Gedeon a furfangos szabó

Gedeon a furfangos szabó.

Gedeon a furfangos szabó

Kis varródobozkában sorakoztak szép sorjában a cérnák, tűk,  centiméter és az olló.

Gazdájuk a szabómester nagy becsben és rendben tartotta őket, mert mindig azt vallotta hogy:
-" Rend a lelke mindennek!" - és mint jó mester / mivel egyedül volt/  a szerszámaihoz beszélt, mesélt nekik egész nap. 
Azok meg mint a mesében illően hallgatták a sok furcsa beszédet. Szerették is mesterüket.
Mindenből volt bőven, mert ugye a sokszínű anyagokhoz kellett a sokszínű cérna, az anyagok vastagságához pedig a sokféle tű.
Híres szabómester volt Gedeon úr, mert így hívták mesterünket.
Jártak hozzá grófok, bárók, különféle magasrangú uraságok mert ők megtehették hogy szeszélyüknek áldozzanak. Mindig új ruhába jártak , kétszer nem  vettek fel egy kelmét sem. 
Így Gedeon úr csak varrt-varrt éjt nappallá téve. 
A szegények is jól jártak, mert a levetett gúnyákat örökölték az uraságoktól.
Csak ott volt a bibi, hogy így majdnem az egész város, falu díszes ruhában járt.
Így senki sem szólta meg a másikat hogy ugyan - szomszéd milyen csecsás ruhában eteti  azt a sok disznóságot ott az ólban?
Inkább büszkék voltak rá hogy nem levetett rongyokban jártak.
Igaz nem parfüm illat terjengett közöttük, de sebaj.
Egyszer az uraság egy vég erős piros színű posztó anyagot vitt a mesternek és abból huszárruhát szeretett volna készíttetni. 
- Aztán minek kelmednek az a huszárruha, mikor a hintóra is alig tud felülni nemhogy a huszárlóra?
- Aztán maga meg miért olyan kíváncsi? Ha huszárruha kell, akkor huszárruha kell. Ne kíváncsiskodjék, csak varrjon szaporán , mert kettő nap nem sok, de eljövök érte.
- Kettő nap? Ne bolondozzon az úr! Kettő nap csak a kikanyarintás ollóval, hát a többi varrás, meg úgy három egész nap!
- Lesz ruha, vagy nem lesz ruha?-horkant fel a tekintetes.
- Hát megpróbálom nagyságos uram!- vörösödött el a szabó feje.
Azzal az uraság feltápászkodott a hintóra, intett kocsisának és már árkon-bokron túl jártak.  Huncut volt az uraság mert nagyon jól tudta ezt a huszárruhát csak a csoda ha segít, úgy tudja a szabó elkészíteni. 
A szabó  egy egész éjszaka azon gondolkodott, fel alá járt a műhelyében miként teljesítse a feladatot.
Először  a kikanyarintás volt az első. Elővette éles szabóollóját. Mintha jobban vágott volna mint máskor.
- No ezzel megvolnék! De hol van még a vége!- tanakodott.
Illesztgetett, fércelgetett , s lám már csak  a végső összevarrás lenne, de már elfáradt. 
Félretette a munkát hogy másnap folytatja, el is aludt az asztal tetején.
A varródobozban nagy susmusolás. A sok tű riasztotta a piros cérnákat / voltak vagy tízen/ hogy máris befűzve legyenek a varráshoz készen. A legnagyobb tű egy zsákvarrótű volt az irányította a munkát.
- Tízen vagytok tízfelé kell oszolni a posztón, hogy reggelre a huszárruha meglegyen.- igazította a munkásokat a legtekintélyesebb tű.
- Szétszéledtek a kelmén és olyan gyorsan öltögettek hogy kettő spulni cérna  meg sem kottyant. Már a harmadik cérnát bontották meg ,amikor a vezértű megálljt parancsolt.
- Vége Barátaim! A huszárruha készen áll! Jöhet érte a nagyságos úr!-  A sok tű, mint a katonák sorban álltak a parancsra, és kifogyott cérna nélkül ugráltak vissza a dobozkába.
- Szép munka volt!- megállapította és dicsérte a szorgalmas tűsereget.
Hajnalodott, az ablakon egyre több fény szűrődött be, mire a mester felkapta fejét ijedten.
- Uramisten, elaludtam! Mi lesz most velem?- Mivel állok az uraság elé? - ijedezett.
Nehezen és fáradtan felállt székéből elindult a mosdótál felé hogy felfrissítse arcát.
- Káprázik a szemem? Vagy még nem ébredtem fel? Ez mi itt? 
Egy huszárruha?-ámult.
Megdörzsölte szemét és akkor már elhitte. Ez tényleg  készen van.
Ránézett a varródobozkára,  csend volt ott, de tudta hogy az ő segítségükkel teljesítette a feladatát.
Alighogy felocsúdott, hangos kiabálásra lett figyelmes.
- Megjöttem Gedeon mester, elvinném a huszárruhát ha netán készen lenne!- 
Az uraság egy egész hadsereggel jött a ruháért, mert  tudta ezt lehetetlen elkészíteni és a mestert bezáratja a sötét zárkába.
- Jöjjön, csak uram, jöjjön csak! - nézze itt van a huszárruha teljes díszében a vállfán, csak önre vár.
- Ez nem igaz! Ez lehetetlen!-dühöngött az uraság.
- Pedig itt van!-
- Nagyuram, nekem is volna egy kívánságom. Pontosan az úr méretére szabtam a ruhát. Ha volna olyan szíves felpróbálná. 
A nagyságos úr magára öltötte a huszárruhát. Az nagyon feszült
rajta, mivel egész éjjel lakmározott ünnepelte a szabó bukását.
- Uram! Már csak egy ló hiányzik alóla és igazi huszár lesz.-
Az uraság büszkeségében és hiúságában fürödve, kért maga alá egy lovat. Nagy nehezen feltolták a nyeregbe és ahogy kiakarta húzni magát mint egy délceg huszár, az aranygombok csak úgy pattogtak le a mentéről és szakadt szét a piros huszárruha.
A falu apraja, nagyja mind végig nézte az esetet, és egymás hegyire-hátára esve álló nap kacagtak az uraságon.
A   furfangos szabót felkapták, dobálták az ég felé hátha Istenke eléri és ő is megjutalmazza tettéért.
A falu gyerekei kapkodva szedték össze az elpattant aranygombokat és ma is  azt szedik, ha még találnak a barázdában.
Higgyétek el, de utána járhattok.

A mesének vége

-