Édesanya szülinapja / A Varázsceruza/

  • 2022.
    dec
  • 27

https://ggwebsite.com
Édesanya szülinapja / A Varázsceruza /
Egyszer volt, és tényleg volt  egy kisleány, egy kicsinyke kis falucskában. Ez a kicsinyke kis falucska olyan kicsinyke volt, hogy éppen annyi ház  volt, amennyi család volt. Ez az éppen annyi ház egy volt, mert ...

Kép forrása: pixabay

Édesanya szülinapja / A Varázsceruza /

Egyszer volt, és tényleg volt  egy kisleány, egy kicsinyke kis falucskában. Ez a kicsinyke kis falucska olyan kicsinyke volt, hogy éppen annyi ház  volt, amennyi család volt. Ez az éppen annyi ház egy volt, mert csak egy család volt. De amilyen kicsi volt olyan takaros .
Hófehérre meszelt falait pirosra festett virágok díszítették, volt abban tulipán, muskátli, futórózsa, ami az egész ház falát körbe-körbe befutotta.
Egy kicsike család lakott benne, egy kicsike szőke göndörhajú, kékszemű, kislánnyal. Nagyon színes leányka volt, mindig rajzolt amit csak meglátott.
Szüleitől soha nem kért mást csak színesceruzát és papírt amire rajzolhatott, mert bizony hamar elfogyott.
A ház körül is színes virágokban lehetett gyönyörködni.
Bent a házat színesképek díszítették amit Ibolyka rajzolt.
Majd el felejtettem a neve is virágnév volt "IBOLYKA"
Egyik nap édesapja hívta kislányát:
Ibolyka! Gyere hozzám szeretnék mondani neked valamit.-szólt édesapja.
- Igen édesapám megyek !-szólt.
- Tudod, édesanyádnak nemsokára születésnapja lesz és szeretném meglepni valami különleges ajándékkal. Gondolam ez az ajándék lehetne a te különleges rajzod.
- Igen, de elrajzoltam már a színeseket és ahhoz hogy újra rajzoljak venni kellene újakat.
- Siess, öltözz és megyünk ceruzáért.- sürgette édesapja.
Befogta Hóka lovat a szekérbe, nyakaközé csapott az ostorral és gyíte Hóka. Meg sem állunk a városig. Az egy kicsit messzebb volt tőlük és elfért a szekér segítsége.
A város szélén megálltak, mert ugyebár lóval és szekérrel nem lehetett behajtani a fényes aszfaltra.
Gyalogszerrel mentek, egyenesen a boltig ahol várta őket a sok szép ceruza. 
Ibolyka sorra szemügyre vette a ceruzás dobozokat, és most valami külölegesen szép rajzot akart készíteni különlegesen szép színű ceruzával.
Levett a polcról egy  dobozkát, már régen ott lehetett   mert jócskán belepte a por.
Édesapja igyekezett a ceruzákat kifizetni.
Szekérre pattantak és irány a haza!
Otthon azután leporolta a dobozkát és nekilátott  az ajándék rajzoláshoz.
Törte buksi fejét, vajon  mi lenne a legszebb. Lerajzolom a házunkat, az udvart, az állatokat, hogyha édesanya kiteszi a falra mindig gyönyörködhet benne.
De igyekezni kell vele mert Apa már készíti a tortát, fínom csokitorta lesz. 
-Még sosem láttam apát tortát sütni, de biztosan nagyon szereti anyát és még ezt is megteszi neki.-
Az biztos még a cica bajszára is jutott a csokiból. Nem baj, az a lényeg hogy ő készítette.
Anyát elküldtük a  barátnőjéhez, ne legyen láb alatt,amíg mi készülünk.
A rajzpapír már készen állt. Először a házat fogom lerajzolni, nem nagy munka mert kicsibe rajzolom.
Fekete lapra kell mert a házikó fehér.
Kibontom az új ceruzát, kipróbálom. Közben énekelek valami szépet.
-Hipp-hopp házikó legyen kész a papíron, 
- ici, pici ablakos, tornácos és virágos.
Ahogy így énekelt a dobozból a színesceruzák előjöttek és már készen állt a házikó, falain a sok szép virággal.
Ibolyka csak ámult-bámult mi ez a csoda?
Tovább énekelt.
- Udvarában gémeskút, 
- egy kicsike gyalogút.
Tovább a gémeskút és az udvari kis utacska is elkészült.
- Aranyló napocska, 
- ontja a sugarat.
 Kiugrott a sok aranyló sárga ceruza és sitty-sutty már készen is volt a napocska.
- Felhő nincs az égen,
- tündököl szép kéken.
És a sok szép égszinkék ceruza egy perc alatt beszínezte az eget.
Mire véget ért a nótázás készen állt egy szép kép édesanyának.
Édesapa már sürgette, igyekezzen mert haza kell hívni édesanyát, elvégre az ő szülinapja van.
- Készen vagyok!-káltotta . Ez gyorsan ment nyugtázta Ibolyka.
- De miért is ilyen gyorsan?  Megvan!  A ceruza, a ceruza az oka, meg az ének!
Ahogy énekeltem ez a színesceruza úgy rajzolta a képeket. 
Ő segített nekem. Igaz hogy magamtól akartam lerajzolni, de így hamarabb ment és végtére a gondolat az enyém volt. 
Szépen visszatette a ceruzákat a dobozába,  mielőtt lezárta volna megköszönte a segítséget nekik. 
-  Köszönöm ceruzák, kitaláltátok a gondolataimat!-
Ez a régi, poros színesceruza már régen várta a polcon hogy valaki hazavigye és rajzoljon vele  ezért volt olyan buzgó.
Megtartották a szülinapot, a tortával és az ajándékkal.
Anya nem akarta elhinni hogy a tortát apa sütötte, de azért jól belakmározott belőle.
- Drága kis családom köszönöm nektek ezt a szép napot , apa neked a fínom tortát ,neked Ibolyka a szép rajzot. Nézem és nem tudom miért, de valahogy ez olyan más mint a többi színes rajz.
- Édesanya ez más, nem akármilyen ceruza, hanem varázsceruza!-szólt.
- Drága kislányom, olyan csak a mesében létezik!- válaszolta édesanyja.
- De édesanya mi most  egy mesében élünk!- válaszolta Ibolyka.
Igen ez egy " MESE" volt!

Vége

 

Harangi Árpádné, amatőr meseíró

Harangi Árpádné, nyugdíjas nagymama vagyok. Három felnőtt gyermek édesanyja és három kislány unoka nagymamája vagyok. Talán ebből is következik, hogy szeretem a mese világát. Meséim témáját a környezetemben előforduló eseményekből merítem.