Kép forrása: pixabay.com
Torzon Borz és a piros roller.
Volt egyszer egy kis borz úgy hívták hogy Torzon Borz. Nagyon szeretett iskolába járni, mert ott sok mindent tanult. Gyalog ment, mert nem szerette a zsúfolt buszokat, autójuk pedig nem volt.
Édesanyja kísérte el minden reggel és közben beszélgettek. Érdekelte a természet, a növény és állatvilág . Elhaladva mellettük az autóból kicsit gúnyolódva, nevetve, osztálytársai integettek. Borzika mit sem törődött velük.
Környezetismereti óra volt az első. A tanárnéni aznap a környezetről beszélt, hogy mennyire szennyezik a levegőt a gyárak, üzemek, és az autók. Ezek ellen tenni kellene, mert így a föld teljesen tönkremegy és akkor már késő lesz.
A hallottak nagyon felborzolták csemeténk hangulatát és harsányan felkiáltott:
- Igen mindenki csak beszél róla, és senki sem védi a természetet! Az iskolába is mindenki autóval hozza a gyerekét, és a levegő már nagyon rossz.
Tanítás után nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy miként lehetne segíteni ezen. Ha nem lenne az a sok jármű ami puffogtatja a sok bűzös levegőt.
Eszébe jutott, hogy van otthon a kis porcelánperselyébe megtakarított pénzecskéje és azzal hátha tudna kezdeni valamit.
Ötölt-agyalt és arra gondolt, mi lenne ha venne egy rollert? Ahogy hazaért gyorsan rázendített:
- Édesanyám! Van egy nagyszerű ötletem! A kis megtakarított pénzemen veszek egy rollert és azzal fogok iskolába járni. Egyes-egyedül. Hamarabb is ott leszek így mint sétálva .
- Segítsek megszámolni?- kérdezte anyukája.
- Köszönöm nem, elboldogulok egyedül is. - válaszolta.
Beszaladt a szobájába, lekapta a polcról a porcelánperselyt. Halljatok csudát az izgalomban a persely kiesett a kezéből és dirib-darabra tört, a sok pénz meg szerte-széjjel gurult.
- Édesanya gyere, most már elfér a segítség mert ha megakarom venni, oda kell érnem az áruházba mielőtt bezárna.
Gyorsan összeszedték és irány az áruház. Még éppen időben ért oda. Nézelődött a sok roller között, és egyből megakadt a szeme egy szép piros rolleren.
- Azt kérem eladó bácsi, azt a szép pirosat! - kiáltott fel.
- Van segítséged hogy hazavidd? -kérdezte az eladó.
- Nincs, de nem is kell mert rápattanok és már itt sem vagyok.
Kiborította a pénzt a szütyőből. Számlálása egy kis időt vett igénybe, mert az aprópénz minden változata ott volt. Ahogy végeztek rápattant a rollerre és mint a villám repült vele vidáman. Boldog volt, hogy saját pénzéből mégiscsak sikerült egy hasznos dolgot vennie. Otthon édesanyja megdicsérte hogy ügyesen vásárolt. Bevitte szobájába és az ágya mellé állította.
Megsimogatta és mondta:
- Te leszel a legjobb barátom, veled megyek mindenhova. Azzal csendben elaludt.
Reggel gyorsan elkészült, betette uzsonnáját, elköszönt anyukájától, rápattant a rollerre és irány a suli. Azt vette észre hogy nagyon jól halad. Lába csak úgy hajtotta, mert sorban hagyta el az autókat amiben társai ültek. Hamar az iskola udvarába ért. Mosolyogva várta őket.
- No, ki ért leghamarabb az iskolába? Hát én! - kiáltotta széles mosollyal.
- Látjátok, én nem kaptam piros lámpát, nem kerültem dugóba, gyorsan tudtam haladni. Ti bezzeg ott ültetek a kocsisor mögött, lassan araszolva. Akkor a kis borzok meglátták az ujdonsült járművet, szépen beállítva a kerékpárok mellé.
Osztálytársai körbeállták.
- Tied ez a szép piros roller? - kérdezte az egyik gyerek.
- Igen az enyém és ezzel fogok iskolába járni.- válaszolta.
- Mehetünk vele egy kört Borzi? - kérdezték. Sorban kipróbálták és nagyon tetszett nekik az új csoda.
- Ha én is szeretnék egyet, eljössz velem vásárolni? - kérdezte az egyik borz lány.
- Igen, elmegyek! - válaszolta.
- Velem is, velem is, velem is? -kérdezte a sok-sok gyermek.
- Igen mindenkivel elmegyek. Mert ha nektek is lesz akkor ti sem jártok kocsival és mindnyájan vigyázunk a levegőre.
- Hurrá - hurrá - hurrá!
Éljen a bátor Borzi! - kiáltották.
Másnap reggel az iskola udvara telis-tele volt piros rollerrel. Borzi elégedetten tekintett a rollerekre, mert tudta, hogy ezzel a cselekedetével ő és a barátai ha kicsibe is, de tettek a környezetünk védelméért.
Ez a mese mese volt, de a piros rollerek igaziak, ha megtekinted az iskola udvarán.
Vége
Ezt a mesét írta: Harangi Árpádné amatőr meseíró
Harangi Árpádné, nyugdíjas nagymama vagyok. Három felnőtt gyermek édesanyja és három kislány unoka nagymamája. Talán ebből is következik, hogy szeretem a mese világát. Meséim témáját a környezetemben előforduló eseményekből merítem. Nagyon szeretek nesélni, mesét felolvasni. Amit az is bizonyít, hogy a meskete meséi közül számtalan mese került általam felolvasásra . Erre nagyon büszke vagyok, melyet okle...
Gani Zsuzsa
2024-03-19 14:55
Kedves Éva! Nagyon kedves, szerethető, tanulságos mese. Szeretettel gratulálok: Zsuzsa
Harangi Árpádné
2024-03-20 06:18
Köszönöm!