Barion Pixel

A káprázatos királylány rajz


Egyszer volt hol nem volt, volt egy kis város, Rózsafalva, mely egy másik falu résszel egybe olvadt. A kisebbik részből Emília és szülei átköltözte...

Kép forrása: pinterest

Egyszer volt hol nem volt, volt egy kis város, Rózsafalva, mely egy másik falu résszel egybe olvadt. A kisebbik részből Emília és szülei átköltöztek a nagyobbik részbe, így Emília új óvodába került.

Milus, akit otthon sokszor így becéztek, az óvoda ajtajában állt az anyukájával, aki az óvó nénivel beszélgetett.

- Szerintem járjon ez a kislány még egyszer a középső csoportba! - szólt az óvó néni.

- Igen, Úgy gondolja?

- Igen, olyan picike ez a lány.

- Jól van. – szólt tétován az anyuka.

Na de anyu! Ne legyél ilyen málé! Az óvó néni dönti el helyetted, hogy én hányszor járom a középsőt? Hát! Bosszankodott magában Milus. De azt is tudta, hogy ő még túl pici ahhoz, hogy a felnőttek dolgába beleszóljon. Így a kislány a középső csoportban kezdte el új életét.

Emíliának tetszett az új óvoda. Egyszer magához hívta a dada néni, hogy Dózsa Gábor valami fontosat akar mondani.

Ott álltak hármasban. S a dada néni így szólt.

-Gábor nagyon szép kislánynak tart, szeretne veled barátkozni.

Milus vetett egy lesúlytó  pillantást a kisfiúra, és csak azért nem fordult sarkon, mert nem akarta a dada nénit megsérteni. Ugyanis Dózsa Gábor minden héten másik kislányt tűntetett ki a figyelmével. Még egy ilyen csélcsap kisfiút! Gondolta magában Mili.

Nem szól semmit, de mikor a dada néni befejezte, ő szépen eljött onnan, és nem foglalkozott többet Gabikával.

Ám ebben az óvodában volt valami igazán varázslatos, mégpedig Éva néni. Pontosabban az ő kezének munkája. Az óvó néni tündér szép királylányokat tudott rajzolni. Egyet Miluska is kapott. Káprázatos volt. A kislány kincsként vitte haza. Egy nap, a régi falu részből eljött hozzá Ágica, régi barátnője, játszani. Milus megmutatta a rajzot. Ágica is el volt ragadtatva. Olyannyira, hogy elkérte tőle. Ám Milus nem adta oda. De egy későbbi alkalommal, mikor Ágica ismét náluk volt, mégis neki adta. Mert kicsit rosszul érezte magát, azután, hogy először nemet mondott. Majd rajzol nekem másikat Éva néni. Gondolta magában Miluska. S megkérte az óvó nénit egy újabb műalkotás megrajzolására. De jaj, mikor kész lett, Mili csalódott volt. Mert ez most nem sikerült olyan pompázatosra, mint az első. Inkább volt egy ünneplőbe öltözött pásztor lányka, mint királylány. S a ruha színe is világoskék volt, s nem rózsaszín.

Emiatt egy kicsit szomorkodva ette a kislány a vacsoráját. Az anyukája észrevette és rákérdezett.

-Mi a baj kislányom?

S Mili elmesélte a rajz történetét.

-Had nézzem meg az új rajzot!

A lányka odahozta a képet.

-Azért ez is nagyon szép! Jól tetted, hogy Ágikának adtad az elsőt. Majd rajzol még neked Éva néni. Ne szomorkodj!

A kislány megvigasztalódott. S nem bánkódott tovább. Ám az anyukájának lett egy ötlete. Az előző héten rendezett garázs vásáron látott egy asztali lámpát, felkereste az árusítót, és megkérdezte, hogy meg van-e még a lámpa. Sikerült megszereznie. A férjével henger alakú lámpabúrát készítetett rá, drótból. Ő pedig elment a könyvtárba és csodálatosan illusztrált mese könyveket kölcsönzött ki. Majd mikor Miluska már aludt, zsír papírra másolt négy királylányt. Utána kiszínezte őket. A papír rajzokat felragasztgatta a búrára, és az aljára tortapapír csipkét helyezett. Csodaszép lett.

Egy nap az anyuka így szólt.

-Kislányom most a nappaliban lesz a mese olvasás.

Az anyuka elmesélte a királylány rajz történetét, azt, amelyikben Miluska a barátnőjének ajándékozta a szép rajzát. S a mese így végződött.

-Ha az ember odaadja a számára kedveset, hogy valakinek örömet okozzon, az egy szép cselekedet, s a jóságot a Jóisten mindig megjutalmazza. Néha úgy, hogy az ember még valami sokkal szebbet kap helyette ajándékba. Egy tündér erre járt és itt hagyott valamit Miluskának is, azaz neked! A tündér elhelyezte a szobádban. Megnézed?

- Igen!

S a lányka szaladt a szobájába. A lámpa fel volt kapcsolva, és arany fényével megvilágította a négy színes királylányt ami Milus szobájának falain és a függönyén tündökölt.

- Óh, ez gyönyörű!- kiáltott fel a kislány és megölelte az anyukáját.

- Csak vigyázni kell rá, mert ez a papír nagyon vékony. Ha itt játszotok Ágikával, majd feltesszük a szekrény tetejére, nehogy megsérüljön!

S Miluska álmát ettől fogva négy színpompás királylány vigyázta.

 


Hirka Zita, amatőr meseíró

PRÉMIUM Hirka Zita Prémium tag

Ezt a mesét írta: Hirka Zita amatőr meseíró

Az Alföld délkeleti csücskében élek. Gimnáziumot végeztem, majd néhány évig a Pécsi Tudományegyetem hallgatója voltam.Diák koromban cikkeket írtam az egyetemi lapba. Szeretek kint lenni a természetben,így meséim sok esetben pipacsos rétek, poros utak mentén játszódnak. Gyermekkorom óta szeretek olvasni. Különösen rajongok a művészetekért, de legnagyobb örömömet az írásban lelem. Szeretem még a sportolást...

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!



Sütibeállítások