Mirci, Marci és az új jövevény

Mirci, Marci és az új jövevény.

    Mirci, Marci és az új jövevény

Történt egyik nap, a város szélén harsányan zengett a hangszóró, hírül adva hogy nagy vásár közeleg. Lesz ott eladó élelem, állat, ás minden ami csak a szem szájnak ingere. 
Bözse mama is felfigyelt erre a nagy hangzavarra és bizony tetszett neki az ötlet. El is határozta ő bizony elmegy a vásárba, olyan régen látott már ennyi sokféle dolgot és hátha megtetszik neki valami.
Este hamar elvégzett a ház körül és korán nyugovóra tért. Reggel kakaska kukorékolására felkelt, elkészítette batyuját és útnak indult. 

Mircihez ,Marcihoz fordult, elköszönt tőlük és lelkükre kötötte , most ne csináljanak semmi huncutságot amíg odalesz.A két rosszcsont megígérte és kérték Bözse mamát, hozzon nekik vásárfiát.
Már messziről hallatszott a vásár zaja. A rengeteg ember moraja, lónyerítés, báránybégetés, tehénbőgés, kecskemekegés, disznóröfögés.
Amint megérkezett azt sem tudta merre menjen annyi látnivaló volt.
-Kéne venni valami szép pöttyös bögrécskét, hozzá pöttyös tányérkát, pöttyös kiskancsó. Ha lenne Mircinek szép pöttyös tejes edény, Marcinak meg szép kis csontos tányér. Az lenne a szép vásárfia!
- Meg is keresem a fazekassátort, ott aztán lesz kedvemre való vásárfia - gondolta - és elindult a sátrak felé.
Csakhamar rátalált a szebbnél-szebb cserepekre.
Erre nézett - arra nézett- ugyan melyiket válasszam ?- töprengett. Meg is szólította az árus.
- Tessék választani nénike, olcsón adom a portékámat. Csak tessék-tessék, a legszebb cserepek nálam vannak.
- Óh de szépek, jaj de szépek, választok is tüstént!
- Kérem azt a pettyes kiskancsót, de ne csak egyet. Egy pirosat, egy kéket és egy sárgát . Kisbögrét a tányérkával, ott azt a tejestányért cicusomnak és csontostányért a kutyusomnak. Lelkemre kötötték hogy valami szép vásárfiát vigyek nekik. Batyujába tette a cserepeket gondosan becsomagolva, nehogy ideje előtt baj érje az ajándékokat. Már éppen elköszönőben volt a fazekasmestertől, amikor mintha az ég szakadt volna le nagy robajjal, egy elszabadult hófehér kecske ráugrott a cserépedényekre és dirib-darabra törte azokat.
Volt nagy riadalom. Kiabált a fazekas.
- Fogják meg az elvetemült kecskéjét! Fogják meg! - hol  van a gazdája?

Szerencsére a kecske nyakában hosszú lánc volt és elkapta a kecskét a lánccal együtt.
Nehezen tűrte a kecske a féket, de a fazekas szorosan tartotta nehogy elszökjön. Ugrált a jószág jobbra, ugrált balra, azután ágaskodott fölfelé, de a fazekas nem engedte.
Kisvártatva megérkezett a kecske gazdája és jajveszékelve kiabálta hogy:
- Micikém, Micikém mit tettél? Miért ez a szökés amikor én jól bántam veled.
A kecske nagy gőgösen feltartott fejjel tűrte a szidást.
- Egy garast sem fognak érted adni, ilyen kártékony tett után!
- Még hogy engem eladni! - morgott a kecske.
Bözse mama látva az esetet megsajnálta a kecskét. 
-Mi lenne  ha haza vinném  nem kell senkinek?- A neve is jó, mert van otthon egy Mircim, egy Marcim és lenne egy Micim. No meg az sem mindegy hogy lenne fincsi kecsketej. Odalépett a kecskéhez és megkérdezte.
- Elvigyelek magammal? -
A kecske megfordult és csak annyit mondott hogy - Mek-mek!
No mamikánknak sem kellett egyéb. Megfogta a kecske kantárját és elballagott hazafelé, maga után húzva a kártevőt.
Félúton jártak, amikor eszébe jutott.-Vajon hogy fogadja Mirci és Marci az új jövevényt? Csak megbarátkoznak vele. Most már nincs mit tenni!
-Lesz, ami lesz!
Ahogy töprengett, máris a kapuban találta magát. Benézett az udvarba és bizony mint a Csipkerózsika mesében, mély álom szállt az ott lakók szemére. Biztosan nem győzték kivárni amíg megérkezek a vásárból és azért szenderültek el-  gondolta mama.
-No nem baj! 
Mire benyitotta volna a kaput Mici kecske akkorát döfött a szarvával a kapura, hogy vége lett az álomkórnak.
- Mi történt-mi  történt ? -miau
- Vau-vau-vau - ugatta Marci.
- Megérkezett Bözse mama a vásárból!
- Hurrá, hurrá ! - lelkendeztek.
- De mit hoz? Mi az a nagy valami mellette?
Megszólalt  -Bözse mama.
- No két rosszcsontom, mit is hoztam nektek, szép nagy vásárfia ugye? És azzal a kecskére mutatott.
Mirci és Marci csak ámult, bámult, tényleg most ez az ő " AJÁNDÉKUK ?"
Körbejárták Micit előröl, hátulról meg oldalról.
- Júj de óriási!- súgta Mirci - Marci fülébe . Hangosan nem merte mondani, mert megvolt szeppenve.
- Az bizony! - hagyta jóvá Marci.
- Ez mind a miénk? -szinte egyszerre kérdezték.-
- Úgy ám! - ő lesz az új lakó a háznál. Barátkozzatok csak össze.
- Ő Mici kecske, itt fogja legelni a finom zöld füvet a kertben és abból lesz a incsi-fincsi tejecske.
Mirci egyből odasimult Mici hátsó lábához és elkezdett dorombolni. Jelezve, neki nics ellene semmi kifogása, főleg ha a tejecskét nézzük.
Marci ugyan nem sok tejet iszik, de ő két baráti vonyítással adta Mici tudtára ő is befogadta.
Mici érezte a két lakó barátságát és mekegéssel vette tudomásul hogy befogadták.
- De nem ennyi ám a az ajándék, a vásárfia!
Azzal Bözse mama kibontotta batyuját és sorban kiosztotta a vásárolt cserepeket. Mircinek a tejesedényt, Marcinak a csontos tányérkát, magának a pöttyös cserepeket. Örültek az ajándéknak, körbe ülték mamát az állatok és kérték meséljen a vásárról.
Mamikánk töviről hegyire elmesélte  mit is látott és mi történt,
kiemelve Mici esetét. Mici csak  lapított és megígérte hogy nem lesz több galiba.
Szép lassan rájuk esteledett. 
-Ideje nyugovóra térni.- már elfáradtam, aztán meg reggel korán kell fejni Micit.
Vacsorát adott állatkáinak, Mirci az ú tányérkában kapta a tejet, Marci a csontot. Micinek egy bögre árpát szórt az etetőbe. Gyorsan behabzsolta, majd leheveredett a friss szalmába. A három szép kiskancsót feltette a kamrába a polcra és már nem bánta hogy három, mert lesz mibe a tejet beleönteni.
Nagy volt ez a mai nap. Mirci a kosárkában bújt ott szundított el. Csak Marci kutyus nem alhatott hiszen ő vigyázott éjjel mindenki álmára.
Bözse mama is megvacsorázott, azután bebújt a jó meleg dunna alá. Szép volt ez a mai nap - állapította meg és mély álomba merült.

Kukurikú-kukurikú! -ébredezzen a ház apraja nagyja.
Ilyen kukorékolástól nem is lehetett volna tovább aludni, esetleg lustálkodni ahogy Mirci cica tette. Bözse mama felkelt, megmosakodott, gondosan megfésülte hosszú haját, felkontyolta, ne zavarja őt az egész napi teendőkben. Elővette nagy tejeskannáját és kiment Micihez. Már talpon volt Mici éppen a szénát csócsálta.
- Gyere Mici, megszabadítalak a sok tejtől. Csak úgy ontotta a friss habos meleg tejet. Bizony hamar  megtelt a kanna, utána a három kiskancsó.
Lássatok csudát! Ahogy fejte,  a kecske mamikánk vállára hajtotta a fejét.
- Ej kiskecském! Hát máris szeretsz? - és megsimogatta a buksiját.
A fejés végeztével nyomban öntött Mirci  és Marci tányérjába a friss tejből és  ő is megivott egy nagy csuporral.
- Ez aztán a finom tej!- miau
- Kutya létemre nekem is ízlik! -vau
- Te Marci én úgy érzem jóbarátok leszünk Micivel.  -miau
- Azok bizony, jól becsüljük meg!-vau
De mi legyen a sok tejjel ? Mert azután Mici minden napra sok tejet adott.
Így lett belőle túró, a túróból batyu, rétes, tejföl, meg mindenféle finomság.
Teltek a napok, hetek, hónapok Bözse mama nem bánta meg hogy hazahozta a kecskét, mert nagyon hálás jószág lett belőle.
Két rosszcsontjának meg új barátja.
A mesének vége