Barion Pixel

A tanyán-Milyen munkát kap Lili, Lali, és Zsuzsi?(31.) - Eszti-mami meséje


Reggel korán jött Mami ébreszteni. 
 - Gyerekek! Kész a reggeli! Keljetek, mert Papinak szüksége van rátok! - szólt be a szobába halkan. A gyerekek kipattantak az ágyból, egy-kettőre felöltöztek, megreggeliztek. Az udvaron Papi már várta őket, kezében e...

Kép forrása: pinterest

Reggel korán jött Mami ébreszteni.

- Gyerekek! Kész a reggeli! Keljetek, mert Papinak szüksége van rátok! - szólt be a szobába halkan. A gyerekek kipattantak az ágyból, egy-kettőre felöltöztek, megreggeliztek. Az udvaron Papi már várta őket, kezében egy kisebb cumisüveggel.

- Gyertek! mutatok valamit! - mondta. A disznóólba vették az irányt. Böske, az anyakoca megellett, és éppen a szalmán elterülve szoptatta a kis malacokat. Lali megpróbálta megszámolni őket.

- Tizenkettő! - tudósította. A lányok a kerítésen csüngtek, nézve a malackákat.

- Olyan aranyosak! - mondták. Papi bement, és a legkisebbet kiemelte. A kis malac visított teljes erőből. Ezt a picúrkát a többiek folyton félre lökték, így nem jutott elegendő tejhez.

- Na gyere, te kis visítós. Lali hozd kérlek a cumisüveget!

A szénaboglyához mentek. Itt Papi már ládákkal elkerített egy kisebb részt. Egyik ládát arrébb tolták.

- Ülj le ide a szénára! - mondta Lalinak. Mikor Lali leült, Papi az ölébe tette a legkisebb malackát, és a szájához tette a cumisüveget. Nem ment könnyen, de végül a kis malac rájött, hogy finom tejecske van benne, úgyhogy szépen szopizott. Lali nagyon izgult, igyekezett jól tartani az üveget. Lili és Zsuzsi oda voltak a látványtól. És egy kicsit irigykedtek is.

- Gyertek, nektek is van feladat! - intett feléjük Papi. A lányok már kocogtak is utána. Egy szakajtóban egy másik szakajtóval leborítva két kis galamb ücsörgött.

- Nem tudom mi lett a szülőkkel, de már biztosan éheztek. Hallottam sírni őket a padláson. Papi fogta a szakajtót, és felvitte a góréba. Itt fent voltak elraktározva nagy halomba a kukorica csövek, meg volt még két láda, felfordítva.

- Erre rá tudtok ülni, mondta Papi. Egy edényben volt búza. Kaptak egy-egy kupával a lányok.

- Így próbáljátok etetni! Az öledbe veszed, bal kézzel szépen fogod, és jobb kézzel próbáld a csőréhez illeszteni a magot. - mutatta papi. A lányok először kicsit ügyetlenkedtek, a madárkák is éhesen verdestek a még szinte kopasz szárnyaikkal, így nem volt egyszerű az etetés.

- Vizet is kínáljatok nekik a végén! - mondta távozóban Papi. Ha végeztetek, tegyétek vissza őket a szakajtóba, és borítsátok le, nehogy a macska rájuk találjon!

- Neked sikerül? - kérdezte Zsuzsi Lilit.

- Egy szemet már megevett. - válaszolta Lili fel sem nézve, nehogy meglépjen a kis galamb.

- Na, most ez is lenyelt egyet. - mondta Zsuzsi. De aztán szép lassan belejöttek a lányok, és a kis madárkák is beleszoktak az újfajta táplálkozásba. Mikor tele lett a bögyük, próbálták megitatni őket, de csak nézték a vizet a galambok, és nem ittak.

- Most mit csináljunk? - nézett Lili kérdőn Zsuzsira.

- Megpróbálom az ujjamról a csőrébe cseppenteni a vizet.

A kis galambok először ezt sem értették, lerázták a fejükre eső vizet, de aztán mozgatva a csőrüket, csak nyeltek belőle egy-két kortyot. Még simogatták őket kicsit, és most alaposabban megvizsgálták a fiókákat. Zsuzsié,úgy nézett ki, hogy hófehér lesz, bár sok helyen még kopasz részek borították.

- Legyen a neve Hófehér. - mondta Zsuzsi. Lilié pedig tarkább színűnek látszott.

- Te pedig a Foltos nevet kapod! - mondta Lili. A kis galambok lenyugodtak, hiszen tele volt a bögyük, így hagyták, hogy simogassák.

- De nehéz itt hagyni a madárkákat... - mondta Lili. Szépen elrendezték őket, és lementek a góréból a létrán. Nem úgy a kis malac. Lali is szerette volna megsimogatni, de olyankor mindig nyikkant egyet, és már arrébb is menekült a rövid lábaival. Lali még üldögélt a szénaboglya mellett, figyelte a kis négylábút. A malacka még körözött kicsit az új helyén, de mivel a pocakja tele lett, sürgős aludni valója támadt. A szénaboglyába fúrta magát, összerogyott, és már aludt is.

- De cuki! - gondolta Lali. - Most már én foglak etetni anyukád helyett! - suttogta. - És Pötyi lesz a neved ezentúl, mert pöttyös malacka vagy! Majd óvatosan kinyitotta a “láda-kaput”, és kereste a lányokat…

Végül az udvar közepén találkoztak össze.

Ui: A köv. rész: De ki lopta el a cicákat? (32.)

Eszti-mami, amatőr meseíró

PRÉMIUM Eszti-mami Prémium tag

Ezt a mesét írta: Eszti-mami amatőr meseíró

Üdv! Magamról: Már gyermekkoromban sokat meséltem a kisebb testvéreimnek, amit nagyon szívesen hallgattak.Majd a gyermekeimnek, és most a kis unokáimnak. Sokszor hallom, hogy " mami mesélj még"! Előfordult többször is, hogy ez volt a kérés: "meséld el újra " azt a régebbi mesét! Nos ezért elkezdtem leírni őket, hogy ne merüljenek a feledés homályába ezek a kis történetek. Bízom benne, hogy más gyermekeknek is mos...

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!



Sütibeállítások