Barion Pixel

Lucy és Ryan története


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

 
A fiatalság, szépség a tárgyak, természet  mulandó , de ha megörökítjük, talán sokáig gyönyörködhetünk benne.Történetünk egy  régi Írország-i kastélyban játszódik, ahol két fiatal testvér  élt idős szüleivel. Mondhatnám úri leszármazott család. Megsz...

Kép forrása: Jenei Dalma unokám rajza

 


A fiatalság, szépség a tárgyak, természet  mulandó , de ha megörökítjük, talán sokáig gyönyörködhetünk benne.
Történetünk egy  régi Írország-i kastélyban játszódik, ahol két fiatal testvér  élt idős szüleivel. Mondhatnám úri leszármazott család.
 Megszámlálhatatlan szoba volt, népes szolgáló személyzet szorgoskodott körülöttük. Annak rendje és módja szerint minden napnak megvolt a menetrendje és attól eltérni nem lehetett. 
Élték a mindennapi megszokott  unalmas életüket és ez már a fiataloknak nem volt kedvükre.
Mindenhez engedélyt kellett kérni akármit akartak tenni. Lucy, mert így hívták a leányt szertelen, mindent látni és tudni akaró teremtés volt. 
A kastély kertjében játszadozott, labdázott, futkározott és egyedüli társasága testvére Ryan, aki szintén nem volt megelégedve ezzel az élettel. Lucy a kastély kertjében lévő virágokat nagy szeretettel gondozta. Egyik alkalommal édesanyja kérte:

- Lányom, szeretném ha egy csokorra való rózsát hoznál a vázába. Én is szeretnék gyönyörködni benne!-

- Édesanyám, ezek a virágok  kertben a legszebbek, jöjjön és itt gynyörködjön bennük!- 

Kedvence a különböző színű rózsabokrok , melyeket szúrásuk ellenére sem engedett másnak át. Főleg amikor kinyiltak, csak egy-egy szálat vitt be a vázába, mert úgy gondolta kint tovább élnek . Csengő hangján még énekelt is virágainak.
Amit nagyon szerettek, a lovak között serteperetélni, gondozni őket. Volt is kedvencük Lucy-nek Csillag, Ryannak pedig Szélvész. Többször leszidta őket anyjuk:
-Már megint csupa trágyaszagot hoztatok be a házba, megmondtam  a lovász dolga a lógondozás.-kiabált rájuk.

Csillag onnan kapta a nevét hogy a homloka közepén egy hófehér Csillag volt és ez a barnaságától nagyon kitünt.

Szélvész neve a gyorsaságából fakadt, mivel minden lovat legyőzőtt ha versenyre került a sor. A két fiatal nagyon szerette őket. Úgy beszéltek hozzájuk mintha emberi lények lettek volna.  Ha lovagolni támadt kedvük az is kísérettel történt.
Nagyon vágytak rá hogy a kastélyon kívüli természetet is megismerjék.
Megbeszélték, ha egy kis időre is magukra hagyják őket felnyergelnek és meg sem állnak az óceánig.
Egyik alkalommal amint a lovakat gondozták, eljött az idő a szökésre.
Felnyergeleték a lovaikat és irány a szabadság felé.
 Vágtattak szélsebesen  Csillag és Szélvész csak úgy repítette őket meg sem álltak az Atlanti óceánig. Ott aztán leszálltak a nyeregből és megpihentek. A sziklás, dombos hegyen lovaik kantárját fogva sétáltak gyönyörködtek a látványba. Sosem  látták még az Atlanti óceánt .
Úgy érezték eléjük tárult az egész világ , pedig egy óceán volt. Hatalmas hullámai erővel mardosták a sziklás partot, zúgó hangot kiadva.
Hosszasan sétáltak a magas parton .
Egy kicsit beljebb a tengertől sátrakat pillantottak meg és úgy látszott ott élet van. Közelebb mentek és igaz volt, férfiak és nők éltek a
táborban.  Közelebb mentek és beszédbe elegyedtek egy fiatalemberrel.  Kiderült ,nem akármilyen tábor volt, hanem festőtábor.
Igazi  festőművészek alkottak, kit milyen ihlet szállt meg, vagy a természetet, az óceánt vagy portrét festettek. Az őket körülölelő táj csodálatos panorámájával, az óceán zúgó ereje, a hófehér sziklás part, mind megörökítésrre várt.
Tetszett a fiataloknak ez a kötetlen élet. Főleg Lucy látott benne fantáziát  mert mindig vonzotta a festészet. El is határozta hogy megpróbálkozik vele. 
A festők nem zárkóztak el és így ott maradt a két fiatal. Jutott üres sátor is kényelmesen elhelyezkedtek.
Nem volt egyszerű. A kényelmes élet után a nomád élet. De ennek is megvan a szépsége. Nem volt kiszolgálás, felszolgálás mindent maguknak kellett elvégezni, ha létezni akartak. De mindennek ára van, úgy ahogy a szabadságnak is.
Legelőször kipihenték a hosszú út fáradalmait. Másnap reggel  jókedvűen ébredtek és egy szerény reggeli után mindjárt munkához is láttak.
De csak Lucy. Ryan hiába szerette a művészetet, festészetet  ő inkább csodálója mintsem művelője.Ő a lovakkal foglalatoskodott és egyébb hasznos dolgokat átott el.  Kipróbálta főzési tudomyányát. Itt bebizonyíthatta, mennyi szakácstudományt sikerült ellesnie a kastély nagyrabecsült kuktájától.  Mindjárt átvette a konyha irányítását, mivel ez a feladat egyiküknek sem volt ínyére, mert elvonta őket az alkotástól.

Amúgy  meg szerették Ryan főztjét.


Lucy megkapta az első festőállványt,festővásznat, ecsetet és festékeket.
Elfoglalta helyét a festőcsapat között. Büszke volt rá.

Az óceánt festette előszőr, a maga módján és színeivel.  Mókásan nézett ki a festővászon.
- Ryan, Ryan gyere nézd meg az első munkám hogy sikerült!- hívta kiabálva Ryant. Megjelent testvére , arcán furcsa jelek váltakoztak.  Igazán mondhatnál valamilyen véleményt róla.
- Ha csak ez a kívánságod mondhatok. Ez a kép egy kék sapkabojt!- szólt.
- Micsoda? Egy kék sapkabojt?- Igen nézd csak meg jobban. Egy felborzolt kék sapkabojt.
- Ez az óceán Ryan! -szólt rá erélyesen Lucy.
- Lucy első képnek nagyon jó, ne keseredj el mert neked még ecset sem volt a kezedben. Ahhoz képest nagyon szép kék sapkabojtot festettél.Tudod hányan nem tudnak sapkabojtot festeni? Hidd el én sem tudnék.
- No jól van Ryan ha bojt, hát legyen bojt, de akkor is festettem valamit! -
- Holnap biztosan mást fogok majd festeni.-
- Igen Lucy, mást!
Azzal összeszedelőzködött a festőholmival ,  mert vacsorára hívta őket a gong.
Nagyon kellemes este volt, a csillagok ragyogtak volna, de nagyon elborult szokás szerint az ég. Csak a társaság jókedve tette hangulatossá, nagyon szép ír  népdalokat énekeltek. A két fiatal boldogan csatlakozott a zenés mulatsághoz.


Másnap reggel ismét felkerekedett Lucy  a kis motyójával és elfoglalta ugyancsak a festő helyét. 
- Ryan, Ryan gyere hozzám, szeretnék az óceánba megmártózni lejössz velem a partra?- harsogta .
Ryan otthagyott csapot-papot és irány az óceán.
- Jujj de hideg, megfagyok benne! - didergett Lucy.
- Csak ússz-ússz majd megszokod! Ez nem melegvizű óceán, nekem nagyon kellemes.-bíztatta testvérét.
Miután jól kifürödték magukat visszatértek. 
Felvette festőkabátját és hozzálátott  a körülötte ólálkodó birkanyájból legalább egyet megörökíteni. Majd még egy-és egy birka , szerinte ezek nem is olyan rosszak voltak. A bundájuk szinte tökéletes.
Másnap a sziklás partot ecsetelte vászonra, és egyre biztosabban állt a festéshez. De a további festményeit nem mutatta meg Ryannak nehogy  megint kinyilvánítsa a nemtetsző véleményét. Érezte, még sok ecsetet kell elnyűni ahhoz, hogy beavassa Ryant.
Egyik nap ahogy átadta magát a festésnek különös kép jelent meg a vásznon.
Egy régi kastély, hatalmas kerttel benne két gyermek. A rózsabokrai, az istálló , szinte érezte az otthon illatát.  Nem  értette mi ez, mivel már rég nem gondolt előző otthonára. Levette az állványról a képet és eldugta a sátorban. Nem mutatta meg Ryannak. Ryan hiányolta is a kész festményeket és kérdőre vonta.
- Miért vonulsz ki festeni amikor egy kép nem sok annyit se készítsz?-
- Én sem kérdezlek hogy hány lovat csutakolsz le naponta!- csattant fel Lucy.
- Majd ha jónak látom akkor beavatlak! -válaszolt .
Másnap újra az óceánparton festett, képei már kifinomult, élethű festmények voltak, közöttük sok portré, a tábor lakóiról. Ezeket már megmutatta testvérének és nem félt a kritikától, mert úgy érezte nincs szégyellnivalója.
-Lucy, ezek igazán csodálatos festmények, ez te vagy. Szüleink biztosan büszkék lennének rád, de sajnos nem láthatják.
-Látod Ryan érdemes volt, most boldog vagyok.
Festőtársai is elismerően mondtak véleményt munkáiról, tehetségesnek tartották.
Érezte , ami eddig hiányzott az életéből azt itt ebben a környezetben, barátoknál mind megtalálta , a festészettel teljes lett az élete.
Ryan is boldog volt, mert ő  is megtalálta azt a nyugalmat, békét, szabadságot amit ez a környezet adott neki. 
De valahogy egyre többet gondoltak az otthnukra, ha nem is mondták egymásnak.
Egyik alkalommal Ryan gondolta felnyergeli Szélvészt és kilovagol a sziklás partokhoz. Bement a sátorba a nyeregért, leakasztotta a  szögről
és az ágy mellett meglátta  a festményt, amely a régi kastélyt ábrázolta és őket mint kisgyerekeket. 
Magához vette a képet és Lucyt hívta.
- Lucy, Lucy gyere  ide egy percre akarok mutatni valamit!-kiabálta.
-Jövök Ryan máris!- szólt vissza.
-Tessék itt vagyok!-
- Lucy nézd mit találtam a sátorban ez mit ábrázol?- kérdezte Ryan.
- Ne is kérdezd! Csak úgy megjelent előttem és csak festettem-festettem!
- Haza vágysz? Miért nem szóltál nekem erről ?Így kell megtudnom hogy titokban fested az emlékeinket?
- Igen vágyom haza, most már elértem a lelkem nyugalmát, kiteljesedtem és hiányzik az otthonom.
- Tudod, már nekem is hiányzik, mert én is úgy érzek mint te.
Akkor itt az ideje hogy elköszönjünk barátainktól, megköszönjük azt a sok minden jót amit kaptunk tőlük és útnak induljunk.
Összehívták a tábor lakóit a barátokat és elmondták, befejezték az itteni életüket mert az otthon hívja őket. 
Nagy búcsúestet tartottak, tábortűznél elénekelték a legszebb ír búcsúdalt. 
Az est fényénél Lucy megkapta a tábor jelképét egy szép " ARANYECSET-et, melyet azok kapnak akik tovább viszik a tábor emlékét és szeretetét.
Másnap reggel felnyergelték lovaikat és hosszas búcsúzkodás után haza indultak.
Hazafelé még jobban bíztatták a lovaikat:
-Gyí, te Csillag, gyí te Szélvész, csak sebesebben, csak gyorsabban! -kiáltozták.
Otthon nagy volt a meglepetésés az öröm,  mert már azt hitték a szülők hogy soha többé nem látják viszont gyermeküket. Sorra meséltek mindarról,  ami velük történt és arról hogy igaz barátokra tettek szert a táborban.
Lucy megtöltötte a kastély falait a gyönyörű festményeivel, naponta meglátogatta rózsáit és  énekelt nekik, de ezek a dalok már a boldogságot sugározták.
 Ryan pedig ujra lovai gondozásával, ápolásával foglalkozott. Nem volt baj a trágyaszag sem édesanyjának, csakhogy itthon vannak újra.
A szülőknek nem kellett már rabságban, felügyelet alatt tartani gyermekeiket, mert érett felnőtt emberré váltak és inkább büszkék lehettek rájuk.

Folytatása következik
 

 

 

 

 

Harangi Árpádné, amatőr meseíró

PRÉMIUM Harangi Árpádné Prémium tag

Harangi Árpádné, nyugdíjas nagymama vagyok. Három felnőtt gyermek édesanyja és három kislány unoka nagymamája. Talán ebből is következik, hogy szeretem a mese világát. Meséim témáját a környezetemben előforduló eseményekből merítem. Nagyon szeretek nesélni, mesét felolvasni. Amit az is bizonyít, hogy a meskete meséi közül számtalan mese került általam felolvasásra . Erre nagyon büszke vagyok, melyet okle...


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Vélemények a meséről

Gani Zsuzsa Gani Zsuzsa prémium tag

2023-10-12 21:02

Nagyon aranyos, kedves mese. Gyönyörű,és bájos az illusztráció is. Gratuláálok: Zsuzsa

Harangi Árpádné Harangi Árpádné prémium tag

2023-10-16 23:16

Köszönöm Zsuzsa!



Sütibeállítások