Az elégedetlen káposztalepke

Az elégedetlen káposztalepke.

                                   Az elégedetlen káposztalepke
        Gyönyürű  szép tavasz van, életre kelt a természet, virágba borultak a fák a friss tavaszi virágok. 
Kikeltek a földben a lárvák, előbújtak a bogarak. Színes tarta  lepkék  szálltak  virágról-virágra hirdetve 
  -  "Itt a szép kikelet, rajta örüljön mindenki velünk!"
Kikelt bábjából a pici káposztalepke is dörzsölgette szárnyait és élvezte a nap símogató sugarait.
Nézte a körülötte repkedő színes tarka lepkéket milyen boldogok és megszólította az egyik lepkét:
  - Hé te nagyon szép lepke! Szeretnék veletek repülni mert egyedül vagyok még nincsen társam! Befogadnátok?
  - Ránézett a tarka lepke és bizony a tekintete elárulta,  nem szívesen fogadnák be a kis káposztalepkét , majd így válaszolt:
  - Ó hogy is repülhetnél velünk színes lepkékkel, nézd csak te egyszerű zöld lepke vagy, semmi szépség nincs rajtad, repülj csak egyedül!
Elszomorodott a kis káposztalepke mert nagyon szeretett volna együtt repülni, barátságot kötni velük.
  - Óh mit tegyek? Hogy lehetnék én is színes lepke!
 Elrepült jó messzire a szivárványhoz és sírva kérte :
  - Szivárvány szépen kérlek fesd le a szárnyamat szép színesre , hadd repüljek a többi tarka lepkével! Egyedül vagyok nincs barátom,ugye megteszed ?
Nézi-nézi a szivárvány -  Kicsi lepke! Biztosan jó ötlet ez? Szívesen megteszem, de azután nehogy sírás legyen a vége.
A szivárvány hozzálátott a festéshez és bizony még maga is elcsudálkozott olyan szép lett a kicsi lepke. 
   - No most már repülhetsz!
A kis káposztalepke csak nézte-nézte színes szárnyait és úgy látta,  hogy az övé még szebb is mint a többié. Így már vidáman repült keresve a lepkék társaságát.
 Hamar megtalálta őket és mintha mindig közéjük tartozott volna együtt repültek tovább a napsütésben.
Barátkozott ezzel, barátkozott azzal és úgy érezte megtalálta közöttük az igazi barátokat.  De csak ő érezte úgy.  A lepkék sanda tekintettel néztek rá , mert érezték az idegenséget.
 Hiába! Festék ide, festék oda, ami alatta van az  az igazi.

Igen ám-de a nyár nemcsak a napsütésről híres. 
Kis gomolyfelhők gyülekeztek az égen, majd egyre nagyobb felhővé tornyosultak. 
Színük egyre sötétebb lett. Vihar közeledett, villámok csattogtak az égen mennydörgés rázta meg az eget.
A sok kis lepke megbújt a virágok között féltve szárnyacskájukat az eleredt esőtől. De látszott már a vihar vége ,az eső is elcsendesedett és a nap is előbújt.
 Sugarai színes szivárványt alkottak az égen.
A tarka lepkék , a kis káposztalepke  előbújtak a virágok alól és lássatok csudát.
Ugyanolyan zöld lett mint festés  előtt. A zápor lemosta a festéket róla. A társai elcsodálkoztak és rájöttek hogy nem közéjük való. 
Ezért csúnyán kicsúfolták , megszégyenítették, elkergették. A kislepke sírva ment a szivárványhoz, elpanaszolta miként bántak vele a tarka lepkék.
A szivárvány megnyugtatta. 
   - Figyelmeztettelek, így nem lehet barátot szerezni. Ne akarj más lenni mint amilyen vagy  és biztosan sokan megszeretnek majd. 
A kis káposztalepke megfogadta a szivárvány tanácsát és soha többé nem volt elégedetlen . Visszarepült társaihoz ,akik  befogadták testvérkéjüket.
A mesének vége!