A pillangók (Kázmér színes zokniai 4. rész)

A pillangók (Kázmér színes zokniai 4. rész).

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy városka. A városka egyik utcájának a végében volt egy takaros ház. Abban lakott egy pár. A lány téli estéken készített egy ajtó díszt. Egy cérnaszálon, mindenféle pillangó lógott. Szárnyaik kukoricaszárból készültek, kis testük fagyöngyökből állt. Mikor beköszöntött a május, a lány a terasz ajtóra függesztette a pillangó díszt, és a pillangók az ajtó előtt lengedeztek a langyos májusi szélben. A pillangók szárnyait a lány kifestette. Némely szárnya a pávaszem pillangóra hasonlított, mások fekete szárnyakat kaptak sárga csíkokkal, éppen mint, a kardos lepkék. A pillangók élvezték a májusi levegőt. A terasz ajtóig ellengedezett az orgona bódító illata.

- Milyen jó lenne, egyszer kirepülni innen, és rászállni egy illatos virágra!- szólt az egyik.

- Vagy csak úgy, sütkérezni, napsütötte kövön!- sóhajtott a másik.

- Igen ám, de kint, ezer veszély leselkedne ránk! Például a madarak! Bármikor lecsaphatnak ránk! Itt legalább biztonságban vagyunk. Semmi baj nem érhet minket. –szólt egy harmadik.

Teltek a napok. a pillangók élvezték a szélben való hajladozást. A szél már az íriszek illatát hozta magával a teraszra. Egyszer csak arra járt Nikoletta, a tündér. Hallotta a pillangók beszélgetését. Odarepült hozzájuk.

- Ki akar igazi pillangóvá válni? De ha átváltoztatlak benneteket, figyelmeztetlek benneteket, bajotok is eshet! – szólt Nikoletta.

-S ha, meggondoljuk magunkat? – kérdezte az egyik.

- Aki akarja, azt visszaváltoztatom. De utána már nem leszek itt. Sok dolgom van. Holnap naplementekor itt leszek. Addig, ki akar igazi pillangóvá változni?

- Én, én, és én! – válaszolta három pillangó, a kilenc közül.

Nikoletta meglendítette varázspálcáját, és a három pillangó, elevenen elrepült az ajtódíszről.

-Vigyázzatok a madarakkal! Ne olyan hevesen! – szólt utánuk a tündér.

A három pillangó, három irányba szállt el. Az egyik elkezdte felfedezni a környéket. Talált egy virágboltot. A virágok előtt, mindenféle egynyári és évelő virág volt felsorakoztatva. A pillangó a növényeket szemrevételezte. A legjobban a bársonyvirág tetszett neki. Majd tovább repült, megnézte a városka virágos kertjeit. Eszegette a virágok nektárját. Majd kirepült a városból. Virágos mezőket, útszéleket keresgélt. Egyszer csak egy gyönyörű csipkehálóra lett figyelmes. Közelebb ment. Egy fura lényt látott ott, és egy méhecskét. A fura lény, Kázmér a pók volt, színes zoknijában, és Bonifác a méhecske.

-Gyere közelebb pillangó, én, nem bántalak! – szólt Kázmér.

S a pillangó, leereszkedett hozzájuk.

- Kicsit sután repülsz. – szólt Bonifác a méhecske.

- Igen, csak most kezdtem a repülést.

S a pillangó elmesélte a történetét.

- Akkor nem árt, ha egy kicsit kiokosítunk téged. Vigyázz a madarakkal, hüllőkkel, és rágcsálókkal, be ne kapjanak. A mókás kedvű, házi macskáktól is óvakodj, le ne rántsanak! Ha veszélyben érzed magad, tárd ki a szárnyaidat, mert a szárnyaidon látható pöttyök olyanok, mint egy ragadozó szemei, melyek megzavarhatják és elriaszthatják a madarakat. S figyelj a riasztó színekre is! Tartózkodj az erősebb színektől, úgy, mint a sárga. A sárga szín, azt jelenti, nem tanácsos velem kikezdeni! Te se tedd!- szólt Bonifác.

- Köszönöm szépen! S milyen gyönyörű csipkeháló! Hogy keletkezett?

- Az az én munkám. Esténként Bonifáccal itt pihenünk, és nézegetjük a csipke hálómat. – szólt Kázmér, a pók.

- Azonkívül, hallgass mindig az ösztöneidre! Ha veszélyt érzel, ha egy hely, vagy rovar nem szimpatikus, inkább hagyd ott! – folytatta Bonifác.

- Estére és éjszakára a csipkeháló mellett bemászhatsz a barlangba, és ott is aludhatsz. Az egy pillangónak biztonságos hely. – mondta Kázmér.

- Köszönöm szépen! – köszönte meg ismét a pillangó a segítséget.

-S mi a neved? – kérdezősködött Kázmér.

- Cecília. – szólt a pillangó. Holnap alkonyatra kell visszamennem a teraszra és elmondanom, Nikolettának, a tündérnek, hogy, hogyan döntöttem.

- Gyere el holnap este is, ide hozzánk! Hátha akkor is tudunk neked segíteni! – szólt Bonifác.

- Jó. – válaszolt Cecília.

S óvatosan bemászott a barlangba, hogy összehajtott szárnyakkal, nyugovóra térjen. Bonifác is hazafelé indult, és elcsendesedett a táj. Csak a tücskök ciripeltek szorgalmasan. Másnap felébredt Cecília, és vígan kimászott a barlangból. Fél órát sütkérezett a lágy, reggeli napfényben. Élvezte, hogy szabadon mozoghat, nem függ egy zsinóron. Körbe repülte a réteket. Talált sok szép virágot. Finomnak találta a körömvirágot, a lóhere pici, szerény virágait, és szerette a pitypang gyönyörű sárga virágait is. Ha én ezt a többieknek elmesélem! Gondolta magában. Egy árny suhant el felette, Cecíliának eszébe jutottak Bonifác szavai, hogy vigyázzon a madarakkal, és szélesre tárta szárnyait. Szerencséje volt. Senki nem kapta el. Cecília, nagyon megijedt. Nem lenne mégis csak jó, a zsinóron csüngeni? Ott biztonságban lennék. Soha nem kellene félnem. De soha többet nem repülhetnék szabadon. Ezen morfondírozott Cecília. A pillangó, tovább repdesett. Néha leült egy levélre, és csak figyelt. Nézte a sok szorgos méhecskét, vagy dolgozó darazsat. Még egy nagy, tőrös darazsat is látott! De nem barátkozott vele, mert megint eszébe jutottak Bonifác szavai. A nagy tőrös darázs hátán, bizony jó nagy sárga foltok virítottak. A napot Cecília végig repkedte. Igyekezett mindent megismerni. Estefelé visszarepült a barlang bejáratához, hogy találkozzon új barátaival, Bonifáccal és Kázmérral. Melegen üdvözölték.

- Hogy telt a nap? – kérdezte Bonifác.

- Nagyon jól. Rendkívül hasznosak voltak a tanácsaid, köszönöm szépen. – válaszolta Cecília.

-S, hogy döntöttél? – kérdezte Kázmér.

- Nem tudom. Ha elképzelem, hogy holnap reggel megint a függönyön csüngök, és nem napozhatok, repdeshetek, akkor nagyon elszomorodom!

- Szerintem válaszd az életet! A valódit! Az igazi élet, mindig veszélyekkel jár. De van egy nálunk magasabb erő, a Teremtő, aki vigyáz ránk. Még ránk, állatokra is van gondja. A legutóbb Oszkár a bagoly, még olyan embereket is tudott mutatni, akik úgy élnek, hogy közben vigyáznak ránk.

- Bizony. – szólt Kázmér. S mi itt esténként, még kiokosíthatunk. Elmesélhetünk még neked néhány buktatót.

- S nem baj, ha rövidebb az élet, de addig is boldog. Nem igaz? – kérdezte Bonifác.

- A lelkem mélyén, én is ezt érzem.  Holnap itt lesztek? – kérdezte Cecília

- Itt. – válaszolták.

- Akkor lehet, hogy találkozunk. –szólt Cecília.

- Úgy legyen! – búcsúzott Kázmér.

S Cecília kicsit nehéz szívvel elvált tőlük. A pillangó visszarepült a teraszra. A függönyön csüngő pillangók nagy izgalommal várták. Alaposan kifaggatták. S Cecília elmesélt mindent. A három pillangóból azonban csak kettő tért vissza. A harmadiknak, baja eshetett. A másik pillangó is csupa boldogság volt.

- De hova lett a harmadik? –kérdezte egy függönyön csüngő pillangó. Lehet elpusztult. Elkapta egy ragadozó. Nagyon pórul járt.

- Lehet, hogy egyszerűen, csak nem jött vissza. – szólt Cecília.

Cecília örült mikor meglátta régi pillangó társait, de már akkor tudta, hogy ő ide többé már nem térhet vissza, a kötött pályák unalmas biztonságához. Nem akar többé cérnán lógni, még akkor sem, ha holnap talán bekapja egy madár. S különben sem akart örökre megválni újdonsült barátaitól, Bonifáctól és Kázmértól. Mikor alkonyodni kezdett, megérkezett Nikoletta a jó tündér.

- Pillangók, hogy döntöttetek?

- Eleven pillangók szeretnénk maradni!- válaszolta Cecília és a másik.

A cérnán lévő pillangók mocorogtak a pillanat súlya alatt, érezték, hogy ez a pillanat sorsdöntő mindannyiunk számára, és többé talán nem tér vissza. Cecília megkérdezte, hogy szólhat-e egy pár szót? S a jó tündér bólintott. Cecília elmesélte nem is az eseményeket, hanem inkább a benyomásait. A nap cirógatását, a nektár édes ízét, és persze a nagy ijedelmét is. De mégis mindenkit arra bíztatott, hogy, tartsanak vele.

- De én még hosszú évek múlva is itt lehetek! Semmilyen baj nem fog érni. – érvelt egy függönyön csüngő.

- Még ezt a függönyt is eldobhatják egyszer, ha mát kellőképpen magfakult. – szól Cecília

- Én is szeretnék szabad lenni! –szólt egy másik.

A többieket elrémítette az egy, hiányzó pillangó sorsa. Így Cecíliához még egy pillangó csatlakozott, akit Nikoletta élővé változtatott.

-Gyere, tudok egy jó barlangot éjszakára!- szólt Cecília.

S vidáman elrepültek az alkonyodó, májusi estében.