A balerina1 Duna parton

A balerina1 Duna parton.

A balerina

Gyönyörű szép nyári nap, felhő sincs az égen, az emberek  vidáman sétálnak, korzóznak a Duna folyó partján. A folyó 
szelíden folyik útján, csak egy-egy vitorlás és sétahajó  szakítja meg csendességét , nagy hullámokba öltve.
 A parton nagy a készülődés  az esti szórakozásra, mert egy kisebb búcsú akarja szórakoztatni az idelátogató  vendégeket.  
Már készülődnek a sátrak, vattacukros, lufifújó, céllövölde, állatsimogató , különböző mutatványos fellépők. Ettől azután megmozdult az egész város, kicsik és nagyok lázasan várják az eseményeket.
Ajnika és szülei is elkészültek a nagy estére és elindultak a folyópartra.
 A látnivaló annyi volt hogy nem győzték a fejüket jobbra-balra forgatni.
 A vattacukrost nem lehetett kihagyni és Ajnika egy nagy cukorfelhő mögé bújva sétált szülei mellett. 
A mutatványosok is elkezdték a cigánykerekezést, kézenállást, gólyalábon sétálást ami nagy tetszést aratott. 
Hát még a nagy lufifújó sátor.
- Ajnika válassz egy lufit! - szólt édesapja.
- Azt a piros szíves lufit tessék nekem felfújni, jó nagyra! -szólt Ajnika az árusnak.
Az árus csak fújta-fújta jó nagyra. Mire megszólalt:
- Én felfújtam , de azután vigyázz rá mert ha csak egy picit fogod a kezedben, a lufi felszáll az égbe és ott már csak az angyalok játszhatnak vele.
- Vigyázni fogok rá ígérem!- felelte. Azzal tovább indultak a többi látnivaló felé.
Megérkeztek a céllövöldéhez és apuka nagy vágyat érzett, hogy valami szép ajándékot nyerjen kislányának, vagy az anyukának.
Hamar kért is egy labdát. Célzott vele és anyukának eltalált  vele egy szép virágos kendőt. 
- Nem ,baj !- mondta Ajnika, anyának nagyon kellett egy ilyen szép kendő.  Apa körbefonta anya nyakán a kendőt és tényleg szép lett.
Hú- a körhinta! Csak forgott körbe-körbe, egymásba tekeredve a hinták. Kacagás. sikoltozás, nevetés!
Tovább mentek. 
 Kicsit messzebb egy bohócot pillantottak meg.
 Kidőlt fán ült ,s mintha valami szomorú dalt énekelt volna.
Közelebb mentek és a bohóc arról énekelt, hogy :
-Van egy szép arany  hegedűm,
-húrjai már igen elnyűtt,
-vonója is csupa kóc,
-nem lehetek zenebohóc!-
Ajnika megsajnálta a bohócot, odament hozzá és így szólt:
- Ne sírj bohóc, nekem így is szép  a zenéd, játssz a hegedűn.
A bohóc  játszani kezdett a hegedűn, és nem is a dal számított, hanem újra mosolygott, mert a kislány vidámságot csalt a szívébe. 
- Bohóc neked adom ezt a lufit , de fogd jó erősen nehogy elszálljon az angyalokhoz!  Azzal a kezébe nyomta a lufi szalagját.
A bohóc elfogadta és cserébe átnyújtott  Ajnikának egy csillogó ezüstös dobozkát.
-Tedd el ezt a kis dobozt és majd ha hazaérsz, estefelé nyisd fel a tetejét.
Mosolyogva váltak el egymástól, Ajnika is megköszönte az ajándékot.
Besötétedett ,és elindultak hazafelé. Ajnika beszaladt a szobájába ,  odaszaladt az  ablakhoz, hogy a holdfénynél jobban lássa.  Felnyitotta az  dobozkát.
Gyönyörű szép dallam szállt ki belőle, a közepén egy aprócska balerina forgott, körbe-körbe a zenére. Nagyon tetszett neki a zene és a forgó balerina, mert egy álma volt a dobozba bezárva. Balerina szeretne lenni.  
 Az  ablak előtt a nagy piros szivecskelufi szállt fel az ég felé az angyalokhoz.
Az ablak alatt a bohóc integetett neki jóéjszakát kívánva.
Bebújt az ágyába, maga mellé tette  dobozkáját és elaludt. Álmában egy  tisztásra ébredt, ahol megjelent a balerina és kézenfogva együtt táncoltak .
 

A mesének vége