Gedeon a guruló főkertész

Gedeon a guruló főkertész.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis város, Görbicfalva. Ebben a kis városban élt, Gedeon, aki a város kötelékében dolgozott, főkertészként. A közterületeket és parkokat tartotta rendben. Egy tavaszi délután gyümölcsfa metszés közben, leesett a létráról, és eltörte a lábát. A mentő elvitte a legközelebbi kórházba, ahol begipszelték. Hosszú hetekig lábadozott. Az egyik fia, már nem otthon élt, de sűrűn meglátogatta. Gedeon, néhány hét elteltével, már nem bírt magával, vissza akart menni dolgozni. De hogy? Biciklizni még nem tudott. A két fiától kapott egy elektromos biciklit. Gedeon nem szerette túlságosan a sebességet. Nagyon felpörgeti az ember életét. A parkon átsiető kamaszok lába, akár egy métert is megtett egy lépéssel. Látta a fiát, aki ugyan hazajött, de túl sok mindent teendőt bezsúfolt egy napra. Az emberek gyorsan esznek, ami megterheli a gyomrot. Gyorsan beszélnek, így túl sok dolgot mondanak egyszerre. Sokszor meggondolatlanul. Gyorsan hoznak döntéseket, s emiatt túlterheltek, kimerültek. Gedeon fia sokszor nem emlékezett korábban már megbeszélt dolgokra, mert túl sok dolgot csinált egyszerre. Gedeon azért örült az ajándéknak, és suhant vele a munkahelyére. Sokszor csak a padon ülve, lábát a padon nyújtóztatva utasítgatta az alkalmazottjait. Kicsit korán állt munkába, ezt bevallotta magának. De az elektromos biciklijével, legalább kímélni tudja magát. Gedeon is surrant haza, mint a sok, nála fiatalabb ember. Néha meglátta Simont, egyik jó barátját, de mire feleszmélhetett volna, már el is hagyta. Gedeon így időt spórolt, hamar haza ért. De valami hiány érzete volt. Hetekig gondolkodott, hogy mi is az ő baja? Míg rá nem jött. A biciklije! Az hiányzik neki. Mikor levették a gipszet, Gedeon már másnap biciklivel ment dolgozni. Felült rá, és tekert megint. Érezte a hűvöskés, tavaszi levegőt. Amikor tekert, dolgoztak az izmai, dobogott a szíve, és a friss levegőn jót lehet gondolkodni. Mikor megérkezett a munkahelyére, örömében kiosztott egy csomó feladatot, de most már ő is lelkesen dolgozott velük. S mikor vége lett a munka idejének, lelkesen pattant ismét a biciklijére. Az úton hazafelé találkozott Simonnal, akivel, jót beszélgetett. Látta a későn virágzó fákat, és érezte az illatukat. Látta a nehéz helyzetben lévő kóbor macskákat, akik segítséget kértek tőle. Gedeon azt vallotta, hogy az ember, elsősorban ott tud hatni, ahol él. Egy kóbor cicát Gedeon befogadott. Nem szerette volna, hogy a cica éhezzen. Látta az ablakokban vígan napozó macskákat. Gyönyörködött a virágos kertekben pompázó virágokban, aminek ő mind tudta a nevét. Gedeont sok negatív hatás is érte, míg hazaért a bicikliről látta a sok szemetet, néha zsákban kidobva. Gedeont ez nagyon bántotta. Néha felkapott egy zsákot, és elvitte a legközelebbi kukába. Másszor hatalmas fát látott lecsonkolva, kivágásra ítélve. Abban a fában ő nyári délutánokon elhaladva mellette, de sokat gyönyörködött! Ez úgy felbosszantotta, hogy meg is siratta. Ilyenkor kiment a kertbe és szemével bíztatta a frissen kiültetett kis karácsonyfáját, hogy nőjön szép magasra. Gedeon, bár sok csúnyaságot látott, amit száguldozva nem vett volna észre, mégis biciklije mellett döntött. S míg a munkába vagy munkából hazafelé menvén tekert, azon gondolkodott, hova ültethetne egy gyönyörű kőrisfát, ami pótolhatná, a kivágott, szeretett fáját.