Az elcsatangolt kiskacsák

Az elcsatangolt kiskacsák.

Egy nyári napon Jázmin arra lett figyelmes, hogy valami sárgállik a fűben. Közelebb ment, hogy jobban szemügyre vehesse, mi is az tulajdonképpen. Óh, egy elpusztult kiskacsa! Szegény! Majd meglátta mellette ólálkodni Rudi macskát is. Rudi macska szép cica volt, fehér alapon, sárga színű volt, pont, mint a sárgabarack lekvár.

-Rudi, te voltál az? Te bántottad? –förmedt rá Jázmin.

Majd a következő pillanatban két másik kiskacsa totyogott az udvaron. Jázmin alaposan rárivallt Rudi macskára, akinek elment a kedve a további kacsa vadászattól és elsomfordált. Jázmin, hogy a másik két kis kacsa életét megóvja, fogott egy műanyag vödröt, és ráborította az egyikre, majd hozott egy másikat, és azt elkapta. De addig az előző kis kacsa leborította magáról a könnyű vödröt. De Jázminnak, végül sikerült, mind a két kis kacsát elkapnia. A kis kacsák félve kuporogtak a vödör alján. A három kis kacsa mamája elcsatangolhatott a baromfiudvarból és a kiskacsák, pedig tőle. De az is lehet, hogy a kiskacsák egy talált kerítés lyukon kibújtak, elhagyták otthonukat, és felfedezésre indultak a kertek birodalmába. Jázminék kerti kerítése alatt, bemásztak Jázminék udvarába. Jázminéknak nem voltak állataik, így Jázmin nem akarta megtartani őket, mert nem voltak óljaik. Így fogta magát Jázmin, és úgy gondolta, hogy megpróbálja megtalálni a gazdáit. Kiment az utcára, kezében a vödörrel, benne a kiskacsákkal, és balra fordult, amerre, idős nénik laktak, s akikről tudta, hogy tartanak tyúkot, kacsát. Becsöngetett az első helyre.

- Jó napot kívánok, nem vesztek el a kiskacsái?

- Szervusz Jázminkám. Nem, nem az enyémek. Tartsd meg őket! Vágjál nekik egy kis zöldet!- szólt a szomszéd asszony.

- Nem tudom, hogy kell kacsát tartani. - szólt Jázmin.

- Nem olyan bonyolult. - válaszolta a szomszéd.

Jázmin elbúcsúzott és folytatta útját. De mi lesz, ha Irénnek a következő szomszédasszonynak sem kellenek majd a kiskacsák? De míg sétált, eszébe jutott, hogy Klári barátnője, nagyon sok állatot tart. Libát, tyúkot, nyulakat, kecskét, és van egy fekete, hosszú szőrű disznója is, akit szintén Rudinak hívtak, mint az ő kandúrját. Jaj, de jó, Klári biztosan nem fog nemet mondani. S megnyugodott.  Odaért Irén házához. A ház az utca mellett állt, közvetlenül. Jázmin lendületesen megzörgette az ablakot, mert Irén, erősen nagyot hallott. Éppen a szobában volt, és kinyitotta az ablakot.

- Jó napot Irén! Ez a két kiskacsa betévedt hozzám az udvarra, nem az öné?

- Szervusz! Nem.

-S nem kellenek önnek?

- Dehogyis nem! –válaszolta nagy örömmel.

Majd mosolyogva az egyik kiskacsa után nyúlt, megfogta egyiket majd a másikat, és a mellénye alá tette őket, a szíve fölé. S el is köszöntek. Jázmin pedig nyugodt szívvel hazafelé lépegetett, tudván, hogy a két elcsatangolt kiskacsát biztonságban tudja. Irén ad majd nekik finom vacsorát, és este, védett baromfi udvarban hajthatják le pici, kacsa fejüket.

Igaz történet alapján.