Pömpi a kisnyúl

Pömpi a kisnyúl.

Ez a történet, úgy harminc évvel ezelőtt történt. Gyuszi és Edit, a hosszú nyári szünetben, egy hetet a nagymamánál töltöttek. Gyuszi tizenhárom, Ditti, tíz éves volt akkor. A mama száz kilométerre, északabbra élt, egy nagyközségben, ami még mindig az Alföldön terült el.

Gyuszinak otthon voltak nyulai is, amik most ládákba kerültek, és utaztak a gyerekekkel együtt. A szőrmókok, egy góréba kerültek. A góré egy hosszúkás, fából készült tároló épület volt, ahol csöves kukoricát tartottak. De most üres volt, és a nyuszkóknak adott szálláshelyet. Oldalai vékony lécekből állt, ami között pajkosan dalolt a szél. A nyulacskák, teljesen oda voltak, a szép, tágas helyüktől, hamar berendezkedtek, és benne ugrabugráltak. Ám Gyuszi azt vette észre, hogy az egyik kisnyúl, Pömpi, nem eszik, és lemarad súlyban a többiektől. A fiú figyelni kezdte az állatkölyköt.

Akkoriban, még nyáron, nem volt ilyen forróság, és a házak melletti árokpartokban állt a víz, és benne a békák, esténként, ezerszólamú nyári koncertet adtak. A gyerekek sokat kint játszottak az udvaron. Sok szép szitakötőt láttak, melyek szárnyai szivárványszínűek voltak, és a levegő, megtelt a legyek zümmögésével. Néha délután a nagymama készített csokoládé pudingot, amit pöttyös bögrékbe töltött. Nem úgy, mint Ditti anyukája, aki otthon, mindig pudingos tálkákba szedte a forró édességet. De amit még nagyon szeretett, és náluk nem volt, az a gázon, zsírban, pirosra, ropogósra megpirított kenyér. S volt ebben az alföldi nagyközségben, valami fantasztikus, mondhatni, hogy Edit szemében, világszám. Mégpedig a helyi hamisítatlan, alföldi strand, termálvizes medencével, gyermek pancsolóval, és egy feszített víztükrű uszodával. Az uszoda egyik végén fel lehetett menni, egy óriási csúzdára, ami a medence végéig húzódott. Ditti emlékezett rá, hogy a Balatonon, milyen drága volt a csúzda, maximum, két, háromszor csúszott egy nyaralás során. De ez ingyenes volt. A kislány felment a lépcsőn, a tetején sorban állt. A már szakértők szerint, úgy volt a legjobb, amikor a fürdő bugyi szélét az ember betűrte a feneke választékába, és így a csupasz bőrön repült, szélsebesen, mint egy tündérparipán ülve. Majd placcs, az ember beleesett a végén a vízbe. Ditti újból és újból neki gyürkőzött a szédületes szórakozásnak. De jaj, egy nap annyit csúszott, hogy estére belázasodott. A mamája ágyba fektette, és kamillateát adott neki. A ház, vert falból készült, így nyáron is finom hűvös volt benne. A kislány jót aludt a kellemes szobában, és másnapra kutya baja sem volt.

Gyuszi elkezdett aggódni a kis nyuszi miatt. S mivel okos kisfiú volt, észre vette, hogy mi a baja az állatnak. A metszőfogacskái csálén nőttek. Egymás hegyén, hátán álltak. A nyulacskák két első foga mindig nő. De mivel folyamatosan rágnak, elkoptatják őket.  De Pömpi, a csálén nőtt metszőfogaival nem tudott rendesen rágni, és nem koptak el az elülső fogai, hanem megnőttek. Túl hosszúra, ami megakadályozta őt az evésben.

- Na gyere! Segítünk Pömpinek!- szólt Gyuszi a húgának.

- Mit csinálunk?

- Letörünk egy darabot a fogából, hogy tudjon enni.

- Micsoda?

- Jól hallottad, te fogsz nekem segíteni.

Gyuszi kivette a góréból Pömpit, megmutatta a húgának, hogy hogyan fogja meg jól erősen a nyulacskát. Ditti hátul, a nyakánál ragadta meg a négylábút, és a térdére tette. Gyuszi a fogóval befogta a nyuszi fogakat, és csatt. Letört belőle egy darabot. A metszőfogak, egy jó darabbal rövidebbek lettek.  A nyuszinak nem fájt, meg sem nyikkant. Majd visszatették.

-Ügyes voltál! - szólt a fiú Dittihez.

Pömpi örömmel vette tudomásul, hogy kurta fogacskáival, sokkal sikeresebben tud enni. Boldogan rágta a lucernát, és végre, elkezdett gyarapodni.

A nyaralásnak vége szakadt, és a gyerekek nyulacskástól együtt hazatértek az otthonukba. Pömpi attól fogva, folyamatos fogászati kezelésben részesült, és a gyerekek segítségével, szép, nagy nyuszivá tudott fejlődni.

Igaz történet alapján.