Két keréken az ezer domb országában

Két keréken az ezer domb országában.

Egy pici országban járunk, ami Afrika közepén, az Egyenlítőtől nem messze fekszik, Ruandában. Méghozzá, nem is akárhogyan, hanem biciklivel. S aki a biciklit tekeri, nem más, mint Tom Ritchy. Aki el van varázsolódva a csodaszép természeti kincsekkel büszkélkedő országtól. Húsz évvel ezelőtt, itt szörnyű háború dúlt, de véget ért, és az ország kezdi a történteket kiheverni.

Tom Ritchy, 1952-ben az Amerikai Egyesült Államokban született. Az apukája, mindig biciklivel járt a munkahelyére, és ez a szenvedélye a fiát is elvarázsolta. Az apukája már 11 éves korában megtanította a gumiabroncsok javítására. Így a kisfiú, kis vállalkozásba kezdett, gumiabroncsok javításával foglalkozott, hogy előteremtse a pénzt, álmai biciklijére, amit sikerült is megvásárolnia. Az apukája forrasztani is megtanította, és a meglévő biciklijét, még jobbra változtatta. Később a kamasz Tom, 14 évesen már kerékpár versenyeken is indult, amin a saját maga építette biciklivázon versenyzett. Ez olyan jól sikerült, hogy más embereknek is elkezdett vázakat építeni. Majd kifejlesztette a maga gyártotta vázat, ami gyorsan suhant, és könnyű volt. Szépen megtanult biciklit javítani és építeni.

A saját maga által épített bringáján, sok junior bajnokságot megnyert. Később egy keményforrasztásos módszerrel, újra tudta írni a bicikli korábbi szabványait, méreteit, könnyebb, és jobb bicikliket tudott gyártani.

Tom Ritchy, gondolt egyet, és Ruandába, az ezer domb országába indult. Körbe biciklizte az országot, megcsodálta az ország nyugati határánál fekvő Kivu tavat, és a Viranga hegységet is. Ő nem luxus szállodákban töltötte az idejét, nem a szálloda medencéje mellett heverészett, hanem saját maga bebarangolta az országot. Így látott fejlődő nagyvárosokat, és szegény falvakat. Tom megállt, és beszélgetett a helyi emberekkel. Kíváncsi volt, az ott élő emberek mindennapjaira. Így néha beült egy kólára a helyi presszóba. S egy alkalommal, a Kivu-tó környékén, megismerkedett Mgalavál és Kofival.

Leülhetek? –kérdezte.

Igen. – válaszolták.

S bemutatkoztak. Mgala és Kofi, búsan támasztották a fejüket, az asztal mellet. Kávétermesztők voltak. A Kivu-tó környékén termesztették Afrika legkiválóbb minőségű kávéját.

- Megkérdezhetem, hogy min búslakodnak? – kérdezte Tom.

     -A leszüretelt kávénkat, nem tudjuk időben a központba szállítani, mert nincs autónk. Mire elcipeljük a termést, már eltelik 12, 16 óra, és addig a kávé minősége jelentősen romlik. – válaszolták.

- S nem tudnak autóval menni?- kérdezte Tom.

- Az nekünk megfizethetetlen. – válaszolták a helyiek.

  Így Tom Ritchy gondolkodóba esett.

 - Miért nem viszik a kávét biciklivel? - kérdezte Tom.

- Mert az túl kicsi, és még az is megfizethetetlenül drága. - válaszolták.

S ekkor megszületett egy ötlet Tom Ritchy fejében. Mégpedig az, hogy épít nekik egy különleges biciklit. S így is tett. Tom keresett egy műhelyt, és elkészítette az új, speciális biciklit. Az új kerékpár 200 kg teherbírású volt. Elfért rajta két felnőtt, és néhány gyermek, vagy nagyobb mennyiségű kávé. Ezzel az eszközzel, már sikerült sokkal gyorsabban leszállítani a termést. A bicikli 8 sebességes volt.

Tom Ritchy létrehozta a Ruanda Projektet, mely a bicikliket gyártja, és mikro kölcsönöket ad a családoknak, akik több év alatt visszafizetik a bicikli árát. Mert még egy bicikli ára is nagy költséget jelentett. Ezzel a helyi igényeket figyelembe vevő eszközzel, Tom Ritchy nagymértékben segített az ott élő embereknek, és segített nekik a boldogulásban.

A mese igaz történet alapján íródott.

Felhasznált irodalom:  Szuna Noémi : Kávé csészével a világ körül