Ki az anyukám? Ki vagyok én?

Ki az anyukám? Ki vagyok én?.

Ki az anyukám,  ki vagyok én ? 

Egyszer volt, hol nem volt , volt egyszer egy hatalmas baromfiudvar. Ebben az udvarban sok-sok háziállat élt,  apróbbak a kacsa, liba tyúk, kakas és nagyobbak a kecske, bárány, szamár.
A kacsa, liba, és a tyúk tojta a sok tojást amit a gazdasszony összegyűjtött és úgy gondolta ideje lenne kiskacsát, kislibát, kiscsibét keltetni ,mert bizony  elérkezett az idő a keltetésre.

Kiválogatta a tojásokat külön a tyúk, a liba, a kacsatojásokat és elhelyezte őket egy nagy kosárba. A kosarat kibélelte szalmával, belehelyezte a tojásokat és ráültette a baromfikat ki-ki a saját tojására. A kosár elé edénybe vizet és búzát tett, hogy ne kelljen leszállni a tojásokról csak melengessék.

A szárnyasok békésen ücsörögtek, türelmesen melengettek. Eltelt egy hét , két hét és a kacsamama gondolta megigazgatja szárnyait, mert már egy kicsit a tollak nem voltak rendjén. Ahogy  felemelte magát a tojásokról egy tojás kigurult alóla és csak gurult, gurult míg megállt a libamama kosara előtt. 
Libamama csodálkozva nézte:
-Ez az én tojásom lenne? De hogyan került oda a földre, mikor én olyan gondosan vigyázok rá?
Gyorsan hosszú nyakával lenyúlt a tojásért és felgörgette egyenesen az ő kosarába a többi tojáshoz.
Nem értette a dolgot.

Jó idő eltelt mire a gazdasszony arra jutott ideje lenne megnézni a tojásokat hogy kezdenek-e repedezni, akarnak-e a kislibák, kiskacsák,  csibék  életre kelni.
Óvatosan kezével megtapogatta a tojásokat és bizony egész tojás helyett repedezett tojáshéjakat talált közötte icipici pelyhes kis állatkákat. Felcsillant a szeme - Nahát ! Kikeltek a kis állatkáim!  De nagyszerű!  Mind a három kosárban  életrekeltek a tojások. 
Büszke volt a gazdasszony az állatmamákra. 

A kacsamama, libamama, tyúkanyó leszállt a kosárból és terelgette csemetéit a tyúkudvar nyugodtabb része felé. A többi állat is elcsudálkozott ,no  még ennyi fiatalt, lássatok csudát ebben a nagy udvarban. 
A bárány bégetve, a kecske mekegve , a szamár I-Á kiáltással üdvözölte az apróságokat.
Az állatmamáknak  volt teendője a kicsikkel. Tanították etetni, itatni és mindenre ami az állatélethez kell.
Cseperedtek is, nőttek szépen a sok kis sárga pihe helyét felváltotta a fehér tollacska, pelyhecske. A csibék hol fehér, barna, kendermagos tollazatot öltöttek magukra. Akadt közöttük csupasznyaku is.
Büszkén sétáltak a barofiudvarban körbe-körbe anyukájukkal. 
Sokszor kerülgették egymást. 

Egyik séta alkalmával  amint közel kerültek egymáshoz az egyik kisliba elcsudálkozott a csupasznyaku csibén és kiáltozta:
- Nézzétek a csibéjét csupasz a nyaka, nem jutott pihe oda, jaj de csúf!
Rosszul esett a kiscsibének a csúfolódás és sírva ment testvérkéihez. 
- Ne sírj -vígasztalták .
- Nem vagy csúnya, inkább különleges vagy, nem vagy olyan mint a többi.
 -Gyere elmegyünk veled és megvédünk.
Azzal visszamentek a kislibákhoz és hangos csipogással adták tudtukra hogy testvérkéjüket nem lehet csak úgy  csúfolni.
Amint így perlekedtek az egyik csibe észrevette hogy az egyik kislibának a nyaka nem olyan hosszú mint a többieké.  Elkezdte kiabálni:
- Rövidnyakú, rövidnyakú , nem is vagy kisliba!-
Végignézett magán a kisliba és látta tényleg rövidebb a nyaka mint a testvéreié. Ő is sírva ment anyukájához, aki tényleg megállapította valóban nem olyan mint a többi gyermeke.
- Ne sírj! - Azért én szeretlek, tudom is hogyan történhetett ez.

.
Fogta gyermekeit és felkereste kacsamamát, aki szívesen fogadta.
Elmondta neki hogy bajban van , mert a gyermekei között van egy kiskacsa, amit csak most vettek észre. Csak úgy történhetett amikor az elgurult tojást befogadta, mivel nem tudta hogy honnan pottyant oda.
Kacsamama igaz észrevette hogy kevesebb a tojása, de nem tudott mit tenni, nem hagyhatta ott a sok tojást mert megfáztak volna.

Mindjárt rájött hogy az övé  és elmondta neki hogy bizony ő az édesanyja és ezentúl velük fog élni. 
-Akkor én nem liba vagyok, hanem kacsa, az anyukám kacsa!-hápogta.
A kiskacsa elbúcsúzott mostoha testvéreitől, pótmamájától, noha ezután is egy udvarban fognak élni, csak nem csúfolódva és  vidám dalocskába kezdett.
Nem vagyok én kisliba,
Nem megyek a lagziba.
Kacsa vagyok totyogok,
Kicsi tóban csobbanok!
Testvéreim kiskacsák,
Együtt esszük a csalánt.
És belecsobbant a kerti kis tavacskába .