A szilvás gombóc

A szilvás gombóc.

Aranka tanárnő, aki egy általános iskolában volt irodalom tanárnő így szólt egy tanítási napon a nyolcadikosokhoz.

-Kijavítottam a dolgozataitokat, amit kértem, hogy írjatok a kedvenc ételetekről. Szeretném nektek felolvasni Karolina dolgozatát. Az én kedvenc ételem a szilvás gombóc. Mégpedig azért mert engem a boldog nyári szünetekre emlékeztet. Mikor kicsöngetnek, már biztos, hogy júniusban elutazok a nagymamámhoz, az Alföldre, Boglárfalvára. Az utolsó harminc kilométert már együtt tesszük meg, mert elém utazik vonattal. Mikor hazaérünk, mindenhol be van függönyözve a ház, és nagyon kellemes hűvös van. A mamám csodás tisztaságot tart. Esténként kiülünk az udvarra, de nagyon sokszor, jó nagy kört teszünk biciklivel a faluban. Egyszer még a dédszüleim házát is megmutatta nekem. Ha nem otthon vagyunk, akkor kimegyünk a strandra, viszünk főtt kukoricát, és egész délután ott pancsolunk. Én úszkálok is, ő csak a meleg vízben üldögél. Mindig megbeszéljük, hogy másnap mit fogunk főzni. Egyszer elhatároztuk, hogy a kerti szilvafa terméséből, szilvás gombócot készítünk. A melléképület gangján gyúrtuk be a tésztát, nagyon finom volt, én fahéjas cukrot szórtam a tetejére. Mama este megnézi a sorozatát, de olvasni is szokott, most épen Charlotte Bronte-től olvas egy regényt. Nagyon békésen vagyunk ilyenkor. Az anyukám unokatestvérét is meg szoktam látogatni, és az ő kislányaival sokat játszok. Még picikék, két, három évesek. Ám amikor otthon voltam, Budapest mellett Kőriskocsordon, így szólt az anyukám.

-A szemközti ház eladó. Megvehetnénk anyunak, és akkor mindig itt lenne velünk!

- Ez nagyon jó ötlet!  Körbe is járom, hogy mennyibe kerül. - válaszolta az apukám.

Ekkor én kétségbe estem, hogy a nyugodt, békés, varázslatos nyaralások a mamámnál, kútba esnek!

-De akkor én hol fogok nyaralni?- kérdeztem nyugtalanul.

S akkor már nem is bírtam a könnyeimet visszatartani, és elkezdtem zokogni. Anya és apa meglepődve néztek rám, és látták, hogy krokodilkönnyeim őszinte fájdalomból születtek.

-Akkor mégse költözzön ide? Mellénk?- tudakolózott anyu.

S én nemet mutattam a fejemmel. Anyuék megértették, hogy nekem az ott töltött hetek, és nem csak a nyári napok, hanem az őszi és tavasz szünetek is, micsoda kikapcsolódást jelentenek nekem. S nem erőltették a dolgot, mert a szüleimnek nagyon fontos volt, az én véleményem is, amit tiszteletben tartottak. S az ötlet, szerencsére, kútba esett.

Ezért lehetséges, hogy a szilvás gombóc nekem a varázslatos boglárfalvi napokat jelenti, nem pedig az elveszett paradicsomot. Így történt, hogy továbbra is ott tölthetem a nyári szünetek egy jelentős részét. - Nagyon szép a dolgozatod Karolina, gratulálok!- szólt Aranka tanárnő.

A lány kiment a füzetéért, és csendesen visszaballagott a padjához.

Igaz történet alapján.