Panka és a piros alma

Panka és a piros alma.

                Panka és a piros alma

Volt egyszer egy kislány ,  úgy hívták hogy Panka.
Csodaszép kis a házban élt édesanyjával a falu szélén. Hófehérre festett ablakokat  piros muskátli díszítette.Tartottak állatokat, volt veteményeskertjük, amelyben mindenféle zöldségeket ültettek. Volt abban sárgarépa, karalábé, cékla,  retek. A kert tele volt gyümölcsfával, volt abban körte, szilva, barack alma, cseresznye, meggy, málna, áfonya. 
Panka szívesen segített édesanyjának a kerti munkákban, kicsi kapájával gyomot irtani.  Amikor beérett egy-egy gyümölcs annak szedésében. 
Csodálta a gyümölcsfákon beérett gyümölcsöket, milyen  szépek, mosolyognak mint akit egyenként  kifényeztek volna. 
Igen ám ezzel nem is  volt baj, csakhogy nem szerette  a gyümölcsöket. Mindig azt nyafogta hogy:
- Ebben is kukac van, abban is kukac van, nem szeretem.
Édesanyja hiába kérte:
- Kislányom itt a sok finom gyümölcs tele vitaminnal azért ültettük ezt a sok gyümölcsfát hogy ne kelljen gyógyszereket szedni. Ez a sok gyümölcs csupa egészség.  A vitaminokra nagy szükség  van. Sok betegségtől megvéd.  A kukacok meg azért vannak benne mert ők is szeretik a gyümölcsöt. Látod ők nem betegek.- próbálta anya viccesre fogni a dolgot. -
Mondok is egy kis vicces mesét erről.
                    A kukac
Két kis kukac kúszik fel a gyümölcsfára, mert szerettek volna lakmározni az érett gyümölcsből. Ahogy kúsztak, elfáradtak és leültek beszélgetni. 
-Megtárgyalták milyen finom is a beérett gyümölcs, de a madarak is szeretik. Ahogy így beszélgettek, madarak lepték el a fát.
A kukacok megijedtek és kiabálták - Meneküljünk, meneküljünk! 
-De hova ? hát bújjunk bele gyorsan egy gyümölcsbe.
Azóta néha kukacos a gyümölcs mert a menekülő kukacok bújtak el benne.
De tudod a rossz kukacos gyümölcs lepereg a fáról és marad a jó.
- Jó édesanya!- hátrahagyva a kerti munkát odébb állt.
- Édesanya játszhatok egy kicsit az ugrálókötéllel? - kérdezte Panka.
- Igen kislányom most már sokat segítettél, játszani is kell !

Azzal hátra ment az almafa alá, ahol a fa roskadozott az érett almától.  Csak úgy mosolyogtak rá, mint akit egyenként kifényeztek volna.
- Szakíts le kisleány! -szólalt meg a piros alma.
- Nem én! Mert nem szeretlek!- válaszolta a pici  lány.

Kezébe   vette az ugrálókötelet és feje fölé hajította. De a kötél beleakadt egy szép piros almába, azt leszakított és egyenesen a fejére esett nagy koppanással.
- Jaj, jaj a fejem! - siránkozott Panka.
Az alma meg csak gurult, gurult lefelé a kertben.
- Megállj  alma, most elkaplak nem menekülsz!- kiáltotta haragosan.
Szaladt az alma után , el is kapta .
-  Na megvagy, ezért most megeszlek!-harsogta.
Megtörölgette ruhájában a rakoncátlan almát és egy jókora harapást mért az áldozatra. 
Forgatta szájában, ízlelgette és rájött, hogy  ez az alma 
bizony  jó ízű.
Szaladt édesanyjához nagy örvendezve. 
- Édesanya, édesanya! Megkóstoltam az almát és nagyon finom.
- Látod, látod! - 
Ha nem ismered valaminek az ízét, akkor is meg kell kóstolni. Utána rájössz  hogy nem is olyan rossz.
Azóta Panka megszerette az almát és ha olyat kínálnak neki amit még nem evett, akkor is megkóstolja, mert hátha ízleni fog. 
Nagy szükségünk van a vitaminokra hogy egészségesek legyünk!

Ti szeretitek a gyümölcsöket?
-A mesének vége