A papírsárkány

A papírsárkány.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy papírsárkány. Egy kisfiú szobájában lakott, egy szekrény tetején, egy szép, világoskék faláda mellett. Az ifjú papírsárkány fehér papírból készült, és világoszöld girlandok lógtak a szélein. Mellette élt egy öreg, ragasztott papírsárkány is. Őt Olaszországban vásárolták, réges régen. A teste csodálatosan színes volt, kagylók és hullámok rajzai borították a felületét. Az öreg papír sárkány szívesen beszélt Olaszországról, a tengerről, a sós tengeri szélről, amit sohasem feledett. De egy szerencsétlen esés során, egy kő kiszúrta a testét. Megragasztották, de az átlátszó ragasztószalag, megbontotta a testének a harmóniáját, és repülés közben balra, a sebesülése felé húzott. így az öreg papírsárkány már csak az emlékeiből élt, ezekről mesélt az ifjú papírsárkánynak. Az ifjú papírsárkányt elvitték néha, és ilyenkor elmesélte az öregnek, hogy mit látott. Az öreg papírsárkány vágyakozva hallgatta. Mindig részletes beszámolót kellett tartania az ifjú papírsárkánynak.

-S mond mit láttál? - kérdezte az idős papírsárkány.

-A tónál voltunk. Most virágzik a napraforgó, a mályva, a rózsa. Az árokparton láttam madármályvát, cickafarkot, és katángkórót. S most repültek ki az első költésű madárfiókák. Például a kisrigók, vagy a széncinegék. –válaszolta az ifjú papírsárkány. A papírsárkánynak még sokáig kellet mesélnie,  minden féléről amit látott. De még a színárnyalatokat is le kellett írnia. Egy szeles, vasárnap délelőtt, a kisfiú székre állt, és levette az ifjú papírsárkányt. De hirtelen mozdulatával lesodorta az öreg papírsárkányt is.

- Vigyázz kisfiam, megsérül a papírsárkányod! - figyelmeztetett a nagypapa.

- Az már nem jó. - válaszolt a kisfiú.

- Hogy, hogy nem jó? Mi a baja? –kérdezte a nagypapa.

- Meg van ragasztva, és nem tud szépen repülni. - válaszolt a kis unoka.

- Na, had nézzem meg.

A nagypapa alaposan megvizsgálta az öreg papírsárkányt. A világoskék testén ott voltak a kagylók és a hullámok. A nagypapa celluxot, pillanat ragasztót, ollót, színes papírt, és vonalzót kért. Leült a kisfiú íróasztalához. A korábbi, vastag ragasztó szalagot, óvatosan lefejtette. A ragasztó el volt már kicsit öregedve, így nem szakította fel a papírt. Először vékony pillanat ragasztó csíkot tett rá. Majd színes papír csíkot fektetett rá, és a hát oldalára is. A szakadás alakját pontosan lerajzolta a másik oldalra is, és az ép felületen megismételte a műveletet. Így az öreg papírsárkány mindkét oldala, azonos súlyú volt. Nem billent el sem jobbra, sem balra. Mivel a nagypapa kék papírcsíkkal javított, még mesés külsejét is megőrizte.

-Most már indulhatunk!- szólt a nagypapa.

A közeli tóhoz mentek. A tó melletti búzatáblák felett sebesen rohant a szél. A kisfiú a fiatal papírsárkányt, a nagypapa az öreg papírsárkányt eresztette fel.  Az idős papírsárkány nagyon izgult, hogy hogyan fog sikerülni neki a régen elfeledett repülés. A nagypapa nekifutott, és hagyta, hogy a papírsárkány hasába belekapjon a szél. S a szél vitte, magasra. Az idős papírsárkány látta a házak piros tetejét, az udvarban heverő kutyákat, a levegőben vadászó madarakat. Látta a fecskéket, a kék búzavirágot az út szélén, és a kör alakú szalmabálákat a tarlón. A nagypapa gondos javítása révén, se jobbra, se balra nem húzott. Mikor földet ért, a fiatal papírsárkány köszöntötte.

-  Szia, öreg, jót repültél?

-  Fantasztikusat!  Soha ilyen boldog még nem voltam.

- De itt nincs is tengeri levegő!- mondta az ifjabbik.

- Oh, az nem számít. Itt alföldi levegő fúj. Ott a tengerben teknősbékák és polipok úszkálnak, a partokon olíva és narancsfák hajladoznak. Itt a tavon tőkésrécék úszkálnak és pontyok, és nyárfák lombjait susogtatja a szél. Azt gondolom, hogy mindenhol ugyanazt a szépséget találhatjuk meg, csak más köntösbe bújva. Elég csak kilépnünk a közelünkben lévő természetbe, és máris átélhetjük. Nem kell a világ másik végére utaznunk érte, repülőre ülni és drága hotelban megszállni.  A következő pillanatban a nagypapa már húzta is magával az öreg papírsárkányt egy újabb repülésre.