A harisnyák bunyója

A harisnyák bunyója.

Éldegél egyszer egy fiatal lány, Kitti, egy kis városban. S ez a lány mindig nagy, pörgős szoknyában járt. Szép harisnyát húzott alá, és csinos cipőt. Egy szép májusi reggelen, mosás után kiteregetett három harisnyát. Az első szürke volt, kényelmes és meleg. A második drapp színű volt, nyomott rombusz mintával, a harmadik csipke harisnya volt, piros rózsákkal. Nagyokat nyújtózkodtak a kötélen, s élvezték az írisz illatát, melyet a virágoskertből odavitt a szél.

- Egy-két hét, és az akácfa is virágzásnak indul. De jó lesz! - szólt a szürke harisnya.

- Igen. Addig is élvezzük az írisz és az orgona illatát! A munkahelyen ahova Kittivel járok, az egyik ház mellett, tulipánfa is nő. - szólt a rombuszos harisnya.

-Ó, de jó neked-! Én mindig csak itthon kuksolok, és nem láthatok olyan szépséges tulipánfákat, mint te. - válaszolt a szürke harisnya.

- Az semmi! - szólt a csipkés harisnya. Ahova én járok, rendezvényekre, esküvőkre, ott, hatalmas virágtenger vesz körül minket. Bódító rózsák, bazsarózsák, napraforgók és liliomok. Ti még olyat nem is látattok. - hencegett a csipkés harisnya.

- Óh!- ámuldozott a két másik harisnya.

- De még azok sem tudják lekörözni az én rózsáimat! Hány szem tapad rájuk! Te jó ég! - szólt ismét a rózsás harisnya.

- Lehet, hogy nem is téged néznek, hanem Kitti lábát. - vágott vissza a rombuszos harisnya. Az én rombuszaimat is megcsodálják-folytatta.

- No hiszen! Az íróasztal alatt? Ki hiszi ezt el? Ha engem Kitti felvesz, akkor mi táncolunk és nevetünk. Kitti olyankor csupa öröm és báj. - szólt a rózsás, csipkés harisnya.

- Amikor engem hord, akkor nyúlik - málik és pihen. S olyankor a legjobb barátjával tölti az idejét, és akkor is sokat nevet. - szólt az otthoni szürke harisnya.

- Ha velem van, olyankor nem nevet. Koncentrál, telefonál, és szervez. S meglehetősen ideges. De amikor kávézik, lazít egy kicsit. Kimegy az udvarra, nagyokat szippant a friss levegőből és hallgatjuk a madarak énekét.

- Amikor engem hord, biztosan sokkal boldogabb, mint veletek. - dicsekedett a rózsás harisnya.

- Nem igaz! Veled még rendesen mozogni sem lehet. Mert oh, egy asztal sarok, vagy egy rossz fa szék, s már ki is szakadsz. S akkor oda minden! - válaszolt a rombuszos harisnya.

- De vigyáz rám! S lehet, hogy, nagy üggyel-bajjal, még meg is varrna!- vitatkozott a csipkés harisnya.

-S szerinted egy varrott harisnyába menne egy jeles alkalomra? - kérdezte a szürke, otthoni harisnya. Engem bármennyiszer meg lehet varrni, mert Kitti jó barátja, varrott harisnyában is nagyon szereti Kittit.

Addig - addig veszekedtek a májusi, bódító levegőben, míg össze nem verekedtek. Csavarodtak és tekeregtek. A csipkés harisnya félt, hogy elszakítják. Arra járt egy fakopáncs. Egy akácfát kezdett vizsgálni, amikor meglátta a bunyózó harisnyákat.

- Ti mit csináltok itt? - kérdezte a fakopáncs. A harisnyák felnéztek rá, és elmondták a viszály okát.

- De buták vagytok! – szólt a fakopáncs. Egy otthoni harisnyának melegnek és kényelmesnek kell lennie. Mivel hamar elkopik, kopottas külseje nem teszi lehetővé, hogy a munkába is hordják. Egy munkahelyi harisnyának erősnek és szépnek kell lennie. S egy báli harisnya pompázatos ugyan, de se nem meleg, se nem praktikus. S így sem pihenésre, sem munkába járásra nem alkalmas. Nincs jó vagy jobb harisnya, hanem alkalmas harisnya van. Minden harisnya valami célra teremtetett. Valamire, amiben ő különösen jó, s amit a többi harisnya nem tudna olyan jól ellátni, mint ő. A többi harisnya, pedig másra alkalmas. Szóval legyen mindenki büszke magára, de tudja azt is, hogy nem különb a másiknál.   S ezzel a kis fakopáncs arrébb röppent, és neki fogott az akácfa vizsgálatának. Mikor Kitti kijött az udvarra, csodálkozott a kesze-kusza, összegabalyodott harisnyákon. Micsoda szél lehetett! Gondolta magában. S nagy gonddal, elkezdte a harisnyákat kibogozni.