Hársfavirágszedés mamával

Hársfavirágszedés mamával.

Egy nap, nyár derekán, mikor a fecskék is csak pihegve ültek a dróton, mama így szólt a kis unokájához.

-Gyere Alízkám, szedjünk egy kis hársfavirágot!

Mama és a lány kimentek az udvari fához. Alíz hozott egy széket és arra állt, mama a földről csipegetette a virágokat.

- Nagyon finom az illatuk! Majd megszárítom és adok belőle egy kis zacskóval neked is, jó?

- Jó! S ez mire jó mama?

- Köhögésre, de igazából, én nem azért szedem. Hanem az ízéért. Amikor ősszel szürke köpenyben lustálkodik az egész táj, és csak a gerlék búgnak néha csendesen, olyankor egy csésze hársfavirág tea, vissza hozza a nyár aranyló ragyogását, és kedves emlékeket idéz fel.

- Milyeneket?

- Kinek milyeneket. Nekem a nyári borsófejtéseket a nagy akácfa alatt, a kapor illatú kert tökindáit, melyek roskadoznak termésüktől, a sárgabarack lekvár főzést, és a vasárnapi lustálkodást a muskátlis teraszon. Tudod, amikor én gyerek voltam, mi minden reggel csak egy kis szikfű teát kaptunk.

- Az mi, mama?

- Kamilla tea. S milyen volt a tábor? Nagyon szép kosarat hoztál nekem. 

- Nagyon jó volt! Sok mindent tanultam, még kenyeret is készítettünk. - szólt Alíz.

- Én is egyszer elmehettem volna táborozni a Körös partjára, őrsvezető táborba. Olyan hetedikes lehettem, és mivel jól tanultam, engem küldtek volna el. Ám mi négyen voltunk testvérek, és nem volt megfelelő törölközőm, pizsamám, papucsom. Csak egy kis ingben aludtunk. S emiatt, nem tudtam elmenni.

- Rosszul esett mama?

- Túl éltem. Jó lett volna a sok munka mellett egy kis szórakozás. De sokat kellett segítenünk! Mennyit vigyáztam a tehenekre is. De amikor felnőttem, családostól, anyukáddal, a bátyjával, és papával, sokat nyaraltunk.

- Nagyon szegények voltatok?

- Nem, meg volt mindenünk. Bár azt nem szerettem, hogy a nagy bakancs után, ha jött a tavasz, a bakancs szárát lehajtottuk és az volt az átmeneti cipő, és utána csak szandálunk volt. De ami az egyik legszebb emlékem, tudod, mi az ötvenes években, nagyon sokan voltunk gyerekek, és nem volt elég tanterem, így egyik héten délelőtt, a másik héten délután jártunk iskolába. Mikor télen jöttünk haza, többen, állandóan játszottunk, egymást lökdöstük a nagy hóba, hógolyóztunk, és angyalkát rajzoltunk lefeküdve a nagy fehérségbe. Csodaszép hazamenetelek voltak! Ahogy jöttünk haza szikrázott a nagy fehér paplan, esteledett, és pici fények jelentek meg az ablakokban. A göcsörtös szilvafa ágak roskadoztak a hótól. A nyulánk akácfák tetején varjak várták a jobb időket, és rigók keresgéltek a letakarított utakon. Majd meglátod, hogy ha megiszod a hársfa teát, neked is szép emlékek fognak eszedbe jutni!

Mikor mama megszárította a virágokat, adott Alíznak is egy zacskóval. S eljött a szürke ruhás november, és szomorú, ködös leheletével, befonta a tájat.

- Anya, én ma reggel a mama teájából kérek!

- Rendben!

Anya elkészítette a lányának a teát. Alíz elkezdte kortyolgatni. S valóban úgy volt, ahogy mama mondta. Beszívta az aranyló tea gőzét, és előbukkantak a nyári emlékek. A strandolások apáékkal, a büfében árult lángos íze, a nyaralás mamáéknál, és egy kaland a papával. Mikor a nagyszülőknél nyaralt, egyszer papával kibicikliztek a kis város szélén fekvő ligetbe. De egy sünike az út közepén, összegömbölyödve, kucorgott. Papa megállt, letette a biciklijét a járdára, és odament. Megtapogatta. Megpróbálta felemelni. De nagyon szúrta.

- Szúr papa?- kérdezte Alíz.

- Nagyon.

De az idős férfi újra megkísérelte megfogni, de ismét letette. Gondolkodott. Majd a férfi a tenyerét a süni hasa alá tette, és úgy nem szúrt annyira. S átvitte az úton. A kis süni hamarosan kigömbölyödött, és elsietett a fák közé. Papa és Alíz pedig boldogan kanyarodtak le a ligetbe.

A hársfa tea ilyen szép emlékeket idézet fel a lányban. A zamatos íz, a november szürke köpenyét kidíszítette, napraforgó virággal, dinnye ízzel, bárányfelhőkkel, és papa jócselekedetével. Aliz kellemes hangulatba került, és jókedvűen készülődött az iskolába. Vajon a kis süni megvan még? Remélem igen, bár már biztosan téli álmot alszik. Gondolta magában a lány, majd felült a biciklijére, hogy útnak induljon.

A nagymama története igaz történet alapján íródott.