Marika ajándéka

Marika ajándéka.

Marika  ajándéka 

Ez a kis mese- mese is és igaz történet is, hallgassátok szeretettel

Kárpátalján kicsiny-kis faluban élt Marika édesanyjával.
Édesapját korán elveszítette és így  anyukájának kellett pótolnia két ember szeretetét és gondoskodását.  
Marika  iskolába járt már a harmadik osztály évében és bizony szorgalmasan tanult hogy édesanyjának örömet szerezzen. Az iskolai órákon figyelmesen elsajátította a tanítónéni szavait és  ez látszott a bizonyítványában is mivel jeles tanuló volt. 
Szerették az iskolatársai mert jólelkű, szerény, segítőkész természete sok barátot hozott. Volt egy kis barátnője Katica, akivel naphosszat eljátszottak és segítettek a ház körüli kisebb munkákban.
Egyik nap édesanyja odahívta magához a két csepplányt, hogy megtanítja őket  terítőt hímezni. Kaptak anyagot, fonalat és bizony előszőr a tű nem oda szúródott ahova kellett, de kis idő múlva szép kis hímzett terítő kerekedett. 
Boldog volt a két gyermek , mert látták munkájuk eredményét és a terítőnek mindjárt találtak is helyet a szekrényen. Ezután már nem volt nehéz a többi varrás.
Egyik nap Marika  kutatott a szekrényfiókban, mert ott aztán annyi sok érdekesség, tiszta aranybánya volt. 
Ahogy így matatott, keresgélt, talált két hatalmas nagy szöget. Nézegette, forgatta, vajon mire lehetne felhasználni.
Bevitte édesanyjának, megmutatta és együtt arra jutottak, ez bizony még kötőtűnek is jó lenne.
-Édesanya én nagyon szeretnék megtanulni kötni!- kiáltott fel.
-Kicsim ahhoz fonal is kell.-felelte anya.
No holnap elmegyünk a városba és olyan fonalat veszek neked amilyet szeretnél.
Másnap be is  mentek a városba és bizony alig tudott választani a sok  közül. Végül  egy szép kék fonalat kért. Magában már el is döntötte, hogy ebből a fonalból édesanyjának fog egy szép sálat kötni karácsonyra.
Hazamentek és még aznap este kérte  anyukáját mutassa meg  hogyan kell az egyszerű kötést elkezdeni.  Nagy lázban égett ahogy a kötőtűnek  kinevezett szögön gyarapodtak  a szemek. 
- Na én elkezdtem, de most már neked kell folytatnod a mintát, remélem jól megfigyelted.-mondta édesanyja.
- Igen megfigyeltem, de ez nem is olyan könnyű.-felelte.
Azután kezébe vette, ide bökött, oda bökött és nehezen, de elindult a munka. Ahogy egyre nőttek a sorok, egyre nagyobb  kedvvel forgatta a kötőtűt.  
- Most már szépen tedd le a kötést, holnap majd folytatod, este van  már és bizony tudod holnap reggel iskola.
Marika szót fogadott eltette szekrényére a kötést, vacsorázott és lefeküdt az  ágyába, úgy hogy a szeme előtt legyen a kötése. Addig nézte-nézte, míg szépen elaludt.
Másnap reggel első dolga volt a kötést titokban betette a táskájába nehogy anyukája észrevegye, hogy iskolába elviszi.
Elkészítette magát elköszönt és irány az iskola, hátán az iskolatáska benne a féltve őrzött kötés.  Első dolga ahogy belépett a tanterembe,  barátnőjét hívta hogy megmutassa neki amit újonnan tanult. 
 Katica megdicsérte a szép  kötést. Azután eltette a padba, mert becsöngettek és tanítónéni megjelent az osztályba.
A gyerekek illedelmesen köszöntötték, és megkezdődött a tanóra. Minden szempár a tanítónénire figyelt, Marikát kivéve.
Nem hagyta nyugton a kötés a padban és bizony kivette, tovább kötögetett szépen, figyelmen kívűl hagyva hogy óra van.
Csak kötögetett-kötögetett ,mire a tanítónéninek feltűnt figyelmetlensége, hogy tekintete nem reá szegeződik, hanem a pad alatt valami dologra.
Megszólította Marikát:
- Marika te miért nem figyelsz az órán? Mi az amit a pad alatt ténykedsz olyan csendben? No hozd csak ide! - szólította.
A kicsi lány el akarta dugni, de nem volt mit tenni, oda kellett adnia.
-Ezt most elveszem és többé nem adom neked vissza mert nem figyelsz az órán.- mondta  tanítónéni.
Marika nagyon elkeseredett mert ezt édesanyjának akarta készíteni karácsonyra és most már biztosan nem lehet.
Hazament és nem akarta mutatni mi érte az iskolában, mert akkor kiderül minden. Tovább  járt szorgalmasan tanult és már lassan beletörődött, ebből nem lesz karácsonyi ajándék.
Év vége felé járt a tanidő, mikor is az iskolában kiállítást hirdettek. A tanulók legjobb munkáit tették ki a folyosóra, vitrines üveges szekrénybe, amire az iskola büszke lehet.
Marika és Katica karon fogták egymást és úgy mentek a folyosón végig nézegetve a kitett rajzokat, képeket és sok egyebet. 
Ahogy így mentek, egyszer csak Marika felkiáltott:
- Nézd Katica! Ott van a félig kötött sálam és a két szög a vitrinben!-
- Tényleg az a tied! De hogy került oda?-kérdezte Katica.
- Tanítónéni elvette még régen és azt mondta,  soha többé nem adja vissza. És most itt van kitette a dicsőségtáblára az én munkámat is! -válaszolta.
Már nem bánta hogy elvették tőle mert így mindenki látja amit készített.
Tanítónéni odament a szekrényhez kinyitotta az ajtaját és visszaadta Marikának a félig megkötött sálat.
-Ezt most visszaadom neked Marika, mert tudom édesanyádnak kötöd karácsonyra. Nagyon ügyes kislány vagy megérdemled . Még csak nyár van, de karácsonyra biztosan elkészülsz vele és nem kell iskolába a pad alatt titokban kötni. 
Betette táskájába a sálat és boldogan vitte haza. Otthon a nyári szünetben azután elkészült vele, és nyugodtan várta a karácsonyt.

A mesének és igaz történetnek vége