Nem tudom. - válaszolta Barnabás.

- Akkor, hogy kérted az üzletben?

Barnabás felemelte a két mutató ujját, a füle fölé emelte, mintha lenne neki két szarvacskája, mondott egy hosszú múúú-t, majd rámutatott a gyomrára. Ezekből a nemzetközi jelekből a német, termetes hentes hölgyek tudták, hogy Barnabás marha gyomorra, azaz pacalra gondol. A többiek jót nevettek Barnabás leleményességén.

Mikor közeledett a karácsony, a magyar srácok, heten, hazafelé indultak, hogy otthon töltsék az ünnepeket. Drezdában felszálltak egy vonatra. Úgy jó tíz perccel később, felszállt egy magas, afrikai származású, színes bőrű fiatalember, és beült melléjük a kabinba. Az aprócska Farkas Barnabás viccesen, ezt kérdezte tőle.

-Hát te bokszoskám hová mégy?

A színes bőrű fiatalember, tökéletes magyarsággal megszólalt.

-Gödöllőre, az Agrártudományi Egyetemre. De te sem az idén barnultál le, ugye?

Farkas Barnabással megfordult a világ. Nemcsak, hogy Németországban egy afrikai származású fiatalember magyarul válaszolt neki, de még bizony jól vissza is vágott, mert Farkas Barnabás, roma származású volt. Így lehajtotta szégyenében a fejét, majd a pillantása a lába közötti táskában lévő sörökre tévedt. Megfogott egyet, kinyitotta, és a színes bőrű fiatalembernek nyújtotta. Ő elfogadta, majd nagyot nevettek, és jót beszélgettek hazáig.

 Váradi Feri sok kanyar és vargabetű után, angol, német tanár lett, és az első órán mindig elmondta a diákoknak, hogy az ember bárhol is járjon a világon, soha ne tegyen megjegyzéseket a másikra emberre, magyarul.

Igaz történet alapján.