A pompázatos cica jelmez

A pompázatos cica jelmez.

Kamilla Adriennél játszott, a legjobb barátnőjénél, alsó tagozatosak voltak. Szép nagy házuk volt, csak ők voltak ketten otthon, így bármelyik szobában játszhattak. Tél vége felé járt az idő. A gyerekek, készülődtek a farsangra.

Adrienn megmutatta a jelmezét, amit az anyukája készített neki. Egy cica jelmez volt, hatalmas, karton papírból készült a cica fej, aminek csodaszép szemei és bajszai voltak, fehér ruha, és egy kolbász alakú, hosszú, csíkos cica farok.

- Nagyon szép!- dicsérte meg Kamilla.

- Az anyukámmal csináltuk. Neked van már jelmezed?

- Nincs.

Kamillának nem volt, aki ilyen szép jelmezt csináljon, mert Kamilla anyukájának nem volt kézügyessége, és így nem is érdeklődött a kézimunkák iránt. A kisvárosban pedig nem volt jelmez kölcsönző.

- Tudod, mit?- kérdezte Adrienn.

- Mit?

- Választunk neked is egy jelmezt és az anyukám neked is segít elkészíteni egyet, jó?- kérdezte Adrienn.

S míg ezt mondta, elő hozott egy gyerek magazint, farsangi ruha mintákkal.

-Jó!- örült Kamilla.

Nézegették a képeket, és kiválasztottak egy katicabogarat. Adrienn anyukája valóban segített elkészíteni a jelmezt. Fekete ruhája volt Kamillának, nagy piros karton szárnyai fekete pöttyökkel, alatta tüllfátyol, és egy hajpánton, két kis csáp billegett. Takaros volt. De a cica jelmezhez képest, jóval szerényebb külsejű. De Kamilla örült, hogy ő is most már szép jelmezben mehet a farsangra.

El is jött a nagy nap. A Művelődési Ház aulájában a szülők árulták jelképes árakon az illatos, szalagos fánkokat, sárgabarack lekvárral a közepén, és citromos teákat, amit mind ők maguk készítettek. A nagy teremben elkezdődött a jelmezek felvonulása. A zsűri végignézte a jelmezeket. Már a felvonulás alatt a zsűri tagok mosolyogva üdvözölték a cica jelmezt, de az utána következő katica jelmezt is megdicsérték. S következett az eredményhirdetés. A szépséges cica jelmez bizony díjat kapott, Kamilla sajnos nem. Nem baj, gondolta magában. Majd következett a tombola húzás. A nagy színpad előtt felsorakoztak ő és Adrienn, és a zenekari árok előtti fa karzatra kiterítették a tomboláikat. A tombolákon volt egy szám, és egy állatka, nyomdával rányomva.

- Neked csak kettő tombolád van?- kérdezte Adrienn Kamillát.

- Igen, én csak kettőt vettem.

- Na, várj, majd én adok az enyémből, nekem van tíz.

- De aranyos vagy, köszönöm szépen! –válaszolta Kamilla a barátnőjének.

A tombola húzás folyt, de Kamilla, semmit sem nyert. Persze, ilyen az én szerencsém, sosem nyerek semmit! Dörmögte maga elé Kamilla. Adrienn közben valahova elment. Majd következett a fődíj. Na, azt én biztosan nem nyerem meg. Vélekedett magában Kamilla. Így elindult a nagyterem kijárata felé. A terem felénél járt, amikor hallotta, hogy tücsök hatvannégy. Kamilla megnézte az övét, hangya hatvannégy. Micsoda pech! De kár! S folytatta az útját kifelé. Már majdnem kiment a teremből, mikor Adrienn ló halálában rohant felé.

- Meg van a tombola, amit neked ajándékoztam?

- Igen itt van. De nem jó! Az enyém hangya hatvannégy.

- Nem, az tücsök hatvannégy! Emlékszem rá!

- Igen?- kérdezte Kamilla.

S megnézték alaposan mind a ketten. S láss csodát, tényleg egy tücsök volt rányomtatva a papír cetlire. Kamilla a tücsköt, hangyának nézte.

       -Na gyerünk vissza! - szólt Adrienn.

S elkezdtek rohanni a színpad felé. Szerencsére, még időben érkeztek, a tombolát húzó személy, még várakozott.

Bár Kamilla a jelmez versenyen nem nyert, a sors mégis adott neki is egy szép díjat, mégpedig a főnyereményt, ami egy csokoládé torta volt. Ezek után Kamilla is boldog szívvel távozott a farsangról. A tortát Adriennékhez vitték, s mivel Kamilla Adrienn ajándék tombolájával nyert, testvériesen megfelezték, majd megkóstolták.

Igaz történet alapján.