Az anyák napi ajándék

Az anyák napi ajándék.

Egy április közepi napon, amikor Kamilláék háza előtt a meggy fák fehér virág pompában álltak, és a levegő virág illattal volt terhes, a szomszéd lány, Tünde csöngetett. Kamillát kereste, hogy segítsen egy kicsit neki a matematikában. Kamilla átment hozzájuk, és elkezdtek tanulni.

De nem nagyon boldogultak, Tünde nem nagyon értett semmit, még azt sem, hogy kettő a másodikon, az mennyi. De azért Kamilla lelkiismeretesen próbált segíteni. Úgy egy negyven percnyi bíbelődés után, abbahagyták a matekozást. Ekkor Tünde mutatott Kamillának egy kis papír dobozt, amit ő készített. Csodaszép volt. Kamillának nagyon tetszett.

- Csináljunk neked is egy ilyet? – kérdezte Tünde. - S átadod majd anyukádnak, anyák napján.

- Igen! Az nagyon jó lenne!

S elkészítették a papír dobozt. Egy négyzet alapon, felhajtható oldal lapokkal, az oldalak tetején szív alakú széllel pompázott a kis doboz. S hímzőfonalakon csüngött, ha megemelték. Kamilla nagy örömmel vitte haza újdonsült kincsét. Mikor hazaért a bátya kinyitotta a szobája ajtaját és leszólt neki.

- Hát te meg hol voltál?

-A szomszéd lánynál, matekoztunk, segítettem neki.

- Micsoda? Te? – kérdezte a bátyja.

S fergeteges nevetésbe kezdett.

- Igen, én.

- Vak vezet világtalant! – válaszolta a bátyja, és folytatta a hangos nevetést.

- Ha,ha,ha!- válaszolta Kamilla,és sértődötten becsukta maga mögött a szobája ajtaját.

Egy kicsit igaza volt a bátyjának, neki nem ment olyan jól a matek, mint a testvérének. Ő humán beállítottságú volt. Az ének tanárnőnek ő volt a kedvence, mert szép hangja volt. S a rajzai is mindig kint csüngtek az osztályterem falán. De ezek a dolgok a bátyja szemében, nem sokat értek. Mikor elérkezett az anyák napja, Kamilla kiment az udvarra és a ház melletti szilvafa tövében nyíló gyöngyvirágokból szedett egy csokrot, és szalaggal átkötötte. A kis papír dobozba egy versike került. S átadta. Az anyukája örömmel megköszönte és elvette.

Két évtizeddel később Kamillának szüksége volt az anyakönyvi kivonatára, megkérdezte az anyukáját, Erikát, hogy nincs- e nála. Ketten elkezdték keresni. Erika leemelt egy dobozt, melynek átlátszó fedele volt, a hálószoba szekrény egyik polcáról. S közösen kotorásztak benne. Erika hamar megtalálta az iratot. A dobozban még ott voltak az ő és a bátyja óvodai és iskolai csoportképei, hurkapálcából és fonalból készült alkotások, és ott volt kiterülve a papír dobozka, a dobozka oldalai végén lévő hímzőfonalak, felette tekeregtek. Még felnőtt szemmel is igen takaros volt. Kamillának úgy átmelegedett a szíve, hogy az édesanyja ilyen szépen eltette az ő kis ajándékait. Érdemes volt gyermekkorában papírt, ollót és színes ceruzákat a kezébe vennie. Mert a gyermek kezek által készített alkotásokat az édesanyák bizony elrakják, és évtizedeken keresztül kincsként megőrzik.

Igaz történet alapján.