A gyantagyűjtögető

A gyantagyűjtögető.

Egy szép napon, az 1860-as évek második felében, a tavaszi napsugarak vidáman kukucskáltak be a fák között egy pici erdei ház udvarára. Kicsi Thomas befutott az apukájához a házba, és azt mondta neki.

-Apu, nem gyógyul Hókifli lába!

Hókifli Thomas nagy, fehér színű kutyája volt.

-Mindjárt megnézem. - szólt az apukája.

Thomas apukája kiment, és szemügyre vette a kutya lábát.

-Valóban nem szép. Elmegyünk Güntherhez, a gyantagyűjtögetőhöz. Veszünk tőle krémet. Befogom a lovakat, és már mehetünk is.

Apa és fia elindult a Harz hegység kanyargós erdei útjain, ami Németország szívében volt, Güntherhez. A madarak csiripeltek, a langyos tavaszi időben.

-S hallottad – e már a gyantagyűjtögető történetét?- kérdezte az apa.

- Nem. Elmeséled?

-Amikor annyi idős voltam, mint te, vagy egy picivel nagyobb, ide költözött egy ifjú fiatalember, Göttingenből. Göttingenben, könyvkötő volt. A városban jó nevű egyetemek működnek, és neki mindig volt munkája. Egy nap, megpillantotta az üzlet kirakatából Apollónia de Wittgenstein grófnőt, és azonnal beleszeretett. Ám a grófnőt, nem adták hozzá, mert egy idős grófhoz kellet hozzámennie. Günther, a könyvkötő, bánatában ott hagyta Göttingent, és ide költözött hozzánk, a hegyekbe. Hosszú bozontos hajat növesztett, és szakállat. S kitanulta a gyantagyűjtögetés mesterségét. Ha odaérünk, meglátod neked is mesélni fog róla. Olyan ügyes lett, hogy elkezdett embereket gyógyítani. Berendezett egy szobát, ahol tüdőbetegeket gyógyít, fenyőág és gyanta égetéssel. Ugyanis a gyanta illata tisztítja a szoba levegőjét és a légutakat. Volt, akit sikerült is meggyógyítania. Ám egy nap, úgy jó tíz évvel az ideköltözése után, ki állt az ajtajában?

- Nem tudom, ki?- kérdezte Thomas.

- Egy hintó, benne Apollónia grófnővel, és kisfiával. Mikor Günther meglátta a grófnőt, rögtön felismerte. Haja még hollófekete volt, csak egy kicsit megtört volt a tartása. A grófnő kisfia tüdőbeteg volt, és a drága szanatóriumokban, nem tudták meggyógyítani. S a grófnő, hallott Güntherről, és a gyógyító tevékenységéről.

-S meg tudta Günther gyógyítani a kisfiút?

- Elkezdték a kúrát, de a kisfiú állapota, nem javult. S Günthernek eszébe jutott egy megoldás.

Azt javasolta, hogy a grófnő vigye el a kisfiát Sebastian Kneipphoz. Sebastian Kneipp, egy nagyon szegény fiatalember volt, aki egyetemre járt. A sok nélkülözéstől nagyon megbetegedett. A tüdőbetegség utolsó fázisában volt, és már majdnem elragadta a halál, amikor a kezébe vette Hahn doktor könyvét, aki a tizennyolcadik században élt. Hahn doktor könyve a vízkúrákról szólt. S az ő javaslatára Sebastian Kneipp, megpróbálta a jeges vízben való fürdőzést. Minden nap megmerült egy picit a jeges Dunában, és a vízkúrától tökéletesen meggyógyult. S ezután Sebastian Kneipp, maga is gyógyítani kezdett. Ezt a gyógyítót javasolta Günther a grófnőnek.

-S elvitte hozzá a kisfiút?

- El.

- Mi lett vele?

-  Gyengécske maradt, de életben maradt. Ma már felnőtt, azt hiszem a nagyszülei kastélyában él. - szólt Thomas apukája.

- De jó!

-A történetnek még nincsen vége. Évekkel később, ismét megjelent a hintó a gyantagyűjtögető háza előtt. A grófnő idős férje meghalt, és a grófnő felkereste Günthert, fiatal kori szerelmét.

- Tényleg? S mi történt?

-A grófnő azóta is itt él Güntherrel, békében és boldogságban. Günthernek húsz évet kellet várnia igaz szerelmére. Pólira. Ahogy a faluban nevezik.

- Póli néni?

- Igen, akihez a nővéred zongorázni tanulni jár. Többet nem ment vissza a grófnő a városba, nem akarta, hogy valaki ismét beleszóljon az életébe, a boldogságába. Na meg is érkeztünk. Gyere fiam!

S leszálltak a kocsiról. Bezörgettek. Günther kijött a házból. Elmondták, hogy mi járatban vannak.

-S szeretnéd látni, a gyantagyűjtés folyamatát? - kérdezte Günther kicsi Thomast.

- Persze!

Kimentek a ház melletti lucfenyőkhöz.

- Teszünk egy hosszanti bevágást a fenyő kérgére. A fa kérge alatt gyantacsatornák vannak. Így a fa, azonnal el tudja juttatni a gyantát a sérüléshez. Ott a sebet betömi, mint egy ragtapasz. S a benne lévő anyagok, pedig távol tartják a fa sebétől a baktériumokat és vírusokat. A fa fertőtleníti a sebét. Ezt a tulajdonságát fogjuk mi is kihasználni, hogy meggyógyítsuk Hókifli lábát. De a fenyőfa törzséről, mindig csak a felesleges gyantát szabad eltávolítani!

- De érdekes!- szólt kicsi Thomas.

- A gyantát tiszta felületre kell rákenni, megszárítani és porrá őrölni. S ezt a port rászórni a kutya lábára. - adta ki az utasítást Günther Thomas apukájának.

- Értem. Köszönjük!

Majd elköszöntek, és hazafelé vették az irányt. A délelőtti napsütés már kezdett előbújni a fák lombkoronája felett. A sűrű erdőben a lucfenyő volt az uralkodó fafajta, és illatukkal megtöltötték a levegőt. A fenyők ágainak végében már ott zöldelltek a pici, élénkzöld, tavaszi hajtások. Mikor hazaértek, Thomas apukája elkészítette a gyógyító port, és beszórták Hókifli lábát. A por, szépen rendbe hozta a sérülését. Hókifli napról napra jobban lett, és néhány nap múlva, megint vígan szaladgált kicsi Thomas mellett.

Vége.

Sebastian Kneipp (1821-1897) német pap és híres természetgyógyász volt, története igaz történet volt. A gyanta tulajdonságairól szóló rész is valódi adatok alapján íródott.

Forrás:Wikipédia, LandLust magazin