Vasárnapi történet

  • 2022.
    okt
  • 13
http://mocorgohaz.hu/
Vasárnapi történet
Béke, nyugalom , csend, vasárnap reggel van. Mindenki pihen, hogy újult erővel kezdhesse az elkövetkezendő hét napjait. A csendet a református templom harangja töri meg, mely szentmisére szólítja a falu lakóit.
Egyszerre megtelik az utc...

Kép forrása: pixabay.com

Vasárnapi történet

Béke, nyugalom , csend, vasárnap reggel van. Mindenki pihen, hogy újult erővel kezdhesse az elkövetkezendő hét napjait. A csendet a református templom harangja töri meg, mely szentmisére szólítja a falu lakóit.

Egyszerre megtelik az utca , férfiak, nők , idősek és  fiatalok  elegánsan öltözve ,sietnek a harang hívó szavára a templomba. 
Én is kikukucskálok az utcára ismerősöknek köszönve, amikor egy hófehér hajú  kedves nénike hangjára lettem figyelmes. Ezt mondta szünet nélkül. - Menj innen, hagyjál, menj haza, siess!
Nem tudtam elképzelni mi lehet az, amikor a földre nézve egy kis fehér gombolyagot látok az úton a néni mellett. Ezért ez a nagy hang? Egy kiskutya szegődött a nénihez  aki sietett a templomba és bizony  ebben akadályozta, mert olyan szorosan mellette , gyorsan szedte apró lábait. Éppen előttem haladtak el, amikor a néni újfent rendre utasította a cseppet.  De ekkor már a szomszédság is kíváncsian leste a fejleményeket.
Nem tudtam hirtelen mit tegyek, mert nekem van egy kutyám, de annyira megesett a szívem rajta ,hogy- Eb csont, beinvitáltam a kis kóbor ebet.
A nem várt reakció!    
Óriási öröm az én kutyám részéről, gyorsan pártfogás alá vette. 
A  kutyus  a fél karomon elfért olyan pici volt. Kezdődött a játék , fel-alá fogócskázás, bújócskázás. A kerítés másik oldalán a szomszéd kutyája is üdvözölte az ujdonsült lakót.
 Roni az én kutyám féltékenységből minduntalan eltávolította orrával a kerítéstől, még véletlenül se társalogjon a kis tacskóval. Mondanom sem kell, hogy a pici lány volt és itt a két fiú kutya  mindjárt versengett  érte. Szegényke a csavargásból adódóan piszkos, gondozatlan volt. Azt hittük hogy valaki kitette egy autóból, mert errefelé az is előfordult. Fiam megfésülte, szőrét egy kicsit rendbeszedte. Megetettük és bizony nagyon éhes volt.
Olyan boldogan szaladgált, játszott és közeledett hozzánk mintha mindig ide tartozott volna, ontotta a szeretetet felénk. Gondoltam , ez nem véletlen hogy ide keveredett, biztosan érezte itt jó gazdára talál. Amúgy meg éppen előző nap írtam egy olyan kis történetet, ami hasonlított ehhez a mostani helyzethez. Rögtön azt éreztem ez nem véletlen. Máris a gazdájának éreztem magam.

Künnyű volt megszeretni. Híre ment a családban is a kutyusnak és jöttek is kutyanézőbe. A csepp vakaró úgy örült nekik is mintha érezte volna hogy ide tartoznak. Lányom jött, az unokám  a kis barátnőjével. Még azt az örömet, hanyat vágta magát forgott, pörgött!  A lányom egyből kezelésbe vette, megfürdette a lavórba kis samponnal, csak tűrte a mosdatást pedig reszketett, fázott. Becsomagoltuk gyorsan egy nagy lepedőbe hadd száradjon meg és azután gyapjútakaróba bujtattuk hogy megmelegedjen. Olyan hálás szemekkel nézett ránk és ahány kéz volt az mind simogatta. Száradás után jött a fésülés és bizony rá sem lehetett ismerni olyan szép hófehér lett, tényleg mint egy puha gombolyag.
 Közben hirdettük hogy hátha elcsavargott és a gazdája már keresi. Tanácsot kértünk egy ismerős állatmentőtől  és azt tanácsolta majd chippet kell olvasni hátha van benne és akkor visszakerülhet a gazdájához. Elfogadtuk, ennek így kell lenni de reménykedtem hogy nem lesz benne chip és akkor nálunk maradhat. Már este lett, besötétedett és bizony örültem hogy eddig még nem   kereste senki. Bent tartottuk a lakásban nehogy valami baj érje kint éjszaka, amúgy meg úgy láttuk hogy ez benti kiskutya. Elkészítettem a fekhelyét, egészen a fejem mellé tettem neki egy kis gyapjútakarót ,mert gondoltam egymásra vigyázunk majd éjszaka.

De a sors közbeszólt. Megcsörrent a telefon és egy ismerős kérdezte hogy nálunk van e a kiskutya mert a szüleié és reggel elcsavargott tőlük. Nem jól esett ez a telefon.  Kértem fényképet, minden adatáról kifaggattam, oltási könyvet lefényképeztettem vele,   csak húztam az időt,de sajnos az eredmény nem a javamra dőlt el. Ő volt a gazdája. Még este eljött érte. Nagyon nehezen váltam meg tőle. Egy nap alatt is úgy meg lehet szeretni a  kis kedvességét, ragaszkodását, vidámságát.

Egész éjjel nem aludtam úgy beleéltem magam hogy a mienk lesz. Másnap nem fogott semmiféle munka nem tudtam kiverni a fejemből.  Hiányzott a kis virgonc gombolyag. 
Nem mehet ez így a végtelenségig.
Ma elhatároztam megoldom úgy , hogy néha meglátogatom. Megkérdeztem a gazdáját nincs-e ellene kifogása és örömömre szívesen fogadta a kérésemet. 
Ma este meglátogatom a kis barátomat, mert  nem tudom  elfelejteni.


Alig vártam az estét. Pedig olyan fekete volt az ég alja mintha leszakadna.
Kerékpáromra pattantam és irány a kuyus! 
Izgatottan csengettem be, vajon mi fog történni? Megismer-e? Kinyilt az ajtó és nem telt bele egy perc már a nyakamba ugrott fel, jobbról- balról szeretgetett én meg őt.  Nagyon jól esett, nem felejtett el még így sem hogy csak  egy nap volt nálunk.

 
Hiába ez az őszinte, önzetlen ,szeretet.

Ez egy igaz történet!

Harangi Árpádné, amatőr meseíró

Harangi Árpádné, nyugdíjas nagymama vagyok. Három felnőtt gyermek édesanyja és három kislány unoka nagymamája vagyok. Talán ebből is következik, hogy szeretem a mese világát. Meséim témáját a környezetemben előforduló eseményekből merítem.