A kis pástétomsütő

A kis pástétomsütő.

1797-ben egy rongyos ruhás apuka ballagott a kisfiával egy Párizs melletti városkából, a fővárosba. Mikor megérkeztek az apuka ivott egy pohár bort, majd elköszönt és hazament. A kisfiúnak csak ennyit mondott.

-Fiam, nem tudlak etetni, maradj itt és próbálj meg boldogulni!

Ezzel az apa fogta magát és hazament. A kisfiú, akit Antoinenak hívtak, többé nem látta sem az apukáját, sem a testvérkéit. Az édesapának huszonnégy gyermeke volt, és óriási nyomorban éltek. Ezért hagyta ott a kisfiát a városban. Antoine ekkor csupán tizenhárom éves volt.

A fiúcska elkezdett a nagyváros macska köves utcáin kóborolni. Kerülgette a lovas kocsikat, a kofákat, a siető polgárokat, és nézelődött. Egész nap étlen szomjan volt. A nap végére elfáradt, és visszament a fogadó elé, ahol az apukája otthagyta. Leheveredett a járdára és ott elaludt. Másnap hajnalban a fogadós kijött, egy pocakos, bajszos jószívű ember, és megesett a szíve a kis párán. S így szólt.

-Gyere be fiam, adok neked enni!

S így is tett. Miután Antoine megreggelizett, megmutatta neki, hogy mivel kell foglalkoznia. A kisfiú rögtön munkába állt. Volt mikor takarított, másszor krumplit hámozott, levest kavart, vagy felszolgált. Ettől fogva a fogadóban volt az otthona. Antoine megtanult mindent a vendéglőben. Tudott levest főzni, vagy malac sültet készíteni. S ahogy Antoine nődögélt, megszületett benne a vágy, hogy ennél többet is tanuljon. Mikor már pelyhes volt az álla, elszegődött egy másik vendéglőbe, ahol a pástétomsütés volt a dolga. Akkoriban a pástétomsütéshez a cukrászat mestersége is hozzá tartozott. A fiú álma az lett, hogy a híres Bailly mesternél tökéletesíthesse a tudását. Sikerült a mesterhez bekerülnie és onnantól kezdve ott keverte az önteteket és verte a tojáshabot. Tizenhét éves korára Bailly mesternél fő pástétomsütővé vált. Mikor Antoine ledolgozott kilenc, tíz órát, akkor a mester engedélyével, az alvási idejét megkurtítva eljárt a Metszetek Gyűjteményébe, könyvtárakba, ahol minden receptet tanulmányozott, elolvasott. Majd otthon órákig sütemény költeményeket tervezett és rajzolgatott. Antoine úgy gondolta, hogy a cukrászat az építészethez köthető művészeti ág, az építészet egyfajta változata. Igazi torta csodákat volt képes varázsolni, készített ókori romokat, piramisokat, élethű alakú ananász tortákat. Bailly mester cukrászatának híre ment, és az akkori párizsi nemesek, hercegek és vagyonos családok, mind Baillynél rendeltek tortát, amit Antoine készített el. 

Egy nap egy nagyon fontos vendég érkezett a vendéglőbe, Talleyrand, Napóleon külügyminisztere. Az elégedett miniszter kihívatta a konyhából Antoine-t, és felajánlotta, a főszakácsi posztot a palotájában. A fiatalember nem habozott, és elvállalta az állást. Talleyrand hatalmas estélyeket rendezett, ahová még Napóleon is sokszor meg volt hívva. A hadvezér Antoine-t a konyha Napóleonjának nevezte el. Napóleon bukása után Talleyrand Bécsbe utazott, a bécsi kongresszusra, ahol a hadvezér bukása után az európai uralkodók Európa határait beszélték meg. Ekkor Antoine megcsillogtathatta tudását. Ferenc császár, Sándor cár vagy Metternich kancellár, mind el voltak bűvölve Antoine pazar étel költeményeitől. A magyar Eszterházy gróf is nagyon szeretett Antoine konyhájában sertepertélni. A gróf révén Antoine megismerte a magyar konyhát, és számos magyar ételt felvett receptjei közé. Így vált a magyar paprikás csirke, világhírű étellé. Antoine ekkor mindig egy hosszú cilinder alakú kalapot viselt, ő honosította meg a mai szakács föveget. S meghonosította Európában az orosz tálalási módot, amely az ételeket egymás után tálalja fel, a francia helyett, mely minden ételt egyszerre szervírozott. 

Antoine Careme bejárta Európát és sok királynak főzött a kongresszus után. Az egykor elárvult nincstelen pástétomsütő kisfiúból, sok munka és kitartás után, világhírű szakács lett.

                                                                     Vége.

Igaz történet alapján. A mese Antoine Careme (1784-1833) francia szakács életét dolgozta fel.

Felhasznált irodalom: Halász Zoltán: Mesélő szakácskönyv, Wikipédia