A Balerina2 Párizsban folytatódik

A Balerina2 Párizsban folytatódik.

 Balerina2
Egy nap, épp egyik kedvenc sorozatát néző Ajnika, a kanapén
üldögélve, bámulta az elszórt napraforgó szemeket. 
Elmélyülten tudta nézni a híres  balerinák táncát. Ilyenkor mindenről megfeledkezett. Azon elmélkedett, hány perccel kell hamarabb abbahagyni sorozatát, hogy összeszedje azokat, mielőtt szülei hazaérnek. Fáradtan állt fel, és inkább egy lábsuhintással az ülőke alá söpörte őket. Visszahelyezkedett kedvenc üléspózába. Hangos zene ütötte meg a fülét, ijedten pattant fel. Ám a teste magától mozdult, akaratlanul is táncba indult. 
Csak táncolt és táncolt. Ajnika már egészen megfeledkezett az eddigi döbbenetéről, teljesen elvarázsolta a muzsika. 
Majd elkezdte hívni a dallam, mintha végre valaki megértené őt és ő végre megmutathatja mit tanult meg az alatt a hosszú idő alatt. Az orrába furakodott Párizs kellemes illata, ahogy a croissant és a levendula finom keveréke.
 Csodálatos tájak kerültek szemei elé, mintha repült volna az idő vonalán. A zene pedig csak méginkább elhitette vele, ahogy a könnyű klasszikus zene átitatja a bőrét, teljesen beleolvadt Párizs utcáiba.
 Elsuhant kedvenc kávézója mellett. A Monmartre művésznegyedben sétálva  szinte a levegőben érezte a híres festők , zeneszerzők szellemét. A Notre Dame sok titkot rejt  magában. Az Eiffel tornyot mint Párizs egyik büszkeségét , magasságát és erősségét csak  csodálni lehet. Szinte hihetetlen volt számára hogy ezeket a csodákat mind megélheti, szorgalmának , kitartásának és tehetségének köszönhetően. 
A Szajna parton üldögélve gondolatai mind azon jártak vajon mi késztette őt arra  hogy ilyen életutat járjon. 
Hátradőlt a padon , lehunyta szemét és a nap simogató sugarait magába szívva gondolatai visszarepítették kicsiny leányka korába.
Hol is kezdődött?
Talán gyermekkori hazájában. A  Duna parton egy kedves bohóc ajándéka, az ezüstös kis dobozka a  táncoló balerinával.
Álmában  minden éjjel  a balerina elvitte a mezőre és ott felhőtlenül táncoltak.
 Beszámolt szüleinek az álomról és bíztatásukra jelentkezett a balettintézetbe ahová fel is vették.
Az álombalettet a kemény tanulás váltotta fel.  Mindennapos edzések,  próbák, lemondások tették göröngyössé az oda vezető utat.
Sokszor megfordult fejében hogy tényleg akarja-e ? Sérült, fájó bokával,  másnap ismét ugyanazokat a mozdulatokat , forgásokat, ugrásokat kellett  végrehajtani , amit fogcsikorgatva ugyan, de megtett. Kemény idők voltak ezek. 
Az eredmény nem maradt el,  mert megkapta az első szerepet háttértáncosként, majd táncosként.  
Egy szerepvágya  teljesült, mint minden balerina álma, Csajkovszkíj,  A HATTYÚK TAVA klasszikus balett főszerepét táncolta el óriási sikerrel.
Ezután a sikert-siker,  főszerepet-főszerep követett.
A színházban felgördülő függöny, a fények,  a közönség véget nem érő tapsa mindig új erőt adott.
Most már bátran mondhatta el magáról:
- BALERINA  lettem!
Az ezüstös dobozkát őrzi és néha fel-felnyitogatja, hogy megnézze:
-TÁNCOL-e még A BALERINA ?
Vége