A hebehurgya szél

A hebehurgya szél.

A hebehurgya szél

Élt éldegélt egy ifjú szél, Benő. Még csak most cseperedett felnőtt széllé. Már megtanulta a fújás alapjait, de még problémái voltak energiáinak uralmával, koncentrálásával. Benő itt is fújt egy kicsit, ott is fújt egy kicsit, de nem tudta igazából, hogy, hol és merre fújjon, s hogy mire is való egyáltalán ez az egész fújdogálás. Elment a felhőhöz, hogy tanácsra leljen. Elmesélte neki a problémáját. A felhő hümmögött- hámogott, s azt felelte, hogy neki mindenképpen fontos Benő fújása, hiszen akkor tud összecsoportosulni más felhőkkel, s megöntözni a mezőket.  De szurkálódó szeleket, melyek csak lökdösik, azokat nem szereti.  A kis szél megköszönte a választ és elment. Nyargalászott a fűszálak között, majd megállt a tónál. Megkérdezte a tavat is, hogy ő mit gondol róla. A tó azt mondta, hogy vannak jó szelek és vannak rossz szelek.  A rossz szelek hebehurgyák és mindent összegubancolnak. A jó szelek sokáig tudnak egy irányban fújni, hosszan, nagyon hosszan. Hajókat repítenek el messzi vidékekre, vagy sikló ernyősök útját vigyázzák. Benő megköszönt a választ és tovább állt.Benő az almafa ágai között játszott.

- Na, na! Ha ilyen heves vagy, letörheted az ágaimat.

- Bocsánat, nem akartam rosszat. - szólt Benő.

- Nem haragszom rád, te tanulj meg szépen kanyargózni az ágaim között! Lágyan, kecsesen!

Az ifjú szél tanulgatta a lágy fújást. Majd gondolt egyet és felrepült az égig. Ott beleütközött egy daru seregbe. V alakban szálltak, más szeleket meglovagolva próbáltak átkelni egy hegyvonulaton. A kis  szél is odament és meggondolatlanul fújni kezdett. Az egyik daru kibillent a V alakból, sok sok szárnycsapással próbálta ellensúlyozni az új szelet.

-Ha már mindenáron fújni szeretnél, akkor legalább tedd úgy, hogy másokra is gondolsz, s nemcsak a saját örömöddel foglalkozol! Nem csak te vagy ezen a bolygón! –pirított rá a daru a kis szélre.

Benő nem húzta fel az orrát, mert tudta, hogy még sokat kell tanulnia. Vígan csatlakozott a hátszelekhez, és átsegítette a daru sereget a hegységen. Majd levonult a mezők birodalmába. Megpengetett néhány fűszálat, majd belebotlott néhány virágba, akik nagyon örültek neki, s megkérték Benőt, hogy fújja el messzire az ő magjaikat. Benő szívesen fújta a magokat kilométereken át, míg el nem fáradt. Benő a nap végére kimerült, de úgy gondolta, hogy sokat tanult. S úgy érezte, hogy ha keresi azt, hogy, hogyan is lehetne belőle jó szél, talán meg is találhatja a választ.